A történet szereplői kitalált alakok, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.
A rohadt életbe – ordította bele a harkivi mínuszokba Kabát – lefolyik a zselé a hajamról, aztán a piros kapucniját a fejére húzta. Mögötte csapattársai szemlélték a szovjet utódállam éjszakai varázsát és sétáltak leszegett fejjel a metró irányába. Malinauskas az ötödik 1715 nevű sört pattintotta már, Bódi a körmét rágta, a sokat látott Dombi pedig Coulibalyval kezdett el hógolyózni. Bandi bá miért nem jött? – tette fel a költői kérdést az öngólos fiatal, de mindenki tudta, hogy ilyenkor a szokásos több órás videó beszélgetését folytatja Kósa Lajossal. Kabát dobott egy sms-t a kedvenc tetováló művészének, hogy akkor mégsem lesz japánul a tarkójára varrva, hogy a Harkivi Gyilkos, majd keresett valami kocsmát az interneten.
Éjjel fél tizenkettőkor az ukrán város zöld metrójának Pushkinskaya nevű megállójánál senkinek nem tűnt fel a Bajnokok Ligáját is megjárt debreceni játékosok csoportos felbukkanása. A környéken meg is találták a Big White Pub nevű kocsmát, Ramos be is csúsztatta rasztáit a gallérja mögé, de aztán a csapatkapitány a szállás felé intette társait. Csakhogy néhány renitens kezdetben magában mormolta a felháborodását, majd K. Peti felkiáltott. Bassza meg, Czicó, ennyit megérdemlünk, majdnem nyertünk, gyerünk, mutassuk meg ezeknek az ukránoknak, hogy iszik egy magyar futballista. De süket füleket talált. Közben Yannicka már bement és kérte volna az italokat, de mivel nem érte fel a pultot, hát szólt Coulibalynak, hogy segítsen. Onze bierre, s’il vous plait! Erre a pub törzsgárdája elég csúnyán nézett, így a két színes bőrű inkább a cséká és a szállás felé vette az irányt. Jó, akkor menjetek, a rohadt életbe, menjetek mind, majd én egyedül megmutatom…te is mész, Zsolti, Peti, legalább te maradj már…! Így esett meg, hogy Kabát Peti vezetésével Laczkó és Szakály Péter belépett a Big White Pub-ba. Megpróbáltak italt szerezni, Kabát már próbálta török, bulgár és osztrák szavakkal a pultos értésére juttatni, hogy sör, de nem ment. Aztán Péterünknek megcsillant a körte a feje fölött és felhívta Gaál Mikit, akivel még a liláknál ismerkedett meg. Cső, Miki, segíts már! Itt vagyunk Harkivba és nem tudunk kérni piát, te meg tudsz oroszul, nem? Ja, hogy aludtál, hogy ott most hajnalodik, aha, mindegy… kikaptunk, de majdnem nyertünk, na, adom a csapost! Fél perc múlva már csorgott a csapolt 1715, no meg a vodka is.
Teltek-multak az órák, Malinauskas álmában már sokadjára próbált meg nem kivetődni a 88. percben, de valahogy mindig eldőlt balra és felriadt, Kiss Zoli egy az egyben futott egész éjszaka, de mindig utolérte a védő, Petiék meg a Big White Pub-ban már annyira részegek voltak, hogy nem is tűntek magyarnak. Szakály Peti az utcán friss levegőt szívott, Laczkó belealudt a székbe, K. Peti meg szürcsölte az ukrán világost és okostelefonját hesszelte. A pult mellé sétált és egy a ma este már tradicionálissá vált mozdulattal vodkát kért. Nem messze tőle meglátott egy magára hagyott doboz Prilukit. Vajon megtegyem? - tette fel magának a kérdést Nonfiguratív Petya. Megtehetem, annyi év kemény munka és profiskodás után? Bulgáriában már egyszer megtettem…. Jobb mutatóujjával meglökdöste a dobozt, várta a reakciókat. Senki nem startolt a cigarettájára, Peti Laczkóra tekintett, akinek épp csuklott lefele a feje, majd visszakapta a tekintetét az ukrán dohánytermékre. Egy szál felettébb kilógott és Peti már nyúlt is érte, de félúton megtorpant a keze. Gyors felkapta a telefonját és felment az nso.hu-ra. Tovább ugrott Csapó Dudiról, aztán pedig elöntötte az arcát a vér és a düh. ’Intenzív hóesésben és mínusz 12 fokos hidegben Lech Poznan – Juventus 1-
Kiléptek a Big White Pub-ból, Szakály mosolyogva figyelt fel a megvadult bikára, már jobban vagyok, mondta, de Kabát csak ment és teregetett hangosan minden lelki szennyest. A másik kettő csak baktatott utána, fejüket leszegve. Kabát füstölte a cigit, érezte, hogy az ukrán hajnal most hagy nyomat a lelkében, épp az Artioma utcába értek, mikor megint eszébe jutott Rudnevs és a Lech Poznan, elpöckölte a csikket, belerúgott egy összefagyott jégtömbbe, a kurvaéletbe, ez fájt, ez fájt, kiáltotta, és a közelében lévő bódéba vert egyet ököllel. Laczkó és Szakály mögötte röhögött az agyonvarrt csatáron, de egyszer csak egy egyenruhába öltözött alak lépett ki a bódéból, Malpa…! Malpa! – ordította, majd megragadta K. Peti jobb kezét, hátra csavarta és a CB rádiójáért nyúlt. Tíz perc múlva már utaztak a harkivi rendőrőrs felé.
K. Petire a jelet a világ rakta, és ő hagyta s lett tetovált. Aztán még hajnalban szétverte a szálloda szobát is. Örökké dolgozott ebben az emberben ez a tehetetlen düh, hogy tetoválásai többre hivatottak, hogy visszamegy Újpestre és mindent újra kezd. Pár nappal később a tű csak futott és a haverok röhögve olvasták: Hülye vagyok!
