2009. augusztus 3-án ünnepelte 100. születésnapját a Bp. Honvéd (Kispest) egyesülete. A centenáriumról a labdabiztos is szeretne méltóképp megemlékezni. Cikksorozatunk első része a klub és a másodosztály kapcsolatáról szól.
A Kispest (Bp. Honvéd) úgy szerepelt évtizedeken át az első osztályban, hogy sohasem jutott fel oda, igaz, 2003-ig nem is történt meg, hogy kiesett volna - pedig néha-néha igencsak rezgett a léc.
A Kispesti AC-t (KAC) 1909. augusztusában alapítják a nem sokkal korábban felszámolt Kispesti SC romjain. A cél eredetileg egy olyan klubmodell lett volna, melyben teret kap a labdarúgáson kívül sok egyéb sportág is. Mára a Kispest mint egyesület szinte egybeforrt a focival, és nem volt ez a korszakban sem máshogy. (Ellenben Honvédként a sportágak szinte minden területén világraszóló eredményeket ért el.)
1909-ben a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) felveszi a KAC-ot tagjai sorába és rögtön be is sorolja a pestvidéki kerület bajnokságába. A háromcsapatos ligában a kispestiek az igen előkelő második helyen végeznek megelőzve a Monor gárdáját, de elmaradva a pesterzsébeti ETC mögött. Az 1910/11-es idényre az MLSZ kiírja - története során először - a IV. osztályú bajnokságot budapesti székhellyel, és megengedi a pestkörnyékieknek, hogy ide nevezzenek. A KAC a rangos mezőnyben a BTK és a MÁV Gépgyár mögött a harmadik - feljutó! - helyet szerzi meg. Az 1911/12-es bajnokságban, a III. osztályban története során először nem dobogós, be kell érnie a középmezőnyhöz tartozó 8. pozícióval. A következő évi kiírásban a klub megszerzi az első bajnoki címét és kvalifikálja magát a második vonalba.
Az MLSZ ekkoriban a magyar bajnokságot még Budapest központtal és nagyjából csak a fővárosi csapatok részére írja ki. Ennek eredménye egy olyan erős lobbiharc lett, az akkor még jelentősen kisebb városhoz tartozó, de nem elővárosi csapatok részéről, amelynek következményeként az alig négy éves egyesületet kipaterolják a Szövetség szervezte ligarendszerből. Az 1913/14-es sorozatban így kénytelen az ún. Pestkörnyéki Serlegért harcba szállni, amelyet egy másik peremkerületi csapat, az ETC szerez meg előle.
Közben a csapat hangos sikereket ér el külföldön is. Első országhatáron túli meccsét Brünóban játssza és győzedelmeskedik 2:1 arányban. Az addig itt-ott albérletben játszó gárda 1913-ban otthonra lel a kispesti Sárkány (ma Ady Endre) utca végén egy, a községtől adományozott telken. Ilyen előzmények után (a klub saját sportteleppel rendelkezett) az eddig számára kedvezőtlen lobbiharc új erőre kaphat, de ezúttal már jóval előnyösebb pozícióból indul az egyesület. Az MLSZ dönt, és visszasorolja a kispestieket a második vonalba, de az időközben kitört világháború megakadályozza az indulását.
A háborús évek alatt a KAC az FTC által kiírt Auguszta-serlegért folyó küzdelmekben vesz részt(1). Az eredményei sorozatban: 1914. ősz: 4.; 1915. tavasz: 11.; 1915 ősz: 4. Az 1916/17-es és az 1917/18-as hadibajnokságokban egyaránt a 11. helyezést szerzi meg. A hadibajnokság ekkoriban az első ligát volt hivatott pótolni, tehát a KAC a kaotikus körülmények között, egy szintet átugorva mindjárt a legmagasabb osztályba nyert besorolást.
A háború után, az időközben szerzett érdemeire hivatkozva az MLSZ megállapítja, hogy a KAC-nak helye van a többi első osztályú csapat mellet, és ezt megerősítendő a gárda az igen-igen előkelő második helyen fejezi be az 1919/20- as bajnokságot. A kezdőcsapat ekkoriban általában így állt fel: Varga - Saguly (Krebsz), Tury - Budai, Blasnik (Tóth), Stallmach - Boldok (Norik) , Kiszely (Csontos), Jeszmás, Eisenhoffer, Jeny. A hamarosan kitörő kispesti profiper azonban elsodorja a csapatot, de a klubot nem zárják ki a bajnokságból. Az eltiltott játékosok a számukra meghozott amnesztia-rendelet után nagyrészt nem Kispesten folytatják pályafutásukat. Így lett Jeny Rudolf tagja az MTK "aranylánc" néven illetett legendás csatársorának (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny), illetve Eisenhoffer az FTC, Csontos és Jeszmás az UTE játékosa.
A következő nagyobb veszélyt a kiesésre az 1957. évi tavaszi egyfordulós bajnokság tartogatta a - közben Bp. Honvéd nevet felvett - csapat számára. Az 1956. évi forradalom után néhány játékos külföldre távozott (Puskás, Czibor, Kocsis), míg néhányan eltiltásukat töltötték egy, az MLSZ által nem engedélyezett túrán való részvétel miatt. A 12 csapatos mezőnyben a kiesést csak azért kerülte el a 11. helyen végző gárda, mert a kiírás szerint ilyen nem volt. A néhány évig használt, egyébként szovjet mintára átvett naptári éves (tavasz-ősz) bajnokságról ekkor váltott vissza a Szövetség az itthon megszokott ősz-tavaszira, és a féléves kihagyást betölteni kívánó félidényes bajnokságot kiesők nélkül rendezte meg.
Tehát a Kispest története során azért nem szerepelt sohasem a második vonalban, mert onnan vagy kipaterolták a többiek, vagy kitört egy világháború, vagy mert közben besorolták az első osztályba, vagy pedig végül, mert az adott idényben nem lehetett oda kiesni. Ez a szép hagyomány tört meg a 2002/03-as szezon végén. A klub 94 évvel alapítása után először vett részt a másodosztály küzdelmeiben, és nyerte azt meg fölényesen, hogy visszakerüljön oda, ahová tartozik - az élmezőnybe.
~o~
(1) A két nagy vetélytárs - MTK és FTC - 1914 körül annyira összeveszett egymással, hogy az elmaradó bajnokságok pótlására külön-külön szerveznek ún. serlegmérkőzéseket. Céljuk elsődlegesen a többi egyesület magukhoz kötése, és így minél jobb pozíciókat kivívni az MLSZ-en belüli harcban a saját hegemón szerepért.
(a cikk másodközlés, az alapul szolgáló verziót eredetileg a - sajnálatosan elhalt - angolrugósdi c. blogon jelentettem meg)
