Kétévente, ahogyan véget ér egy selejtezősorozat a magyar szurkoló csalódik egy kicsit, majd csökönyös optimizmusával a jövő lehetőségét keresi. Lassan mindenkiben leülepedett már keserűség, miszerint nem leszünk ott a Dél-afrikai Köztársaságban rendezendő világbajnokságon, így senkinek sem kell szombaton azért fusiznia, hogy összejöjjön a fokvárosi repülőjegyre való, azonban a következő kör más tészta. Ugyanis a szokott pofonok mellett a 2012-es EB selejtezőcsoportjának eleve felpofozott képpel futunk neki.

Abba kimondva, kimondatlanul, mindenki beletörődött, hogy Torghelle Sanyi nem Puskás Öcsi, és már évtizedek óta nem dől a sportközvélemény a kardjába, ha Magyarország nem játszik alanyi jogon döntőt egy tornán, sőt ki sem jut oda. Azonban az elmúlt időszakban született egy olyan sportpolitikai döntés, hogy világverseny szervezésével fogunk egy nagy tornára kikerülni, ami hírverést, népszerűséget, nézőket és profi létesítményeket hoz a honi futballnak, ami elegendő lökést ad ahhoz, hogy újra megkapaszkodjunk egy magasabb szinten. Maga az elgondolás valóban jogos, életszerű, és kivitelezhető is lett volna, azonban vagy megkopott renoménknak, vagy vetélytársaink jobb lobbijának, vagy a pályázatok idején csupán papíron létező létesítményeinknek, feltételezhetően pedig ezek közös hatásának köszönhetően sorra buktuk el a kiírásokat, hol egyedül, hol az osztrák sógorokkal (akik miután lecseréltek minket svájci szomszédjukra, sikerrel is jártak) általában tisztes versenyben. Aztán jött a 2012-es Európa Bajnokság kiírása, közös pályázat a nálunk magasabban jegyzett Horvátországgal, és mindenki azt érezte, azt sugallta, hogy most, vagy soha! Az eredmény ismert, pillanatnyilag úgy tűnik, hogy soha!
Nem felejtem el, ahogy több ezer (tízezer, százezer, millió?) honfitársammal egyetemben élőben vártam a félig-meddig beígért sikert. Jómagam a munkahelyemen hang nélkül nézve az UEFA weboldalán a videó közvetítést, és figyelve a hazai futball fórumokat. Nem felejtem el, mindenkit lesújtott az eredmény, vesztettünk, sőt, szavazatot sem kaptunk. Pedig napokig másról sem szóltak a hírek, mint arról, hogy Kisteleki István szekrényének csodájára járnak az UEFA székháznál (való igaz, az IKEA ki is jött a Stephan termékcsaláddal), míg a többiek amatőr hibákat vétenek, sótlan, unalmas prezentációkkal próbálkoznak.
Aztán megláthattuk, hogy mennyit ér a nevünk a sportdiplomácia asztalán: semmit! Olyan Olaszország előzött meg minket, ahol bundabotrány miatt épp kizárták a patinás Juventust, ahol forradalmi hangulat volt amiatt, hogy egy rendőr megölt egy Lazio szurkolót. A végső győztes Lengyel-Ukrán párosnál is óriási gondok voltak, az eredményhirdetést követő hetekben Lengyelországban megszűnt ideiglenesen a Labdarúgó Szövetség működése, Ukrajna pedig a polgárháború szélén állt. Még egy éve is kétes volt, hogy nem veszik e el tőlük a rendezés jogát, az ígért fejlesztés hiányosságai miatt. Bárki nyert volna velük szemben. Bárki, csak mi nem! Mi még szavazatot sem kaptunk. Legalább a leckéből tanultunk: azóta nem pályáztunk újra.
Szóval a következő selejtezőknek így vágunk neki. Így, hogy adott esetben selejteznünk sem kellene, és azon szurkolhatna Győr vagy Debrecen, hogy épp a németek, olaszok, vagy franciák csoportja fog e a városban játszani. Egyik sem fog, és kell selejteznünk! Ha pedig kell, újra bizakodunk, mást nem is tehetünk.
Fontos az is, hogy ha összejönne a csoda, és sikerülne kijutnunk, a szurkolók is utazhatnának! Biztos lett volna néhány száz szerencsés gazdag, aki Johannesburgban is a helyszínen szorított volna a válogatott sikeréért, de gondoljunk bele, mi lenne akkor, ha Magyarország Kijevben játszana hosszú idő után EB meccset. Mondjuk Románia ellen! Lebegjen ez a szemünk előtt!
Addig is pedig lehet találgatni, hogy a negyedik kalapból várva a február 7-i varsói sorsolást, kiket kaphatunk csoportellenfélnek. A lehetséges ellenfelek listája a következő:

Az eddigi trendeket látva a Labdabiztos a következő csoportra látja a legnagyobb realitást:

Olaszország
Dánia
Norvégia
Magyarország
Moldova
Luxemburg

A továbbjutás esélyeit, valamint a távolságokat, és az egyéb szurkolói szempontokat is figyelembe véve pedig egy ilyen csoportért szorítunk:

Oroszország
Szlovákia vagy Románia
Bosznia-Hercegovina
Magyarország
Montenegró
San Marino

Kérjük olvasóinkat, hogy osszák meg velünk, mely csoportban látnák legszívesebben hazánkat, és szerintük melyik csoportba kerülünk. Telitalálat esetén a Labdabiztos Dévényi Tibi bácsija, valamint a Labdabiztos Uri Gellere címek kerülnek kiosztásra!