Jót mosolyogtam anno Hanta írásán, csak annyit tennék hozzá, hogy a mi sulink oly kulturált volt, hogy krétára nem is volt szükség, alapból fel voltak festve a tengópálya vonalai. Ugyanakkor szerintem érdemes még megemlíteni az Egyérintő egyik, önálló diszciplínává fejlődött változatát, a Szamócát. Fel is veszem a régi stafétabotot, s bemutatom a gyermek-, és kamaszkorom legnépszerűbb focipótlékát.
Szamóca (Szami)
-Négynél vadászat, ötnél picsa!
Elnézést kérek az érzékenyebb lelkű olvasóktól, de mi bizony elég gyakran a fenti, kissé trágár mondattal kezdtük a várva várt nagyszünetet. A játék szabályai annyira elváltak az ősforrásétól, hogy külön részletezném őket. Ami közös, az az egy darab kapu igénye, és az egyszeri labdaérintés. Utóbbit fel lehet oldani, ha valaki dekázgat, vagy ha a lába/feje után a kapufát érinti a labda. Ez annyira echte magyar játék, hogy nem a is a győzelemre játszunk, hanem a másik megszivatására. Turáni átok...
Ugyanis, ha valaki beáll a kapuba, akkor elkezdjük számolni, hány gólt kapott. Az, hogy ki szerzi a találatot, az nem érdekes. Kapufát érintő gól kettőt ér, csakúgy mint a kapus érintésével szerzett találat, a sarkazás vagy a fejes, esetleg a kapus lába között becsorgó labda. Egyes verziókban a dekázgatás után követlenül ellőtt labdából szerzett gól értéke annyival növekszik, ahányat pattogtatta az illető a levegőben a disznóbőrt. (mindig van egy májerkodós köcsög haver, aki nyolcvanat dekázik, majd rálövi. Külön élvezet nézni, amikor a magát focicsászárnak tartó illető hercegfalvisan az égbe bombáz...)
Ha a szerencsétlen kapus bekapott góljainak a száma eléri az ötöt akkor jön a picsázás. Ez úgy történik, hogy a kapus megáll a gólvonalon, hátat... illetve feneket fordít a többieknek, és előrehajol, ezután pedig minden résztvevő megpróbálja a hetesről eltalálni őt, jellemzően a fenekét. (Ez egy különösen kegyetlen játék) De Sade márki stílusában fogalmazódott meg a következő kiegészítés: ha a labda érintette a kapust, az illető rúgó egy méterrel közelebbről próbálkozhat ismét. Sátáni énem ilyenkor a következőt csinálta: 7, 6, 5, 4 méterről harmatgyengén de pontosan odagurítottam az illető bokájához, majd 3 méterről... de ezt inkább le sem írom. Nem is értem, miért tiltották a pedagógusaink...A picsázásnál az első lövés joga (egyfajta jus primea noctis) azt illeti, aki az utolsó gólt szerezte, a második lövő az utolsó előtti gólszerző, stb.
Előfordulhat, hogy az ötöst átugorjuk, pl. 4 gól után születik egy kapufás, ilyenkor a kapus egy időre megmenekül, és csak tíznél következik az inkvizíciós eljárás. A játék további variálhatóságát a ragacs léte avagy nem léte biztosította. Ennek lényege, hogy ha valaki mondjuk kapusként beszedett három gólt, de kikerül a fekete-fehér csíkos kapufák közül, akkor a legközelebbi lefokozásánál úgy folytatjuk, mint ha mi sem történt volna, azaz három minuszpont fityeg a neve mellett. Ragacs nélkül mindig mindenki tiszta lappal kezd. (extrém esetben a ragacs nem személyfüggő, ekkor az új kapus az elődje pontszámát veszi át)
Eddig bizony elég borzalmas a leírás. Az elég világos, hogy a kapusposzt itt egyfajta büntetést jelent. Lássuk, mikor lehet valakiből szenvedő alany:
-Ha kétszer ér egymás után a labdához (kivéve a korábban említett dekázást)
-Ha ő ér utoljára labdához, és az kimegy az alapvonalon (kivéve, ha a kapufát érintette a lövés)
-Ha az ellőtt labdáját egyből, biztos kézzel megfogja a kapus (ha közben lepattant a földre, az nem ér, de a földön gurított laszti érdekes módon igen!)
-Ha p*csázásnál az ő lövése megy mellé/fölé utoljára
-A játék legeslegelején az lesz a kapus, aki legutoljára megérinti kezével a keresztlécet (általában az akiutojjáramegérintiafősőkapufátazakapus felkiáltás előzi meg a csoportos rohanást - "véletlenül" mindig a kapu mellett álló arc szokta így utasítani a többieket)
Szegény kapusnak két mentőövet dob a szabálykönyv. Az egyik, hogy a kapufa nulláz. Vagyis, ha a cimborák a kapufát találják el (és nem lesz belőle gól), akkor lemegy nullára a nyilvántartott góljainak a száma. A másik a vadászat. Utóbbinál a kapus, ha elérte a 4 büntetőpontot, gyorsan kihalássza maga mögül a lasztit, és azt a kezében tartva elkiáltja magát, hogy Állj!. A társak a kotorászás közben igyekeznek minél messzebb futni tőle. A kapus szavára meg kell állniuk, a hálóőr pedig három lépést jogosult a gólvonalról megtenni, aztán megpróbálja a labdával megdobni valamelyik játékostársát. Ha sikerül eltalálnia, az illető lesz a kapus, kivéve ha a célpont megfogja a dobást.
Hogy miért hívják a játékot pont szamócának, azt nem tudom, fél kamaszkorom ráment, de nem sikerült közelebb kerülnöm a megfejtéshez.
Összességében azért elmondható, hogy a Csáth Géza modorában született játék igen tanulságos volt, fejlesztette a kapus-skilleket, a lövéseink erősségét és pontosságát, a csapatjátékot, és még a semleges néző is jól szórakozott. Hátránya, hogy a kapusposzt említése a mai napig enyhe gyomorgörcsöt okoz néhány ismerősömnél, illetve hogy a játék belénknevelte: csak 100%-os ziccerben szabad lőni! - tehát túlzottan önzetlen egyéneknek (mert bizony ilyenek is szaladgálnak a futballpályákon) nem ajánlott, de Lázoknak én bizony felírnék napi fél óra szamócát. És persze kéjes vigyorral nézném, ahogy Malinauskas szomorúan visszaballag a gólvonalra, hátat fordít s előrehajol...
