HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (48) átigazolás (26) beharangozó (272) bohócliga (358) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (54) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (49) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (141) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (110) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (32) tippjáték (229) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (168) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

  • Stefan Derrick: Nagyrészt egyetértek a fentiekkel. Szerintem akkor lett volna időszerű ennek a bevezetése, ha max.... (2022.03.11. 15:03) VBK
  • kétballáb: Imádtam a tippjátékot, néha még most is olvasgatom a régi bejegyzéseket. Szép volt, jó volt, szíve... (2021.11.20. 13:34) Sarokba állítva
  • LaFire: Csatlakozom Brute-hoz :) (2020.11.11. 22:35) Nemzetközi edzőmeccs ( BL főtábla 1. forduló)

Licenc

Creative Commons Licenc

Ellenfélnéző: Fenerbahce Spor Kulübü

2009.07.23. 10:10 Black Lotus

Július huszonkettedikén simogatóan tűzött le a déli nap sugára az ég tetejéről a magyar futballugarra. A Debrecen továbbjutott a BL-ben (közben a legtöbb magyar háztartásban hiánycikké vált a nyugtató), elkezdődött a Ligakupa (még Sulyok sporit is a pályára engedték), többen pedig beszerezték a hétvégi bajnoki nyitány megtekintéséhez szükséges szalmakalapot és naptejet. Az ünnepi miliő közepette az emberfia is máshogy látja a világot és nekikezd annak a posztnak, amelynek megírásához amúgy nincs sok kedve. Részint azért, mert kedvenc klubja kupaellenfeléről nehéz elfogulatlanul írni, részint pedig azért, mert szerintem a Fenerbahcét legalább alapszinten mindenki ismeri, ebből fakadóan újszerű dolgokat tartalmazó, érdekfeszítő (ergo: jónak mondható) írást tulajdonképpen nem lehetséges produkálni róla. Miután azonban a kupasorsolás után néhány órával Mérgező Hulladék egy vadászkutya elszántságával túrta fel az archívumot a Fenerről szóló bemutatás után kutatva és azonmód az asztalra is csapott egy komment formájában, jelezve, hogy az írás még nem készült el, az emberfia tudta, a poszt megírásának kérdése lényegében eldőlt. Kupacsapataink ellenfeleit mantrázó sorozatunk negyedik részében következzék tehát M. H. és az archívum tiszteletére a Honvédnak rendelt török áfium. 
 
A klubnak otthont adó város, Isztambul nevéről nemcsak a XVI.-XVII. században 150 évig hazánkban edzőtáborozó török barátaink juthatnak eszünkbe. A földkerekség egyetlen, két földrészen elterülő metropolisza stratégiai fekvésének is köszönheti egyrészt közel 3.000 éves múltját (amely alatt többek között Új Róma, Bizánc, Konstantinápoly elnevezésekkel is prosperált), másrészt a különféle idegen uralkodók élénk érdeklődését. A Boszporusz vizét meg is korbácsoltató perzsák mellett (a teljesség igénye nélkül) a makedónok, a magukat jó két évszázadra bekvártélyozó rómaiak, Attila hunjai, sőt a X. században néhány portya erejéig a magyarok is tiszteletüket tették a környéken. Sikeres keresztes hadjárat célpontjaként is funkcionált (mely napjainkban is létezik némiképp szelídebb formában, a bazárok - alkudozásokkal körített - módszeres kifosztása formájában). Oszmánék 1390-től kezdve tartottak igényt a tulajdonjogra, de a tényleges bekebelezése 1453-ig váratott magára. Uralkodói székhelyként az évszázadok folyamán szédítő fejlődésen ment keresztül, még a XVI. század után is, amikor már a szultáni udvarban dúló (a ferencvárosi Furulyás-éra történéseit is felülmúló) belharcok, illetve a harctéren gyűjtögetett míves szopóálarcok határozták meg a félholdas birodalom mindennapjait. Végül az ország szekerét a köztársaság felé fordító Kemal Atatürk 1923-ban, a szultánsággal való teljes szakítás jegyében az ország székhelyét is áthelyezte az Angora nevet levedlő, a cselekmény idején még 100 ezernél is kisebb lélekszámú Ankarába. Utóbbi település azóta sikeresen kinőtte magát 4 millióssá, de még így is messze van a 12,5 millió lelket magába passzírozó 'Sztambultól.


