Annyira tré az, amikor az ember kénytelen picit belerugdalni egy döglődő oroszlánba kismacskába. De mit tehetünk, amikor van egy olyan csodálatos kis sziget a bohócligában, amit REAC-nak kereszteltek el keresztszülei, ám már ők sem veszik komolyan saját kreatúrájukat?
Palotán valahogy semmi sem olyan, mint máshol. A leginkább akkor sűrűsödnek a komikus epizódok, amikor a csapat elfoglalja helyét a kieső zóna környékén. Majdnem mindig, tehát.

REAC: a csapat, amit mindenki úgy ismer, mint az alacsonyabb, ámde pontos fizetések mekkáját.
REAC: ahol az Iron Fist lakik.
REAC: ahol Kutasiból kitört a sportvezető.
REAC: a csapat, amelyik gyalog jár Szegedről Pestre.
REAC: ahol Urbán Flóri úgy megvadult, hogy pár héttel kirúgása után a tévé ellen indult.
REAC: a csapat, amelyik Sopronba telepítette Rákospalotát, és tavasszal piros-fehérbe öltözött.
REAC: ahol kandeláberek épültek, de minek?
REAC: ahonnan a válogatott másodedzője elszármazott.
REAC: ahol hisznek a homályból előszivárgó focizombikban, sőt még Balaskóban is.
REAC: ahol betapasztották Erős Karcsi pörös száját.
REAC: a csapat, amelynek tulajdonosa még tud sírni egy Honvéd ötös után.

Szóval, van ez a REAC nevű létforma, egy Forgács nevű csavargyáros Maslow piramisának csúcsa. Kis magyaros önmegvalósítás. Forgács Józsi bácsi a palotai mikro-Berlusconi, azzal a különbséggel, hogy neki a nagy „tőkéskedés” közben is maradtak még érzelmei. Talán pont ez az, ami végül is szimpatikussá teszi őt a fociközvélemény előtt. S bár mi már korábban is mindössze romantikus álomhajszolásként tekintettünk a palotai klubra, mostanra már így sem tudunk.
De akkor mi is ez a REAC tulajdonképpen? Ha a fönti fölsorolást még egyszer átfutjuk, kijelenthető, hogy egy viccekre épülő baráti szubkultúráról van szó, egy szentimentális és tehetős Joe bácsival a családfő szerepében.

Mindenesetre, ha esetleg valaki nem érezné zsigerből a palotai poénokat, olyankor mindig előcsattog Kutasi nagymester és segít. Ezúttal a mellszobor-faktor köztudatba dobásával. „Az az edző, akivel elkerüljük a kiesést, kap egy mellszobrot tőlem a Budai II László Stadionban. […] Nem zárkózom el az életnagyságú emlékműtől sem.”
Ilyenkor mi persze rögvest nekiállunk eldönteni, hogy a Róbert most konkrétan tréfál-e, vagy szimplán csak eszét vette a Hosszú Nyeretlenségi Széria. Aztán sajnos belegondolunk, hogy kiknek nincsen ma Magyarországon szobra, majd a Nagy Sándor-emlékmű délibábos csillogását elképzelve csúnyán félrenyeljük a májgaluskát… És nagyon, de nagyon utálunk megfulladni.

Na már most, ha idáig sikerült letornászni a REAC szintet, akkor mi fakultatíve hadd javasoljuk, hogy a nagy nyári szoboravatóra Véber Gyuri neve is kerüljön föl a vendéglistára. S ha eljön az ex-újpesti, akkor akár lehetne ő az, aki egy törött sípcsontvédő segítségével lerántja a leplet az ex-diósgyőri monumentumáról.