Vitán felül áll, hogy az év hatodik hónapja az egyik legszebb a magyar labdarúgásban. A klubok többségénél már megkezdődött az alapozás fedőnéven ismert rekreációs tevékenység, és zajlik az átigazolási szezon is. Nagy ívű elképzelések megfogalmazásának ideje ez a magyar klubfutball felemelkedésének témakörében, melyek egészen júliusig remekül hangzanak, mikor is az esetek túlnyomó többségében a nemzetközi kupák második, talán harmadik selejtező fordulójában 120 decibeles robajjal zúzódnak porrá a pszichiátria folyosóján. Légióskörképünk vélhetően nem készül el ezen a héten, a posztmentes hét szégyenében pedig nem szeretnénk maradni, így egy némiképp sótlan és langymeleg összefoglaló keretében naplózzuk az elmúlt napok legnagyobb visszhangot kiváltott eseményeit.
Az elmúlt napokban a Videoton bizonyult a legaktívabbnak, Fejér megyében a tavalyi Matthäus-lufi után sikerült még eggyel feljebb kapcsolni a fordulatszámot, így most már két léggömbbe
fújják szimultán a héliumot. Carew és Larsson nevének hallatán morfondírozhatnánk, hogy mindenképpen csatárt kell-e nézni az amúgy is orrnehéz együttesbe, de nem tisztünk beleszólni a kiérlelt szakmai koncepcióba. A két északi sporttárs közül Carew mostanság az angol élvonalbeli Aston Villa állományát gyarapítja, anyagi okok miatt vele kapcsolatban inkább a szaúdi bajnokságra asszociálnánk, de Tornyi Barna példájából tudhatjuk, hogy a honi élvonal fizetőképesség szempontjából abszolút versenyképes az olajországokkal. Larsson helyzetét picit bonyolítja, hogy már visszavonult az aktív labdarúgástól, szerencsére a fehérvári klubvezetést érdemben nem zavarja ez az apróság. Annál inkább a derék Henkét, aki elsőre vissza is utasította a kecsegtető lehetőséget. Szerencsére a Fejér megyei potentátokat keményebb fából faragták annál, hogy egyetlen visszautasítástól meghátráljanak: mai információk szerint Larssont edzőként is szivesen foglalkoztatnák (reméljük, nem lesz gond a pro licenccel), de akár a gyepmesteri teendőkkel vagy a kandeláber karbantartásával is foglalkozhat, ha éppen ahhoz szottyanna kedve.
Garancsi úr rugalmasságát ismerve nem lepődnénk meg, hogy ha hosszas és kitartó próbálkozások ellenére sem sikerülne megerősíteni az északi vonalat, akkor átváltana valamelyik másik szálra, mondjuk az itthon mindig mindenkor eladható brazilra. Felmerülhet például Mário Jardel neve, a portugál bajnokság egykori többszörös gólkirálya és európai aranycipőse már megjárta a bohócliga előszobájának tekinthető ciprusi és ausztrál bajnokságokat is, legutóbb a brazil sokadosztályban tűnt fel és egy helyi újságnak nyilatkozva elmondta: nagy vágya, hogy egy komoly csapat igényt tartson a szolgálataira, amelyből egyértelmű, hogy csak Mezey doktor telefonjára vár. Felmerülhet még Denílson neve is, nem a 2.0-s verzióé az Arsenalból, hanem az eredetié, akiben a kilencvenes évek cselkirályát tisztelhetjük. Az utóbbi években Denílsonnak sem jött be az élet, az amerikai

kaland után még játszott a Palmeirasban, de utána a kevésbé jegyzett Itumbiara, végül egy rövidebb vietnami és görögországi kirándulás következett, amelyből joggal következtethetünk arra, hogy hősünknek már évek óta titkos vágya, hogy felfigyeljen rá valamelyik bohócligás elitalakulat. Ez a késztetés vélhetően az Itumbiarában alakulhatott ki benne, ahol (mint az a mellékelt képen is látható) együtt játszott a korábban Újpesten is megfordult Túlióval, aki valószínűleg hosszan mesélhetett neki a bohócliga semmihez nem hasonlítható hangulatáról. Meg nem erősített értesülések szerint a Videoton mellett a Vasas ajánlatát is szívesen fogadná, ahol újabb cselkombinációkat leshetne el Majorostól.
A klub mindenesetre a világsztárok megérkezéséig sem tétlenkedik, már megszerezték Vasziljevicset és Hídvégit, valamit becserkészték az Olaszországból hazatérő Gosztonyit. Andrissal kapcsolatban reménykedünk, hogy nem jut a másik U20-as hős, Présinger sorsára, akinek Mezey doktor a sok zseniális védő miatt csak a tartalékcsapatban tud helyet biztosítani.
Aktív a Ferencváros is, a klub már begyűjtötte Rodenbüchert, Marótit, Józsit és az eddig Ausztriában próbálkozó Nagy Patrikot. Ferencvárosi érzelmű ismerősünk a nevek hallatán a „Tesco gazdaságos nagybevásárlás” kifejezést használta, amivel nem feltétlenül értünk egyet, de könnyen elképzelhető, hogy Arsene Wenger még nem lamentál azon, hogyan állítsa meg a IX. kerületi fergeteget 2012 tavaszán a BL negyeddöntőjében. A további
várható érkezők listáján Maróti Bécó után újabb kaposvári játékosok azonosíthatók Junior és Oláh Lóri személyében. A távozók listáján a legveretesebb név egyértelműen Megyeri, akiben az Olympiakosz vezetői fedezték fel az isteni szikrát. Ennek nagyon örülünk, így ugyanis marad kapus nagykövetünk a helléneknél az után is, hogy Posza Zsolti az ősztől Ciprusra helyezi át tevékenysége színterét. A IX. kerületben egyébként haladnak a korral, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a létszám felettivé váló Adnan Ahmednek e-mailben tették ki a szűrét. Ezt abszolút modern megoldásnak érezzük, bár fejlődési lehetőséget itt is érzékelünk: jövő ilyenkor twitteren, netán a delikvens facebook-os üzenőfalán lehetne a tudtára adni, hogy mikorra szíveskedjen kiüríteni az öltözőszekrényt.
Vannak klubok, ahol egyelőre inkább a távozók listája veretes, ezen a helyen az Újpest és a Haladás mellett az MTK-t is érdemes említeni, ha arra gyanakszunk, hogy a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a kölcsönből visszaérkező Hrepka-Urbán párost ezúttal is túlkorosnak minősítik. Szintén exodus várható a másodosztályba került Diósgyőrnél, ahol az MLSZ hétközi döntése értelmében a klub fölös pénzeszközei Tornyi Barna számlájára kerülnek reallokálásra. Az élvonalban maradt Paksnál is főhet a vezetőség feje, mivel Tököli valószínűsíthető távozása a szimpatikus kiesőjelölt kategóriába sorolhatja be a klubot. Szerencsére az átigazolási szezon még messze nem ért véget, így ez a státusz is könnyen változhat. A honi élvonal kiszámíthatatlanságát ismerve akár már a jövő héten elképzelhető, hogy ezúttal az atomvárosiak állnak elő egy nagy fogással. Például leigazolják Majorost és Denílsont.