Az ország potenciális tízmillió szövetségi kapitányából aktuális (és utólag mindig bebizonyosuló) leghülyébbnek pajzsra emelt Egervári Sándor keretet hirdetett válogatottunk jövő heti angliai vendégjátéka alkalmából. Elődjéhez, az eleinte még a tetoválószalonok arcképes toplistáit is vezető eKoemanhoz képest alig-alig van változás a névsorban, de nyugalom, futballunk jelen körülményei között pont ugyanaz a probléma, amivel a vasárnapi ebédet főző háziasszony szembesül - jellemzően vasárnap. Adott az étkészlet, amibe lehet tálalni, legfeljebb a nagyszoba üvegszekrénye mögött rejlik még a nagyszülők herendije (Gera, Lipták), ha ünnepibb lenne az alkalom. Ergo a tálalás adott, aztán majd meglátjuk mit sikerült belefőzni.

Vegyük sorra, a levestől a túróscsuszán át, egészen a somlói galuskáig, mi lesz majd keserű, elsózott, vagy csak szimplán odaégett.

Kapusfronton semmi változás, Király Gábor a német, Fülöp Márton az angol másodosztályt képviselve is komolyabb minőség, mint amit az angolok Shilton, vagy Banks óta bármikor fel tudtak egyáltalán mutatni.

Egy sorral előrébbről kimaradt Horváth Gábor, aki kerettagságát (látható összefüggések keretében és vélhetően) egy politikusi beszólásnak köszönhette, helyére csapattársa Lipták Zoltán került, aki viszont emlékeink szerint jól ismeri az angol futballt, egy időben padozott a harmadik vonalban. Tapasztalatára minden bizonnyal nagy szüksége lesz Juhász Rolandnak, aki viszont már játszott is ilyen neves ellenfelek ellen. Kimaradt továbbá Bognár Boca, de semmi para, legközelebb már szerintünk ő is ott fog feszíteni a névsorban. Jelenlegi meghívója mindössze azért maradt a postázóban, mert amíg a többiek szimplán csak nem játszanak (nyári szünet van, hoppá) klubcsapatukban, addig neki még az sincs. Szélesi, Vermes, Vanczák megszokott dolog, Komlósi pedig visszatérős. Utóbbi villámgyors léptű és gondolkodású centerhalfunkat Egervári régről ismeri, pontosan tudja mire képes, tehát a behívása is érthető érthetetlen.

A modern labdarúgás (hülyeség, amióta a foci foci, azóta igaz ez) lényege a labdatartás, kivitelezői pedig az ún. középpályások, akiket régen fedezetnek is hívtak látványilag elkényeztetett eleink. A keret Komlósin túli legnagyobb meglepetése talán Czvitkovics Péter tagsága, de még erre is találunk magyarázatot, ha nagyon akarunk. Tavasszal, ha ő nincs, a Debrecen valószínűleg nem bajnok, mondatja velünk egy közepesebb fixa idea. Emlékeink szerint Czvitkovics volt nagyjából az egyetlen, aki képes volt egy kis színt, vagy máshogy fogalmazva, futballt vinni a sötét hajdúsági éjszakákba. Hogy ettől még a Loki nézhetetlen játékot nyújtott, az jórészt a többiek sara.

Észből viszont jól fogunk álni. A már említett Czvitkovicson kívül ott van még Buzsáky, Hajnal, Gera és Koman is, ha minden kötél szakadna (fog). Nem nagy felfedezés, de szinte mindegyikük képes szélről induló irányítót is játszani, megadva annak a lehetőségét, hogy középen két labdaszerző-szűrő (Vadócz, Tóth B., ajvé) egyszerre legyen a pályán. Továbbá az sem nagy felfedezés, hogy ilyen biztos nem lesz, mert találunk a keretben klasszikus szélsőket is, akiket valamiért csak beválogatott a kapitány.

Sanyika kimaradt, mondván más a szakmai stáb elképzelése a támadójátékról. Koeman általában 3-5 csatárt hívott meg rendszeresen a keretbe, és játszatott sokszor nullát, Egervárinál viszont csak Rudolf és Priskin nevezhető teljes szívvel annak. Kérdés, közülük hányan köszönnek vissza a pályán?

Gera. Ritkán foglalunk állást egyértelműen, de akkor szokunk volt sarkalatosan fogalmazni. Gera visszatérésének egyfelől módfelett örülünk, képességei és tavaszi formája alapján nyilvánvalóan helye van a magyar válogatott keretében, de a dán meccs előtti távozásának tükrében, azt kell mondjuk, valahol sérti a jóérzésünket. Akinek egyszer büdös volt padra (lelátóra) ülni, mert a kapitány máshogy döntött, majd sértődésében hazautazni, attól legalább egy nyilvános bocsánatkérést elvárnánk, mielőtt újra a meggypiros mez közelébe kerül. Egész tavasszal úgy kellett eKoemannak csapatot építenie, hogy tudta, Gerával nem számolhat. Szerintünk ez igy, ebben a formában a legkevésbbé sem etikus. Szotyi!, ha kérhetnénk, tudd, itt most neked kellene mondanod valamit.

Lényeg a lényeg, visszatérve a keret mustrálására, alig van változás, de ahogy már említettük, nincs nagyon miből. Koman feljöhetett az U21-ből, ami jelzésértékű: vele komolyabban számol már rövidtávon is Egervári, hisz' máskülönben nem az Anglia elleni barátságosra, hanem egy Bosznia hasonló korú gárdája elleni fontos selejtezőre készülne.

A keret nyitott, bárki, aki jó formában játszik bekerülhet, senkinek sincs bérelt helye. - nyit a kapitányok első mondatával, majd folytatja a többivel: természetesen azok élveznek előnyt akik játszanak is klubjukban ... a légiósok nem véletlenül légiósok ... meg kell küzdeni érte ... lesz egy 20-25 fős mag. Köszönjük, bár ezekért a szavakért kár volt váltani.

Elvárás? Nincs. Tudjuk, a kapitányváltás nyár közepén történt, és így ez az egyetlen mérkőzés szolgálja mindössze a szeptember eleji svédek elleni felkészülést. Egervári nyilván nem tesz csodát, legfeljebb más játékrendszert kíván kihozni az eleve adott keretből, hogy aztán két év múlva, a szurkolók mély csalódottsága és egyetértése mellett adja át helyét valaki egészen másnak.

Kíváncsian várjuk.

---------------------- A keret ----------------------

Kapusok: Király Gábor (1860 München), Fülöp Márton (Sunderland AFC)
Védők: Szélesi Zoltán (Olympiakosz Volosz), Vermes Krisztián (Újpest FC), Lipták Zoltán (Videoton), Juhász Roland (Anderlecht), Komlósi Ádám (DVSC-TEVA), Vanczák Vilmos (FC Sion)
Középpályások: Vadócz Krisztián (Osasuna), Elek Ákos (Videoton), Tóth Balázs (Genk), Buzsáky Ákos (Queen's Park Rangers), Czvitkovics Péter (DVSC-TEVA), Dzsudzsák Balázs (PSV Eindhoven), Huszti Szabolcs (FC Zenit), Koman Vladimir (Sampdoria)
Támadók: Gera Zoltán (Fulham), Hajnal Tamás (Borussia Dortmund), Rudolf Gergely (Genoa), Priskin Tamás (Ipswich Town)