Tegnap este tovább erősödött bennem az a feltételezés, hogy Dr. Emmett Brown ezúttal 1995-re programozhatta be a DeLoreant. Ismét van csapatunk a Bajnokok Ligájában, egy ország szorít egy ígéretes utánpótlás-gárdának (akkor olimpiai válogatott volt, most U20) és van egy ezek árnyékában agonizáló, reményét és hitét vesztett felnőtt válogatottunk. A tegnapi mérkőzést elintézhetnénk a filmbéli Biff Tannen egyik megnyilvánulásával ("trágya, már megint trágya..."), mivel az első félidőben helyenként még pislákoló reménysugár után a második játékrészre kellemetes edzőpartnerré devalválódtunk. Kisknézynek a 85. perc tájékán elejtett gondolatát ("Hajnal nagyon hiányzott") némi kiegészítéssel tudjuk magunkévá tenni: a Gyepes-Tóth-Huszti-Torghelle vonulat teljessé tételéhez valóban csak Hajnal hiányzott.
A mérkőzés magyar szempontból nem indult rosszul, a kissé idegesnek tűnő hazaiak ellen a mérkőzés első komolyabb lövése is Geráé. A bíztató első 15 perc után Gyepes megkezdi az erre az estére rendelt ámokfutását és az így kapott gól alapvetően megváltoztatja a játék képét. Vérszemet kapnak a portugálok, számunkra pedig olyan távolinak tűnik az egyenlítés, mint Király Gabinak az aranylabda. A szorításból a félidő végére jövünk ki és ekkor adjuk elő a mérkőzés számunkra leginkább kecsegtető öt percét: Dzsudzsák lövése és Gera kapufája után a szünetben akár még reménykedhetünk is. Alaptalanul: a súlytalan középpályánkon már az első félidőben is gyakorta átszaladó portugálok a második játékrészben szabályosan kifilézték a magyar együttest. Az, hogy mindez a 73. percben jelenik csak meg a számok nyelvén, két dologból eredeztethető: egyrészt Babos bravúrjai miatt, másrészt pedig azért, mert ez a portugál csapat (az eredmény hasonlósága dacára) jócskán elmarad attól, amely tíz éve ugyancsak egy hármassal kínált meg bennünket. Az akkor csapatként is működő gárdát most inkább balerinák gyülekezeteként lehetne leírni, akik saját szobruk fényezése érdekében a második etapban inkább lőtték rá a távolról a labdát, minthogy passzoltak volna. Mikor mégis megtették, abból általában helyzet is adódott, majd a félidő második felében néhány perc alatt a gólarányunk is a helyére került. A félidő egyetlen értékelhető magyar eseménye a szétesett csapatban debütáló Varga távoli lövése volt.
A mérkőzés kapcsán nyilván felvetődhetnek kérdések. Ízelítőnek:
- Abban nagyjából megállapodhatunk, hogy a bohócliga csatárikonjaival nem feltétlenül érdemes színezni a válogatott palettáját, ugyanez viszont nem nevezhető triviálisnak a védelem ügyében. Kérdéses, hogy Mészáros vagy Leandro nem-e lenne valamivel hasznosabb a csapatjáték szempontjából, mint az angol másodosztályban ritkán játszó (most szerencsére mellőzött) Tímár vagy az ugyanitt idén még egy percet sem szereplő Gyepes.
- Kicsivel előrébb Varga pár perc alatt többet mutatott, mint a ránézésre sem sok fantáziát hordozó Tóth-Vadócz páros, amelynek egyik tagjának a behívása is fejcsóválást vált ki sokakból, a másik pedig idén tétmeccsen tíz percet játszott spanyol klubjában. Amikor Koeman a mérkőzés után arra hivatkozik, hogy játékosai a maximumot nyújtották (biztos?), akkor itt is indokoltnak tűnne a két amorózó egyike helyett beküldeni Vargát, aki habitusában a leginkább hasonlít Dárdaira.
