Eleinte volt a lilában feszítő Ady Endre, miközben Dózsa a húszason és az ultiban is ütötte a zöld tízest – egy feltűnően Petőfinek maszkírozott Albert Flóriánt. Nem jó ez így - gondolta a jegybank Kistelekije - Bod Péter Ákos, és paintet, valamint középiskolás törikönyvet ragadva visszahúzódott irodája egy árnyas szegletébe gondolkodni az újításon: ki legyen az ötszázason? Záporoztak a gondolatok, Hunyaditól Kodályig sokan előkerültek, míg végül kipattant a bársonyborítású ajtó, kirohant Ákos és világgá kürtölte: barna és Rákóczi. Néhány kerülettel odébb ugyanezekben a percekben Gellei Imre feszeng a Hungária körút sajtószobájában, vért izzadva próbálja meggyőzni hallgatóságát Piel Zoltán hálóőri kvalitásairól.
Sokat fordult azóta a világ a Mesterrel, hétvégén 500. alkalommal lép ki a játékoskijáróból és indul magányos útjára a világot jelentő gyepszőnyeg szélén, egészen a Bozsik-stadion vendégkispadjáig. Ő az, aki Egressy Gábort Európa két legjobb ballábának szakkommentálta, aki visszavonultatta Molnár Zolit, aki Kabát Péterből is gólkirályt csinált.
Hogy Imre bá mennyire csekély nyomot hagyott a magyar futball folklórjában, azon a termékeny talajon, 'hol talán még Zombori Zalán is képes munkát adni a jövő néprajzosainak, arra nincs fényesebb bizonyíték, minthogy semmi érdemleges nem jut eszünkbe róla, pedig feszítettük nagyon az agyunk, és meditatív zenéket is hallgattunk régi BASF kazikról. (Ráadásul drága laptopunk is az igazak álmát alussza egy szervízben, így utánajárni sem volt nagy kedvünk.)
A várt hangzatos megemlékezés helyett álljon itt inkább két belvárosi kisiskolás múzeumkerti társalgása egy tavaszias délutánról:
- Oszthatok?
- Rendben.
- A szabályok a klasszikusok, akinél az ütés van, az mond egy tulajdonságot, és akié nagyobb az viszi a lapokat. Akinek elfogy, az vesztett. Mehet?
- Jah'. Kezdjél, mi van nálad?
- Krémer Károly és legyen mondjuk a: lemondás viharossága! Nálam félidőben, Gázszer ellen, Audival Pest felé.
- Akkor viszem, nálam László Csaba van, szintén autóban, de Sopron felé, és még kinevezés előtt. Én jövök. Varga Zoli, pótcselekvés a kispadon, szivarka.
- Verebes, piros multi, vittem.
- Bakker, a Mágus egy killer kártya, a hollandok elleni 1-7-ét, csak Csank hazai jugós 7-1-e viszi.
- Szopacs. Szurgent, beugrások száma?
- Mészöly Kálmán, háromszoros szövkap. Ez is a tied.
- Mezey, konyhaművészet, diós tészta Mexikóban hegyi levegőn.
- Sisa, kakaspörkölt. Na, most melyik?
- Döntetlen, új lapot. Kiss Laci, egzotikus országbeli munkahely, állítólagos bajnoki cím a Maldív-szigeteken.
- Urbányi, ugyanott szövetségi kapitány, ráadásul kispályázott San Joséban. Viszem mind a négy lapot. Lakat Károly, űrtartalom, nagyfröccsök az EMKÉ-ben.
- Döme, kisfröccs a kőbányai Tó bisztróban. Tied. Régi a kártya, az újban az enyim lenne.
- Sztanko Poklepovics, kiegészítő sportok, kosárlabdázó Fradi.
- Őze Tibor, Norbi-féle fitnesz.
- Anyád. Ennek mennyi esélye volt?
- Mint a Kispest bennmaradásának abban az évben, semmi, de most bejött. Legyen Mészöly Géza, zsíroskenyértúra, Irán. Na, erre mit lépsz?
- Hehe, beszoptad, Supka Dolcetti, Puskásék nyomában Szudánban. Várhidi, fiatalítás, kiskorú válogatottal fehérvári győzelem Kanada ellen.
- Csak egy Nagy Tibim van, és egy kiesés a Váccal. Egy lapom maradt…
- Akkor adok egy kis esélyt. Leghosszabb pályafutás eredmény nélkül …
- Ne is folytasd, Gellei Imre van nálam!
A labdabiztos minden olvasója, valamint a honi stadionok hálás közönsége nevében szeretnénk további hosszú és eredményekben legalább ilyen gazdag pályafutást kívánni a Mesternek!