 
 

A török labdarúgás az elmúlt bő két évtizedben kezdett az élet naposabbik oldalán sütkérezni. Válogatottjuk az utóbbi tíz esztendőben aratta legnagyobb sikereit, a 2002-es világbajnoki bronzzal és a 2008-as EB-elődöntővel. Klubszinten a Galatasaraytól láthattuk az eddigi leghitelesebb erőfitogtatást, 2000-ben az UEFA-kupát, majd ugyanazzal a lendülettel az európai Szuperkupát is magukévá tették. A regionális küzdelemsorozatok elaprózott mivoltát felismerve 1959-ben hozták létre a jelenleg Turkcell Süper Lig néven futó országos bajnokságot, amelyben a Rekordmeister titulust jelenleg megosztva viseli a Fenerbahce és a Galatasaray, egyaránt 17 triumfálással.

Futballklubot elnevezni tulajdonképpen bármiről lehet, akár a szomszéd macskájáról is. Amennyiben unjuk már a naptári napokat (12 de Octubre, 2 de Mayo, 3 de Febrero, mindhárom paraguayi) és a szöcskéket (Grasshoppers) is, akkor dőljünk hátra az irodai karosszékben és szemünket behunyva ízlelgessük az alábbi verziót: Világítótorony kertje Sport Klub. Ha kellően eredetinek találtuk, utazzunk kicsinykét térben és időben: a XVI. század második felének Isztambuljában találjuk magunkat, ahol a Kadiköy negyednek a Márvány-tengerbe benyúló földnyelvében janicsárék - a flotta tevékenységének megkönnyítése érdekében - világítótornyot (törökül: fener) tákoltak, melynek környezetében kertes részt (kert törökül: bahce) alakítottak ki. Az eltelt századok folyamán az idő vasfoga felülírta a pompás elképzelést, a torony használaton kívülre került, a kertes részbe pedig házakat építettek, ám a környék megtartotta a Világítótorony kertje, azaz a Fenerbahce nevet. Az ebből a városrészből elszármazott fiatalok alapítják aztán a klubot 1907-ben - az első címerben még maga a világítótorony szerepelt, a klubszínek pedig sárga és fehér voltak, az elhagyatott világítótorony környékén virágzó rengeteg százszorszépnek köszönhetően. Pár év elteltével a vezetőségben változások következtek be, az új management pedig úgy gondolta, hogy a frappáns elnevezés mellé a klub címerében Ady Endrét lepipáló szimbólumrendszer beapportálása szükséges, ezért a klubszín sárga-sötétkékre változtatása mellett új címert is kreáltak, a szivárvány majd minden színárnyalatával. A logóban a fehér az egyszerűséget és tisztaságot, a piros a török zászlót és a szenvedélyt, a kék a nemességet, a sárga a szurkolók szeretetét szimbolizálja, majd az összkép megkoronázásaként a zöld tölgyfalevél az erőt testesíti meg. Már a nemzeti bajnokság létrehozatala előtt is jeleskedtek a regionális ligákban, nem ritkán magyar edzővel a padon (Svenk József, Molnár Ignác és Székely László említhető, akiket a nyolcvanas években először id. Mészöly, majd a később Sopronban maradandót alkotó Csernai Pál követett.) A Sárga Kanáriknak becézett klub dicsőséglistáján az 1959 óta eltelt időszakban a 17 arany mellett 16 ezüstöt és 7 bronzot, valamint 4 kupa- és 7 szuperkupa-győzelmet találhatunk. Hazai mérkőzéseiket a közel 54 ezer férőhelyes Sükrü Saracoglu Stadionban rendezik, melyet utoljára a 2009. évi UEFA-kupa döntőjének helyszíneként csodálhatott meg a nagyvilág.