- Gondoltunk-e volna arra Egressy és Tóth Norbi idejében, hogy lesz egyszer olyan időszak, amikor ballábas játékosokból lesz túlkínálat? A jelek szerint nem, merthogy kezelni sem tudjuk a helyzetet. A potenciális veszélyforrásnak számító Dzsudzsákot mindkét portugál meccsen át kellett paterolni a túlszélre annak érdekében, hogy helyet biztosítsunk a jelek szerint leszálló ágban lévő Husztinak. Kérdéses, hogy ez-e a legszerencsésebb felállás, vagy egyszerűbb lenne hagyni Balázst a saját helyén kibontakozni és inkább a jobb szélen keresni valami kreatívabb megoldást?
Keresztvíz-lehúzás, tömjénezés:
Babos Gábor: 4 Kétarcúság jellemezte: egyfelől az első gól előtti beadás és a második találat fejese is foghatónak tűnt a tévén keresztül, másfelől viszont bravúrok sorát bemutatva megakadályozta, hogy irapuatói szintű verés kerekedjék ki a dologból. Valahol négyes és ötös között lenne a valós osztályzat, amelyet a vereség mikéntje miatti borúlátás húz lefelé.
Bodnár László: 4 A mérkőzés egyes részeiben határozottnak tűnt, de ezt ignorálta azzal, hogy mindhárom gól előtt az ő oldaláról jött a beadás, ráadásul a második találat előtt jóllakott óvodás módjára ragadt bent a szélen, megakadályozva ezzel a leshelyzet tényállásának meglétét.
Gyepes Gábor: 3 Ha a meccsen vétett összes hibáját felsorolnám, alighanem a blog történetének leghosszabb posztja lenne a mostani. Ennél a produkciónál még egy sárvári termálkristállyal felturbózott kisnyugdíjastól is többet lehetne várni. Ilyenkor sajnálom, hogy a csapnivaló minősítésnek a hármas osztályzat felel meg, mert a valóságban inkább a negatív számjegyek tartományában kellene keresni a tegnapi produkció valós értékelését.
Juhász Roland: 4 Számottevő hibája nem jut eszembe, de a védelmet nem tudta összefogni.
Vanczák Vilmos: 4 A 22. percben mutatós fejessel veszélyeztette saját kapuját, ezt leszámítva ordító hibája nem volt. Talán jobbban járunk, ha Juhász mellett ő marad bent középhátvédnek.
Vadócz Krisztián: 4 Annyival volt jobb Tóthnál, hogy legalább megpróbált kezdeni valamit magával.
Tóth Balázs: 3 Mutatott produkciójára a siralmas jelző alkalmazása már-már meghitt cirógatásnak számít.
Huszti Szabolcs: 3 A tavaly a dánok ellen még oly agilis felfogásából nagyjából semmi nem maradt. A komolyabb csapatok ellen mutatott játékának "színvonala" Balog Róka focicsalásaira kezd emlékeztetni.
Gera Zoltán: 5 Nem tudott vezéregyéniséggé válni, összefogni a csapatot, de legalább saját feladatát igyekezett ellátni. A 7. percben agilis labdaszerzéssel teremtett magának helyzetet. Kapufája gólt érdemelt volna.
Dzsudzsák Balázs: 5 Megint nem saját posztján játszva próbált kifőzni valamit, a boszorkánykonyhából ezúttal néhány jó indítás és egy ígéretes lövés érkezett outputként. A második félidőre (Gerával együtt) súlytalanná vált.
Torghelle Sándor: 3 Veszélyes volt a kapura - a sajátjára. Az első félidőben szöglet után fejeltek mellőle tisztán, a második gól előtt ellenfélhez fejelte a labdát. Ritkán jött vissza labdákért, megszokott harcossága hiányzott.
A cserék közül Priskin Tamás és Buzsáky Ákos előre játék hiányában súlytalanul őrlödtek, teljesítményüket nehéz megítélni, így náluk maradunk a négyesnél. Varga József kevés játékideje miatt nem kap osztályzatot, bár megjegyzendő, pár perc alatt többet láttunk tőle, mint (Babost leszámítva) a teljes csapattól az egész második félidőben.
Erwin Koeman: 3 Ezen a meccsen sem bújt elő belőle a taktikai zseni. Furcsán összerakott keret és kezdőcsapat, kissé megkésett cserék jellemezték. Nem tenném fel rá a családi házat, hogy valaha is vele fogunk kijutni világversenyre.
