A minap Kovács Zoli biztosította a szurkolókat arról, hogy igenis hasznukra vált a Stuttgart-meccs, jó volt, hogy kipróbálhatták magukat a nemzetközi porondon. (A nemzetközi porond-szerű zsargon eleve minimumra csavarja a jó érzésű szurkoló összes lelkesedését, hát még ha azt futballista szájból kell elviselni…) Előzőleg „szeretünk-Bajzát” is valami ilyesfélével traktálta a népes olvasótábort. Összességében azonban egyikük sem tudta érdemben megokolni véleményét, ami így továbbra sem képes átlépni az ordenáré közhely kategóriájából a minimálisan érdekes momentumok közé.

De tényleg, valaki belegondolt már egyszer is ebbe a méretes marhaságba? A srácok Egervári mesterrel kart karba öltve szajkózzák, hogy a nem megfelelő bajnoki szereplés kézenfekvő oka az UEFA-kupa mindent fölemésztő energiaszivattyúja. Jól van, elhisszük, már el is várjuk az ilyetén magyarázkodást. De a kupában is csak annyira voltak jók, hogy ernyedt guminőként asszisztáljanak a német csődörök teljesítményorgiájához.

Emlékezzünk csak, az UEFA-kötelezettség első körben a következő ajándékokat hozta a győrieknek: grúziai dzsuvatúra, fosás kiszáradásig, halovány bajnoki rajt. A második kanyar vívmánya többek között Klement ügyvezető „le-pénzéhesfőnöközése”, időnkénti tompa játék a „hazai porondon”, fenyítés a stuttgartiaktól. Aktívaként ezzel szemben szerepel egy euróban értelmezhető összeg, amelynek egy részét bizonyára Bajziék nyelték el.

Tehát a kérdés újfent előre tolakszik: mitől is volt olyan jó kipróbálni magukat a (hmm…) nemzetközi porondon? Hisz, a német mészárlás után az önbizalma biztos nem nőtt a győri gárdának. Talán most vált egyértelművé Kokóék számára, hogy mennyire sokat és milyen gyorsan is lehet futni egy futballmeccs közben? Vagy megtanulták végre, hogy saját térfélről indulva nem lehet lesen az ellenfél csatára? Netán elgondolkodtak a középpályás védekezés fontosságán? (Vagy csak tippmixeltek valami jelentősebbet?)

Nem kizárt ugyanis egyik sem, de akkor legalább árulják el nekünk! Attól kezdve mi is sokkal elnézőbben állnánk az európai mérkőzéseken pofozógépként funkcionáló csapatainkhoz. Mert jól tudnánk, hogy a fiúk a szemünk láttára gyűjtögetik a hasznos tapasztalatot, gyarapodnak taktikai repertoárban, és végül expresszvonatként fognak majd átrobogni szerencsétlen bohócligás társaikon, akiknek még sajnos nem volt alkalmuk megszerezni a létfontosságú Nemzetközi Rutint.
A konkrét nyilatkozatok hiányában azonban találgatásra vagyunk kárhoztatva, és az meg kinek jó?