Tegnap a Videoton – Újpest találkozóval véget ért a bajnokság első fele, és bár két, tavaszról előrehozott forduló még hátravan a 2010-es évből, hamarosan napvilágot látnak majd a félidei értékelések. Ezek sorához szeretnénk mi is csatlakozni, ám kicsit rendhagyó módon.

A minap jelent meg egy cikk egy másik népszerű internetes sportorgánumban Őrült különbségek idehaza címmel, melyben az NB I-es klubok anyagi helyzetét feszegeti a szerző, az éves költségvetés és a fizetések tekintetében hasonlítva össze az egyes csapatokat. A forrásait ugyan nem nevezi meg, így nem tudjuk, mennyire tekinthetjük azt hitelesnek, ám így is jó alapot kínál számunkra egy kis játékra a számokkal, amely kicsit beszédesebben láttatja ezeket az őrült különbségeket. Egyszerű, társadalmi-gazdasági elemzéseknél általánosan elfogadott statisztikai módszerekkel néhány perc alatt kiszámítható, milyen összefüggés van a klubok anyagi helyzete és bajnoki szereplése között. Az utóbbi évek tendenciái alapján már kevésbé meglepő, mégis érdekes elemzést olvashattok az alábbiakban.

A módszer a statisztikából jól ismert korreláció, mellyel két számszerű jellemző kapcsolatát, összefüggését vizsgáljuk, esetünkben az anyagi helyzetét és a teljesítményét. Persze a módszer igen egyszerű és számos fontos tényezőt kihagy az elemzésből, de mivel nem agysebészek, hanem futballszurkolók vagyunk, higgyük el, hogy jó lesz ez így.

Nézzük a két adatsort:

Az NB I csapatai anyagi helyzet szerint (éves költségvetés, millió Ft):

1. Videoton: 1500; 2. Debrecen: 850; 3. Fradi: 800; 4. Győri ETO: 650; 5. Újpest: 400; 6. ZTE, Honvéd: 350-350; 8. Paks, Haladás: 300-300; 10. Pápa: 260; 11. Vasas, Kecskemét: 250-250; 13. MTK: 240; 14. Siófok: 220; 15. Szolnoki MÁV: 200; 16. Kaposvári Rákóczi: 170.

…és a tabellán elfoglalt helyezés szerint (pont):

1. Videoton: 30; 2. ZTE: 29; 3. Fradi: 28; 4. Debrecen: 27; 5. Kaposvári Rákóczi: 26; 6. Paks: 25; 7. Pápa: 22; 8. Honvéd: 21; 9. Újpest: 19; 10. MTK: 19; 11. Kecskemét: 18; 12. Győri ETO: 17; 13. Siófok: 17; 14. Vasas: 16; 15. Haladás: 13; 16. Szolnoki MÁV: 8.

Két szempontból vizsgáltuk a két jellemzőt. Először a klubok költségvetését és a 15 forduló alatt megszerzett pontjaik számát vetettük össze, majd a költségvetési rangsorban és a tabellán elfoglalt helyezési számukat (rangkorreláció). A két számsor közti korreláció értéke mindkét esetben mindössze 0,55, vagyis a „kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci” elv ezúttal alig több, mint felerészben érvényesül. (Vajon mi lehet az az ismeretlen tényező, amely ily mértékű anomáliát okoz? Erre is megadjuk a választ.) Amint azt sejthetjük, a paletta igen sokszínű, hiszen vannak anyagi helyzetükhöz képest messze erőn felül és mélyen a várakozáson alul szereplő csapatok is.

Az első relációban azt vizsgáltuk, hogy a pénz, amiből az egyes klubok gazdálkodhatnak, mennyire van összhangban a megszerzett pontjaik számával, vagyis „mennyibe kerül” egy megszerzett pont. Itt ne is annyira a konkrét számokat – hiszen még csak félidőben járunk –, hanem az arányokat nézzük (millió Ft/pont):

1. Kaposvári Rákóczi: 6,5; 2. Pápa: 11,8; 3. Paks: 12; 4. ZTE: 12,1; 5. MTK: 12,6; 6. Siófok: 12,9; 7. Kecskemét: 13,9; 8. Vasas: 15,6; 9. Honvéd: 16,7; 10. Újpest: 21,1; 11. Haladás: 23,1; 12. Szolnok: 25; 13. Fradi: 28,6; 14. Debrecen: 31,5: 15. Győri ETO: 38,2; 16. Videoton: 50.

