Kevés visszataszítóbb dolog van, mint amikor egy főbohóc ordas közhelyekkel bizonygatja az albohócok odaadását. Kérdés már csak, ki előtt? Lefordítva (on-line) munkanyelvre: a főnököd (elektronikusan), vagy a targonca rúdjával nálad méterrel magasabbra emelve megdicsér, miszerint az előző éves munkád tökéletesközelisége majdnem 100 százalékos volt. Jövőre persze több kell, hiszünk-e benne?, hiába vagy tökéletes, ezt érdemben nem tudjuk megköszönni, (sőt az elvtársak legyenek hálásak, hogy van hol dolgozni!). A műanyagpohárból elfogyasztott pezsgő után mindenki visszamegy a helyére, ott a cigiszünetet sem megvárva indul a röhögés, hogy ez a Kutasi (REAC) meg a Hevesi (szintúgy) micsoda két pojáca. Azt mondják, hogy álljunk föl, ha nem hiszünk a bentmaradásban, és hagyjuk el az öltözőt. 10 pont hátrányunk van, de én nem vagyok olyan karakán, hogy kidobjam az ablakon a fizut, jaj a csavargyárnak. Aztán eltelik egy nap, megérkezik az értekezletről a memó, ami futballisták esetében a Nemzeti Sport, ahol vezéreink kommunikálják vezetői képességeiket, hogy ők mennyire értenek a dolgozók motiválásához. Hevesi, Forgács klubelnök úr és jómagam Kutasi „elmondtuk a játékosoknak, hogy aki nem hisz a bravúrban, az most még felállhat, és nyugodtan távozhat. A fiúk elszántságát bizonyítja, hogy mindenki a helyén maradt."