Kockázat nélkül simulhatunk ahhoz a mesterelemzői okossághoz, hogy a Vatikán San Marino strandcsapata elleni diadal után csínján ittasodjunk örömmámorba.

Egy dolog mellett azonban talán mégse támolyogjunk el szó nélkül. Végig és kompromisszumok nélkül támadtunk. Olvassuk le tehát, amit az ujjpercek pötyögnek és lassan, artikuláltan, szó-ta-gol-va mondjuk ki hangosan, a csoportterápia jegyében: tá-mad-ni kell, a finnek ellen is.

Egy ilyen ócska klisé meg Dzsudzsi vonatkozó nyilatkozata persze nem szabadna, hogy muníciót szolgáltasson pajzán kollegának egy l'art pour l'art poszt összeférceléséhez. És nem is szolgáltat. A focipojácák legyalulása egy erős nyolcassal ugyanis valójában arra jó, hogy Megváltó Sanyi bácsinkat számon kérjük filozófia és stratégia tantárgyakból.

Az odáig rendben, hogy egy nímand csapat ellen támadó felfogásban szerepelünk (bár rettegtünk, hogy 2-0 után taktikai védőcsere következik). Az viszont nagyon nem oké, hogy egy előrefocit csak ilyen körülmények között merünk felvállalni.

Sanyi bácsink nem olyan régen vezette a vébébronzig U20-as csikóinkat. Annak bizony az egyik sarokköve az volt, hogy Futács, Németh, Balajti vagy Simon közül kőkeményen ketten voltak elöl, mögöttük Koman osztogatott, és ehhez rohantak fel pluszban a középpályások, különösen Gosztonyi. Ez volt az alapállás, ha meg hátrányba kerültünk, hoztunk fel még egy csatárt. És ne feledjük, hogy Egervári nb1-es sikereit sem a csanki két kapus-nyolc védő mátrixnak köszönhette.

Ennek a ne-szarjunk-be edzői alapvetésnek a fényében több, mint érthetetlen, hogy Moldávia ellen otthon egy csatárral kezdtünk, majd miután a két csatáros nyomás 5 perc alatt hozta a gólt, szinte azonnal vissza is álltunk az egy ékre. Nonszensz tehát, hogy a verhető finnek ellen egyáltalán kérdés, hányan rohamozzanak elöl.

A "biztonságos védekezésre építünk" meg "az eredmény a fontos" panelek zsolozsmaszerű motyogása sem áll meg a lábán. Először is nem minden játékosállomány alkalmas a Pintér Atis-i Mourihno-majmoló taktika megvalósítására, így Vilmos hercegünk fémjelezte válogatott hátsó alakzatunk sem. Elöl ellenben akadnak európai szintű játékosaink. Hagyjuk őket kicsit fickándozni. Paraguay egész pofás vébémenetelése is részben annak volt betudható, hogy végig két góllövésszel ijesztgettek a Barrios, Cardozo, Santa Cruz, Valdez kommandóból, aztán a cseréknél meg háromból kettő friss támadó volt. Így is lehet.

Még fontosabb viszont, hogy nem az a hivatalos duma véletlenül, hogy 2016-ra akarunk kijutni? Akkor meg nem mindegy, hogy a mostani sorozatban milyen eredmények születnek?

A válasz persze az, hogy nem, főleg, mivel ebben a csoportban meg lehet csípni a második helyet. Ehhez viszont sok pont kell, ahhoz meg gólok, azt pedig csak...De hát ezt mindenki vágja. Sanyi bácsi is?