A legkevesebb pénzből tehát a Rákóczi, a Pápa, a Paks és a ZTE hozza ki a legtöbbet, a legtöbb-ből pedig a Videoton, a Győri ETO, a Debrecen és a Fradi a legkevesebbet (négyük közül azonban igazán csak az ETO-t vehetjük ide, hiszen a Videoton és a Fradi mégiscsak dobogós, a Debrecennek pedig a nemzetközi kupában is helyt kell állnia, és így is minimális lemaradással tartja a 4. helyet).

Érdekesebb a másik összevetés, ahol a két rangsorban elfoglalt helyezéseik aránya szerint rangsoroltuk a csapatokat, vagyis aszerint, hogy hányszor jobban szerepelnek a pályán, mint az a pénztárcájuk alapján elvárható lenne:

1. Kaposvári Rákóczi: 3,2; 2. ZTE: 3; 3. Pápa: 1,43; 4. Paks: 1,33; 5. MTK: 1,3; 6. Siófok: 1,08; 7. Kecskemét, Fradi, Videoton: 1; 10. Szolnok: 0,94; 11. Vasas: 0,79; 12. Honvéd: 0,75; 13. Újpest: 0,56; 14. Haladás: 0,53; 15. Debrecen: 0,5; 16. Győri ETO: 0,33.

Amint azt láthatjuk, a Siófok, a Kecskemét, a Fradi, a Videoton és a Szolnok szereplése nagyjából az anyagi lehetőségeik szerint elvárhatónak megfelelően alakul, esetükben az érték 1 vagy akörüli. Messze a várakozáson felül teljesít a Rákóczi és a ZTE, illetve a Pápa és a Paks eddigi szereplése is dicséretes (az MTK-ra az utánpótlás-nevelés minőségét tekintve az 1,3-as érték ellenére nem mondhatjuk el ugyanezt). A Vasas és a Honvéd helyzetét nagyjából reálisnak látjuk, a Győri ETO, a Haladás és az Újpest szereplése viszont igen csúfos, a Debrecen pedig idegenbeli nyeretlensége miatt áll „csak” a 4. helyen (a szombathelyiek viszont úgy tűnik, már rátaláltak a jó útra).

Ezennel pedig megkíséreljük megadni a választ arra, hogy milyen titokzatos tényező okozza ezeket az „őrült különbségeket”. Ennek érdekében bevezettünk egy új fogalmat: a Pintér-koefficienst. Ez utóbbi rangsor értékeit neveztük el így, amely azt adja meg, hogy egy csapat hányszor gyengébben teljesít, mint amire az anyagi lehetőségei predesztinálnák. Ugyanez persze fordítva is működik, 1 feletti értéknél a Pintér-koefficienst Sisa-koefficiensnek hívjuk. Természetesen az együttható értéke nem csak a szakmai-, hanem a vezetői hátteret, a játékosállományt, a mentális állapotot, a motivációt is minősíti, és más egyéb, nehezen kimutatható összetevőket is tartalmaz (pl. Bede-koefficiens).

Az igazat megvallva az elemzést már a záró forduló előtt elkészítettük, de a publikációval szerettük volna megvárni a legnagyobb és legkisebb Pintér-koefficiensű csapat egymás elleni mérkőzését. Miután az eredmény igazolta a Pintér-koefficiens fogalmának létjogosultságát, nyugodt szívvel tesszük azt közzé futballszerető barátaink gyarapodására.

Illetve hogy tovább tetézzük a hülyeséget, idecitálnánk egy másik sportágból vett példát. Vegyük tehát a síugrást, ahol az előző világkupa-szezonban új szabályt vezettek be: a szélkompenzációt. Addig az elért pontszám csak az ugrott távolságtól és a zsűri stíluspontszámaitól függött, és nem vette figyelembe az eltérő időjárási feltételeket. Ha például egy versenyző ugrásánál éppen szembeszél fújt, méterekkel nagyobbat volt képes ugrani, mint szélcsendben, ha pedig éppen hátszelet kapott, méterekkel valós tudása alatt szerepelt (ugye pont fordítva, mint amikor a fociban kap valaki hátszelet – és itt most nem a Bede-koefficiensre gondolunk). Tavalytól azonban a szélsebesség- és szélirány függvényében kompenzációt alkalmaznak, szembeszélnél levonnak, hátszélnél hozzáadnak. Tegyük fel, hogy erre az analógiára bevezetnénk a magyar futballban a „pénzkompenzációt”, vagyis nem a csapatok pontszáma, hanem mondjuk 1 pont megszerzésére „költött” pénzük vagy Pintér-koefficiensük alapján hirdetnénk végeredményt… Mindenesetre kiváncsian várjuk a tavaszt, hátha a hagyományos módon is odakerülhet egy kiscsapat a húsosfazék közelébe!
 

Az írást Csák (kaposvar23) nevű olvasónk juttatta el szerkesztőségünkbe, amit hálásan köszönünk!