Ha megkérdeznék tőlem, hogy a bohócliga miért gyenge, rengeteg frappáns választ bírnék adni. Főszabályként a közeget emlegetném. Következmények nélkül lehet csak úgy belehugyozni a közmorálba. Az Utolsó Magyar Futballista, Détári ennek az egyik nagy mestere. Döme blazírt képpel odaáll, dicséri csapatát a százezredik vereség után is, aztán egyszer elkattan nála valami, és az utolsó bajnoki meccs előtt elkéredzkedik egy frankfurti sör-virsli túrára. A Siófok a hétvégén Győrben próbál pontot szerezni, a hivatalban lévő trénere pedig önmaga húsz évvel ezelőtti gólját ünnepelteti. Döglött ló, de az elkövetkező generációk okulásáért belerúgunk.
Détári Dömét már korábban is kedveltük, mert egyértelműen az egyik legkellemetlenebb azok közül a korábbi nagy játékosok közül, akik ma, mint sportvezető próbálkoznak. A bukás belekódoltatott a Döme-típusok szürkeállományába, mert amikor a futballról, mint csapatsportról volt szó, szépen hátradőltek a műanyagszéken. Amiről az edző bá’ beszél, nekik úgyis a lábukban van – gondolták. (Már alig várjuk, hogy sikítozva röhögjünk Diego Maradona argentin válogatottján. Döménél csak a kövér drogos irritálóbb.)
Détárit egyébként éppen az a csodálatos lába tartja távol a Győr-Siófokról. Húsz évvel ezelőtt ugyanis a Frankfurt történetek egyik legnagyobb sikerét érte el. A mi fiúnk góljával német kupát nyert. Azóta a Frankfurt legmagyarabb vonatkozása az volt, amikor Dombi Tibit a rettegett Magath hazazavarta, mivel a szélső zavarta a többieket edzés közben. Helyre kell állítani a magyarok becsületét, igaza van Dömének. Oda kell menni és bizonyítani, hogy az a húsz évvel ezelőtti gól az nem véletlen volt deutsche-pajtások. Amit akkor tudott, azt ma is tudja krémesekkel és fröccsel. Edzőként gyanúsan tehetségtelen ugyan, de segédjét olyan jól kitanította, hogy Keszei egyedül is bele tud futni egy méretes zakóba Győrben. A Siófok eddigi hét pontját semmi sem veszélyezteti, egy jó tavaszi felkészüléssel meg bármi lehet. Az elnök szerint is fontos, hogy Détárit kellőképpen megtapsolják Frankfurtban, hiszen az Utolsó Magyar Futballistát biztosan megviselte a sikertelenség. Ha lelkileg összeszedi magát, csodákat tehet a Siófokkal.
Azzal a csapattal, amit Döme egy kisebb válság közben hagy itthon. Ndjodo alig három napja fejelte szét László András orrát. Az esetről természetesen még Détári is nyilatkozott, ha jól sejtjük még itthon. „Ndjodo tisztában van azzal, hogy nem extraklasszis labdarúgó, éppen ezért küzd a helyéért, igazi nyerő típus. Elképzelhető, hogy nem mindegyik csapattársán látta a mindenáron való győzni akarást.” Szemét labdarúgók. Nem hajtanak maguktól, foglalkozni kell velük.
