Az Úr a 8. napon szétnéze a világban. Látá, hogy az 7. nap melyet a pihenésnek szentelt, az lőn már a napja az bajnoki fordulónak. Látá, hogy Éva örül vala Ádám góljának, és Ádám is boldog miután a lelátón üvöltve szidhatta Évának a felmenőit. Gondolá az Úr, ha ez ekkora flash, akkor gondoskodni kell a kontinuitásról is, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megalkotá a Labdarúgó Akadémiát.
"Szaporodjatok, sokasodjatok, hogy sok játékos legyen az én dicsőségemre és a magatok örömére!"
És gondolá, hogy ez jó lesz, és lőn este, és reggel…
"Az MTK visszavonult a Sándor Akadémia falai közé csapatösszetartásra. Az ott nevelkedett játékosoknak ez hatalmas lelki pluszt jelent majd." Ez volt a hétfői hír, és uramfia, láss csodát 2-0-s újpesti előnyből megfordították a meccset. Ez Verebes idejében csak sima mágia lett volna, most azonban a jó nevelés és a tudatos felkészítés hatásának sorolják be. Tényleg akkora wasistdas egy ilyen akadémia? Mitől akadémia egy akadémia? Jobb így széltől is óvva pallérozni a tálentumainkat, vagy elég nekik a hátsó salakoson az áldott pesti napfény?
Haladjunk sorjában.
Az UEFA konkrét elképzeléssel rendelkezik arról, hogy mit lehet labdarúgó akadémiaként aposztrofálni. Konkrét előírás van arról, hogy hány és milyen pályával kell ehhez rendelkezni, és milyen infrastruktúrát kell felmutatni hozzá. Nos, ez persze Magyarországon nem oszt, nem szoroz, kis túlzással egy falusi iskola is lehet akadémia, ha van egy tornaterme és egy bitumenes kézilabdapályája. Mára már igen sok ilyen intézmény van hazánkban, mondhatni sikk lett akadémiát létesíteni.
Anno Várszegi Gábor volt ebben a témakörben a hazai úttörő; bemondta az all-in-t betolta a zsetont, és az agárdi kastélyból csinált fellegvárat. Van ott minden, játékos-megfigyelők, kiválasztási rendszer, nyugati kötődés, tehát igazi profi rendszer, nyugati mintára.
Pár kilométerrel odébb volt, aki a Mezey–stábban látott fantáziát, és szabadjára engedte az alkotó szellemet. Itt már annyi pénz nem volt, ezért a kapcsolati rendszerre és a jó PR-ra helyezték a hangsúlyt. Gyorsan elhappolták a Honvéd elől Puskást mint névadót; a szakmai testületben Grosics, Buzánszky, Gelei, Mezey, Szabó József; Lejkó dr. mint főorvos; volt labdarúgó edzők… És Betyár, a kabalakutya, aki kiemelt helyen van a Struktúra szerint.
Közben Pesten is elindult az élet; kis élet, Kispest, és a kész koncepciót átvéve megépült a jövő. Sajnos a Puskás nevet már addigra elhappolták, Bozsik pedig a stadionnak adta a nevét. Felmerült még esélyesként Borgulya, Komora, Supka, Torghelle és Tornyi neve is, de végül szakítva az addigi konvenciókkal Magyar Football Akadémia lett. Jelenleg a 16 és a 17 éves korcsoportban is a legeredményesebb csapatot tudja felmutatni. A többi korcsoportban azért nem, mert az akadémiát még bővítik, és jelenleg csak két csapatra való hely van.
Innentől nem volt már visszaút, látszott, hogy ez a haladás. Meg a szombathelyi csapat is az, ahol a szűkebb hazájába visszatérő Illés Béla alapított akadémiát, a legutolsó híres magyar labdarúgóról elnevezve, aki mondjuk ő maga volt, de ez már csak véletlen egybeesés. Ez azonban nem jelentett befolyásolta az elvégzett munkát, ezt bizonyítja, hogy jelenleg 9 játékosuk van az U17-es válogatott keretben.
Győrben Fehér Miklós Akadémiának nevezték el, míg a budafoki és a szegedi akadémiának már nem maradt semmilyen területileg híres labdarúgó, így jól elnevezték Budafokinak, illetve Szegeden a főszponzor után KÉSZ-nek.
Az Úr tehát megalkotta, és már csak várnunk kellene, míg a munka beérik, és elszabadul a pályákon a joga bonito. De félő, hogy a mennyiség a minőség rovására mehet. Mert hiába voltak tehetségeink, ha aztán beszürkültek a bohócliga homályába. Hiába lesz 42 akadémiánk, ha ott nem lehet csak a legjobbakkal foglalkozni, mert mint, ahogy nincs 16 NB1-es csapatra való játékos, úgy nincs 42 utánpótlás-akadémiányi ifjú tehetség.
Azt pedig már kár is megemlíteni, hogy hiába nevel ki egy akadémia játékosokat, ha a felnőtt csapatokban jórész külországi sporttársak kapnak bizalmat.