A nemzetközi porondon először 1960-ban tették tiszteletüket. A Kalmar után talán már nem meglepő, hogy az első párharcot magyar csapat ellenében vívták: a Csepel SC-t 4-3-as összesítéssel takarították el az útból (természetesen magyar edzővel, Székely Lászlóval a kispadon), ám a soron következő, OGC Nice elleni párbajban már nem nekik osztották az adukat. Történetük egyetlen nemzetközi trófeáját, a Balkán Kupát 1967-ben szerezték, sportszakmai szempontból viszont ezt is felülmúlja a 2007/2008-as szezon, amikor a BL-ben a negyeddöntőig szambáztak, ahol hazai pályán még legyőzték a Chelsea-t, de a visszavágón az angolok már ragaszkodtak a papírformához.  A tavalyi esztendő nyitányaként az MTK elleni párharcuk nagyjából annyi izgalmat tartogatott, mint a fű növésének órákon át tartó tanulmányozása - kevésbé irodalmi szóhasználattal: az előételnek felszolgált Garami-bébik még egy jóízű böffentést sem tudtak kiváltani a döneren edződött gyomrokból. [Statisztikákért rajongó olvasók részére : a budapesti 5-0 csúcsbeállítás a Fener legnagyobb arányú nemzetközi kupagyőzelmeit tekintve: ekkora tángálásban korábban csak az azeri Turan Tovuzt (1994-ben) és a feröeri B36 Tórshavnt (2006-ban) részesítették a Sárga Kanárik.] Az utolsó körben a Partizan Beograd ellen jóval szűkösebben, 4-3-as összesítéssel triumfáltak, ráadásul ez az eredmény egyben a szufla kifogyását is jelentette: a csoportkörben elért 2 döntetlen és 4 vereség még az UEFA-kupába szóló átszállójegy kiváltásához is kevés volt. A produktum a hazai bajnokságban némi hullámvasutazás végén realizált 4. hellyel egészült ki (18 győzelem, 7 döntetlen, 9 vereség kombóval, 60-36-os gólkülönbséggel) és összességében nem igazán nyerte el sem a szurkolók, sem Yildirim klubelnök tetszését, így nem csoda, hogy a Pintér Attilát megszégyenítő szókinccsel rendelkező Aragonés trénernek még a nyári szabadságolás megkezdése előtt bérszámfejtették a végkielégítést. Helyére a helyi futballban igencsak járatosnak számító, a Fenernél korábban már 3 évig tevékenykedő Christoph Daum került kinevezésre. A török válogatottaktól hemzsegő keret jókora brazil egységgel kerül megtámogatásra (pl. Roberto Carlos, vagy Alex, aki a klub történetének második külföldi csapatkapitánya), a napokban beszerzett két újabb szambatáncossal együtt hatan szerepelnek a névsorban. A klubhoz tartozik még a spanyol Güiza, akivel kapcsolatosan időnként távozásról szóló pletykákat hallani.

A csapatról tonnaszám találhatunk videókat a neten, mi maradtunk a tavalyi lassú tűzön sütésnél, annak reményében, hogy ennél rosszabb már nem fog jönni.

Végül a teljesség kedvéért idéznénk  Sisa mester megnyilatkozását,  illetve a saját fejlesztésű futballmagyar-magyar szótárunk által javasolt értelmezést. Sajnos a progi még csak béta üzemmódnál jár és néha vannak benne bugok, ezért csak zárójelben és alacsonyabb betűkkel merjük leírni az általa javasolt fordítást:

Pár évtizeddel ezelőtt még nem lett volna nehéz ez a találkozó, azóta viszont óriásit fejlődött a török futball. (Akárcsak a magyar futball - visszafelé.) A Fenerbahce a világ labdarúgásának élmezőnyébe tartozik, világklasszis labdarúgók alkotják a keretét. (Mi is gondolkodtunk Fabio Bilicán, de végül maradtunk Mackonál.) A sorsot sosem szabad hibáztatni. (A fiúk most anélkül rakhatják fel a családi ház árát egy szlovák határ menti fogadóirodában, hogy bárki tippmixre gyanakodna.) Olyan játékosok játszanak az ellenfélnél, akiket soha nem láthatnánk egyébként. (Németh Gabi autogramm-gyűjteményében ezentúl R. Carlos szignója lesz a díszhelyen, nem Váczi Zolié.) Nem félünk a Fenerbahcétól, jól néznénk ki, ha megijednénk tőlük! (Ha Ivancsics és Zsolnai velünk, akkor ki ellenünk?) Nem sok százalék esélyünk van, azt a kevés esélyt viszont nagyon meg akarjuk ragadni! (Hemi Papa már informálódott a Hungler-Gabala tengely visszaszerzésének anyagi vonzatairól is.) Elvileg idegenben kezdeni jobb, és ennek örülünk is. (Sokkal könnyebb szívvel tudunk alkudozni a bazárban a bőrdzsekire, ha még el se kezdődött a párharc és összesítésben 0-0 az állás.) Én már tapasztaltam a török szurkolók fanatizmusát: Németországban egyszer a 15000 fős pályán 15000 török volt, egy másik alkalommal pedig Isztambulban léptünk pályára 40000 néző előtt utánpótlás mérkőzésen. (Minden játékos visz magával a Saracogluba tartalék alsógatyát, hogy az első félidő alatt viselt, sötétbarna árnyalatot felvevőt a szünetben le lehessen cserélni.)
 

12 komment

Címkék: beharangozó honvéd fenerbahce kupaellenfél

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr701261802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zigi 2009.07.23. 12:40:52

Ahhoz képest, hogy nem volt kedved a megírásához, egész jól sikerült ez a poszt is. De nem csak Isztambul, hanem Tallinn is biztos nagyon szép város. Ezzel persze nem célozgatni akarok, csak úgy eszembe jutott.

cikoria · http://cikoria.tumblr.com 2009.07.23. 12:45:53

szopóág, ha lehet ezt a szót használnom

Black Lotus · http://labdabiztos.blog.hu 2009.07.23. 14:19:06

@Pumpui: A lényegi munkát elvégezted a klub bemutatásával kapcsolatosan, úgyhogy most már csak akkor lesz poszt, ha ezt legalább 5 kommentelő kéri. ;)

végh hanta · http://labdabiztos.blog.hu 2009.07.23. 14:27:39

@Black Lotus: 1
(hogy aktívan töltsd a szabadságodat :)

Mérgező Hulladék 2009.07.23. 15:38:46

Most az archívum átkutatása nélkül is ki merem jelenteni, hogy nincs még Levadiát bemutató írás.
És ezt veheted kérésnek :)

Stefan Derrick 2009.07.23. 17:35:25

Akkor most én hanyadik is vagyok?

Pumpui 2009.07.23. 19:10:03

@Black Lotus: Akkor megadnám a számlaszámomat, ahova a munkámért járó pénzt szeretném kérni! Nem vagyok olcsó és mint írtad "a lényegi munkát elvégeztem", ezért különösen komoly összegre számítok! Hat számjegyűre! Euróban persze! :-) Egyébként keményebb ellenfélnek tűnnek az észtek mint elsőre gondoltam volna. :-(

mizrolist 2009.07.23. 19:24:07

Biztos, ami biztos: ugye lesz Levadia-post is? :)

Black Lotus · http://labdabiztos.blog.hu 2009.07.23. 19:55:52

Sejtettem, hogy nagyobb számot kellett volna megadni. :)
Vasárnaptól még kevésbé leszek netközelben, mint most, úgyhogy addig igyekszem kitalálni valamit. Rossz esetben marad a szombat éjjel meg a termoszkávé.

groovejet 2009.07.25. 22:33:27

Isztambul. Ebben a városban fogantam. :-D
süti beállítások módosítása