A zseni tudja magáról, hogy zseni, ezért hülyének nézik.
Egervári Sanyi bácsi sétál az erdőben. Megáll egy odvas fánál. Azt mondja az odvas fa:
- Menj külföldre!
- Az öltözői hangulat jó volt.
- Vidd a Bajzátot is!
- Szépen fejlődtek a fiatalok.
- Szövetségi kapitánynak kellett volna lenned!
- Októberben még több éves szerződéshosszabbításról tárgyaltunk.
Még órákig beszélgettek. Aztán Egervári Sanyi bácsi felállt, késsel a kezében a fához sétált, és az alábbi feliratot karcolta a fa törzsére: E.S.: 1993 – 2008. Az ápolók jöttek érte és visszakísérték az otthonba. Sanyi bácsi a szobájába ment és leült az ablak elé. A falon ott a dicsőségtabló.
BVSC 86-, MTK 111-, Dunaferr 107-, Vasas 24-, Győr 45 meccs. Bajnoki címek, kupagyőzelmek. Az MTK-tábor a vállán cipelte. Könnyes lesz a szeme. Csak ő tudott bánni Tökölivel. Tegnap itt volt. Hozott narancsot, meg egy kis datolyát, kuvaitit. Már ő is edző. Pofaszakállal vezeti a Dunaferrt. Sanyi bácsi kedvenc csapatát.
(A Dunaferr sikerei konzerválták a magyar futballban a rendszerváltás előtti szokásokat. Egy állami cég által magas szinten eltartott csapat uralkodott labdarúgásunkon. A Dunaferr minden egyes győzelme lassított a bohócliga átváltozásán, ami még most is csak alig kezdődött el. Ha elkezdődött egyáltalán.)
Feláll a karosszékből. Megigazítja a vállára vetett kötött pulóvert és benyit a hálóba. A falon egy montázs. Egy Lothar testű Dragoljub Bekvalac fejű férfi. Sanyi bácsi odamegy a képhez. Késével apró lyukat vág a testen, letörli a vakolatot, az elméjében a falhoz szegecselt német fájdalmasan felnyög.
- Miattad nem lehettem szövetségi kapitány. Nekem kellett volna követnem az Imit.
(Ez történetesen igaz.)
Fogja a kést és dühében beledöfi Dragoljub Bekvalacba. A szerb egy évtizede elhagyta Magyarországot. Az első hónapokban még hatott rá a mágia, de mivel Szerbia képtelen megfelelni a maastrichti kritériumoknak, erős telepata védelmet épített fel a határok mentén, így Bekvalac biztonságban van.
- Nem a te Rabotnickid verte el a Debrecent, hanem a harmadik perctől Nedzipi.
Sanyi bácsi leül íróasztalához. Kinyitja laptopját. Belép a wordbe. Memoár.
A társadalmat alkotó hangyák szemében idegesítő, nagyképű alak vagyok, akit ha nem tudnak olyanná formálni, mint ők maguk, akkor kivégeztetik a Lotharokkal meg Bekvalacokkal. Az is bolond, aki géniusz akar lenni Magyarországon. Társadalmilag nem elég fejlett ez a hely, hogy tudjon bánni a fajtánkkal. Csak egyet bánok! Nem tudtam olyan fiatalon meghalni, mint Robin Friday.
