Mit ér a sportoló, ha harmincnégy (sőt, lassan harmincöt) éves? Szedjünk csak össze pár példát!
Őfelsége Puskás Ferenc '62-ben három gólt rúg a BEK-döntőben, rajta igazán nem múlik, hogy ezúttal csak ezüst a vége. Pedig ekkor már túl volt azon, hogy harminchét gyertyát lásson a tortáján. Schumi 2006-ban is VB-második tudott lenni, pedig ekkor már ő is a 37. évét taposta. Ehhez vegyük hozzá, hogy Holyfield mindenki szeme láttára szétverte 46 évesen az aktuális (igaz, nem iskolateremtő bunyójáról híres) világbajnokot - sajna egyedül a pontozók nem nézték ezt a meccset. (Most látom csak, csupa második helyezettet szedtem össze - nah mindegy, néha jobban tudom szeretni a férfiasan elbukót, mint az agyonsztárolt győztest)
Sokáig húztam, de csak kibököm: Tökölit behívták a válogatottba!
Az első gondolat a megrökönyödésé. Aztán jön a csöndes mosoly, esetleg a felháborodás, majd a számolgatás, és a végén a döbbenet: Annyira nem is meglepő döntés ez. Szalai éppen most sérült le (nyilván van némi ok-okozati összefüggés a két esemény között), Németh Krisztián - sóhajtás - nehéz a szívem, de most kb. arrafelé tendál, mint Gyurta Dani a barátokköztös időkben, remélem neki is sikerül kikecmeregnie belőle (Már látom is az NS-címlapot: Némó nyomában). Rudolf sem váltja meg a világot a taljánoknál, s Oláhban sem látom azt a mindent felemésztő tüzet. Nikolics bevetése mellett is lehet érveket felhozni, Té Sanyinál és Szabicsnál mindenesetre gólérzékenyebb. Talán még Priskin, akin komolyan elgondolkodnék, bár utóbbi (Rudolffal egyetemben) elvileg tagja a keretnek, én meg nem akarok nyílt kapukat döngetni, ergo körbeértünk. (Tudom, nálunk a válogatott összerakásához jobban ért a lakosság, mint a madárinfluenzához, a vörösiszaptárolók építéséhez és a földrengésekhez együttvéve - vagyis virtuálisan minimum meg leszek korbácsolva a fenti pár mondatért)
Egervárinak kellett egy öreg róka, aki pótolja a guitar hero-t, és behívta a ki tudja hányadik (barack)virágzását élő Ati cimboráját. Ennyi történt, kapitányunk le is nyilatkozta, hogy ezzel a lépéssel most nem a jövő csapatát építi (hála az Égnek, a szerethetőségről nem esett szó), Tököli meg talán megpróbálja kijavítani a nem túl fényes 22/3-mas mérlegét. Kis kitérő: amikor itt járt vajaskenyértúrán a Milan, akkor a piros-feketék edzője kicsit viccelődve, (azért mégis jelzésképpen) egyedül Tökölit szerette volna a meccs után leigazolni. Ez persze pont annyit is jelent, amennyit, de mióta újra egy szürke mackónadrág szárai között suhognak be a bekapott köténygóljaink, én nem lepődöm meg semmin. Ha a legutóbbi holland-meccs eredményéből tudunk faragni egy kicsit, már megérte.
Végül pedig egy kis hazabeszélés: a világtörténelemben először visel majd (felnőtt) magyar válogatott mezt olyan focista, aki éppen a KTE alkalmazásában áll - nemrég mondta is egyik cimborám, hogy lassan olyanok leszünk, mint egy "rendes" csapat. Az Ati lelki érettségében kétkedőknek pedig üzenem, hogy a saját szememmel láttam Tökölit lilában(már ez is megér egy felkiáltójelet: !) önzetlenül(!!!) játszani. Ha másért nem, hát ezért megérdemelte a behívót.
