Úgy érzem, egy dolgot helyre kell tenni a magyar fociban (illetve ezeregy dolgot, de most csak erre az egyre vállalkoznék, már csak azért is, mert nem kerül pénzbe). Amikor a Nacsa Olivér-féle "szakértők" lazán kinyilatkoztatják, hogy "Az Aranycsapat után már nem volt semmi jó a magyar fociban", nos ezzel elsiklanak valami felett. Ez a valami pedig a következő generáció, két olimpiai arannyal, aranylabdással, vvk- győzelemmel, EB-bronzzal. Remegő kézzel írom le, de szinte annyi eredményük van, mint Puskáséknak. Már most közlöm, nem akarom én az ötvenes évek sztárjainak nyakában teljes joggal függő babérkoszorút akár csak egy levelecskével is megrövidíteni (pedig jó lenne a bablevesbe), inkább fonok egy újat, és a generációra ezennel megkísérlem meghonosítani a következő kifejezést: Ezüstcsapat.
Egy kis insider infóval kezdeném, már régóta érlelődött bennem e poszt megírásának gondolata (kb. akkor, amikor a kedvenc otthoni (l)eszpresszómban hallottam pár honvédos és vasasos öreget vitatkozni), és én magam csodálkoztam el a legjobban, amikor Bastille kollega és szeretett Hantánk is a múltba révedt az elmúlt napokban. Úgy látszik most jött el a kollektív időutazások ideje.
Namármostan beszélhetnék a fenti sikerek közül bármelyikről, de úgy gondolom, a legfényesebben talán a brazilok ellen csillogott a magyar támadógépezet, '66-ban. És ezzel rögtön el is érkeztünk az Ezüstcsapat alapvető rákfenéjéhez. Merthogy a támadás az világszínvonalú volt, mint a Mezey-féle edzőképzés, de hátul már nem álltunk olyan fényesen. Négy évvel korábban is szép reményekkel érkeztünk a földrengés utáni Chilébe, többek között holmi kutyaütő Anglia és Argentina előtt sikerült megnyerni a csoportunkat, majd ellenünk a Csehtenaccio 1:0-lal ment tovább a négy közé (s a döntőbe).
Egy szó mint száz, én nem akarom itt az azóta tisztességben megőszült kapusainkat bántani, de Angliában simán elérhettük volna, hogy a Wembleyben ellenünk csalják el a döntőt, ha a kisebb lelki zűrökkel küszködő Szentmihályi, és a nem túl rutinos Gelei helyett lett volna mondjuk egy háromnegyed-Jasinunk. De nem volt, a kapott góljaink egy részét azóta is kapushibaként emlegetik a források, és valahogy nincs kedvem velük vitatkozni. Eusébióéktól így simán kikaptunk 3-1-re, a csoportkör végén a bolgárokat ugyanilyen arányban sikerült felülmúlni, na de a kettő között megtörtént az előző két kiírást megnyerő brazilok - naná, hogy 3-1-es - legyőzése (tétmeccsen!!). Aztán persze jött a sima kiesés Jasin ellen... (állítólag még néhány másik szovjet játékos is szaladgált a pályán, de minket a hatvanas évek Oliver Kahnja vert meg, szlussz) De most akkor megpróbálom visszaadni a kor hangulatát, következzen az Ezüstcsapat nagy meccse, alig 44 éves késéssel az élő közvetítés:
Kedves elvtársak és elvtársnők, üdvözlöm önöket innen a ködös Albionból. A szavaimat a "Vörös Vöcsök" kísérleti telexgép juttatja majd el önökhöz. Itt állok a kizsákmányolt angol munkásosztály fővárosában, Liverpoolban, ahol nemsokára kezdetét veszi a nagy összecsapás a Magyar Népköztársaság legényei, és az előző két tornát megnyerő brazil válogatott között. 52 000 néző előtt kerül sor a talákozóra. A játékvezető egy angol úr, bizonyos Mr. Dagnall. Némi meglepetésre az ellenfélnél nem játszik Pelé, talán sérülés miatt? A mi felállásunk: Gelei - Káposzta, Mátrai, Szepesi, Mészöly, Sípos, Bene, Mathesz, Albert, Farkas, Rákosi
0. perc A brazilok kezdték a mérkőzést.
2. perc Lima tornáztatta meg Geleit.
3. perc GÓL!!! Sípos passza után Bene cselezett gyönyörűen a brazil tizenhatoson belül, Gilmar tehetetlen volt. 1:0-ra vezet a magyar válogatott!
14. perc GÓL! Sajnos a védelmünk most sem zárt tökéletesen, egy kis kavarodás után Tostao egyenlített, Gelei csak nézte, mint mi a moziban tavaly a Doktor Zsivágót.
20. perc Egyre veszélyesebbek a brazilok, mint a vietnami politikai helyzet.
25. perc Gelei nagyon rosszul mozdult ki, de Sípos a kapu torkából kivágta a labdát Alcindo elől. Marad az 1:1.
32. perc Mészöly három brazil közül vezette ki a labdát, ismét magyar mezőnyfölény a pályán.
45. perc Vége az első félidőnek, a döntetlen egyelőre igazságosnak mondható.
A szünetben gyorsan összeszámoltam, magyar részről 3-3 Vasas-, és Fradi-játékos, két-két újpesti és tatabányai, valamint Sípos személyében egy szem Honvéd-játékos képviseli ma hazánkat, vagyis itt az NB I krémje.
46. perc Elkezdődött a második félidő
50. perc Szepesi szinte leradírozza a pályáról a görbelábú Garrinchát.
55. perc Farkas veszélyeztet, de lövése nem találja el a kaput. Továbbra is őrizzük mezőnyfölényünket.
64. perc GÓL!!! ÁLOMGÓL!!! Albert passzolt a jobb oldalon futó Benéhez, aki középre tálalt, az érkező Farkas pedig kapásból védhetetlen gólt akasztott a brazil kapuba! Szépségdíjas találattal vezetünk ismét! 2:1
68. perc Hát kérem, micsoda dolog ez? Felvágták Albertet, de a tizenegyes elmaradt. Ejnye, kedves bíró sporttárs.
74. perc Büntető! Bene táncolt a tizenhatoson belül, Henrique felrúgta, ezt már nem lehetett nem megadni.
75. perc GÓL! Mészöly kegyetlenül bevágta, 3:1-re vezetünk. A brazilok csöndben ülnek a lelátón, nem úgy az angolok. Kapitalisták még tán sosem szurkoltak így egy szocialista országnak.
77. perc GÓL! De mégsem! les miatt nem adja meg a bíró Farkas találatát. Pedig nekem elhihetik, legalább négy brazil védő állt a csatárunk és a kapu között.
83. perc Mindent megtesznek a szépítésért a brazilok, de gelei már sokkal magabiztosabb, őrizzük az eredményt, közben itt Liverpoolban is "tetőzik az ifjúsági probléma"
87. perc Még egy magyar helyzet a végére, Albert lövése gurul ki a rövid saroknál.
90. perc Vége! 3:1- re legyőztük a kétszeres világbajnokot, a stadion látogatói majd felrobbannak örömükben! Zsebünkben a két pont. Sajnos közben Mészölyt kell ápolni. Hatalmas az eufória, de el kell köszönjek, a népi Korea az olaszokkal játszik, és hiába baráti ország, én bizony felteszem a kékmezesekre az összes valutámat. Viszontlátásra Bulgária ellen!
Elárulom, kicsit csaltam a perceknél néhol, de a gólok születési idejét biztosra vehetitek, ugyanakkor élveztem, hogy kedvemre kettőspontozhattam. Bónuszként a videó:
