Nem tudni, hogy az átlagos magyarfutball-fanatik homloka mely hónap nevének említésétől kezd el a leginkább verítékben úszni, de hogy június előkelő helyen szerepel a tizenkét tagú felsorolásban, az egészen bizonyos. Az idény végi formának köszönhetően az elmúlt húsz év júniusaiban – szórványosan felbukkanó sikerélmények mellett – háromszor csináltunk hülyét magunkból Izland ellen, ha pedig a vulkánok földjének reprezentánsai éppen nem értek rá, akkor naggyá tettük Kínát, esetleg félholtra verettük magunkat Hollandiával. Sikerélményeink közül a legnagyobb mértékű egy 5-0 arányú erődemonstráció volt, amelyet 2003-ban, Gellei „Pedagógus” Imre uralkodásának idején realizáltunk - San Marino-ban. Mindez, kiegészülve a tavaly őszi 8-0 élményeivel, akár azt is mondathatja velünk, hogy San Marino (és előtte Luxemburg) júniusi meglátogatása igazán ideális idényzárást vetít elénk, kérdés azonban, mit szólnak mindehhez (és általánosságban a csoporthoz) a derék sammerinesék. Hogyan látják az életet annak a miniállamnak a lakói, ahol ismeretlen fogalom az államadósság, a munkanélküliségi ráta pedig Európa egyik legalacsonyabbja, viszont a focicsapattal mindenki akkurátusan felsúrolja a padlót, aki szembejön? Ennek kiderítése céljából fészbukon megkerestük az ország neves szakácsát és étteremtulajdonosát, Giuseppe Raviolit, aki egy exkluzív interjú erejéig készséggel állt rendelkezésünkre.
- Hogy jellemezné nekünk San Marino labdarúgását?
- Nemzeti csapatunk 1986 óta létezik és az 1992-es EB selejtezői óta tétmérkőzéseket is rendszeresen játszunk. Annyiban hasonlítunk a magyar válogatotthoz, hogy az elmúlt húsz évben mi is mindig a továbbjutásról álmodoztunk a selejtezők előtt, csak aztán az első ellenfélen fennakadtunk, mint Filippo Inzaghi a lescsapdán. Válogatottunk tétmérkőzést még sosem nyert, viszont 2004-ben egy barátságos mérkőzésen már megvertük 1-0 arányban a Bicskei Bertalan szívének oly kedves Liechtensteint.
- Mi a véleménye a mostani selejtező sorozatról?
- Sajnos nem alakulnak túl jól a dolgok, már túl vagyunk két nyolcason és az áhított gólt sem sikerült megszerezni Moldova ellen. Személy szerint viszont örülök az ellenfeleknek, főleg a svéd csapatban vannak visszatérő vendégeink.
- Meg szabad tudni, hogy kicsodák?
- Elsősorban Ibrahimovics az, aki mindig feljön hozzánk, ha valahol a környékben játszik bajnokit az aktuális milánói klubcsapatával. A múltkor pont akkor nézett be, amikor két német turista alaposan felöntött a garatra és kötözködni kezdtek. Már kezdtem aggódni, hogy hívnom kell a rendőrséget, de Zlatan intett, hogy nyugodjak meg, mindjárt lerendezi a problémát. Odament a németek asztalához, az egyiket hátba, a másikat fejbe rúgta, aztán amíg azok csöndben szedelőzködni kezdtek, odatelepedett a bárpulthoz, eldumáltunk, közben ráérősen befalt két pannacottát. Legutóbb emlékeim szerint az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét nézte itt, akkor is pillanatok alatt rend lett, bár abban valószínűleg közrejátszott, hogy a van Bommelt is hozta magával. Valahonnan előkerítették a mi kis válogatott ászunkat, az Andy Selvát, aztán hárman egymásba karolva énekelték a kivetítő előtt a Wolf Kati dalát. Meg is tapsolták utána őket a vendégek, de a dal sajnos nem nyert.
- Neves magyar vendégek is elő szoktak fordulni?
- Ritkán, de vannak magyar vendégek. Leginkább a Dottore jut eszembe, ő évről évre visszajár legalább egyszer. Először a kuvaiti kalandja után járt itt. Emlékszem, kicsit meg volt sértődve, hogy kőolaj helyett olívával főzünk, de végül rábólintott a dologra. Egyébként az esetek többségében carbonarát rendel, zónaadagot, majd visszaküldi, ha kevés rajta a szaft. Viszont a borravaló mellett mindig szokott hagyni egy autogrammkártyát. Az egyik törzsvendégünk Fabio, a bolognai egyetem gondnoka, ő mondta, hogy gyűjtsem ezeket a kártyákat, mert az egyetemi bolhapiacon hat ilyenért már adnak egy életnagyságú Giovanni Dellacasa-posztert. Hát majd meglátjuk.
- Más neves magyar vendégek is látogatják az éttermet?
- Nem jellemző, a múltkor bejött egy focista formájú figura, de róla kiderült, hogy csak a videotékát kereste. Viszont törzsvendégeink között tisztelhetjük Vincenzo Cosco-t, aki néhány hónapig Sopronban az oldalvonal mellett növelte az Önök dohányiparának forgalmát, miután annak a társasháznak a közös képviselője, ahol Vincenzo lakik, az új, multifunkciós búvárszivattyú helyett véletlenül az ottani focicsapatot vette meg az eBay-en, a ház többi lakója pedig nem ért rá Magyarországra utazgatni.
- Milyen eredményt vár a magyaroktól Luxemburg, illetve az Önök csapata ellen, figyelembe véve, hogy nagyjából a komplett támadó alakzat sérült?
- Meglepődtem a szövetségi kapitányuk válogatási elvein, hiszen ennyi sérülés után én biztosan behívtam volna a Kabát-Bajzát tandem mindkét tagját, netán sürgősségi eljárással honosítottam volna Honma Kazuót. Hiányukban így főképp Tököli lehet veszélyes, akinek viszont nagy előnye, hogy Litsingi ezúttal nem fogja zavarni a kibontakozásban. A tippek: Luxemburg – Magyarország 0-2, San Marino – Magyarország 0-3.
- Végezetül egy utolsó kérdést engedjen meg: várhatóan hol fogja nézni a keddi mérkőzést?
- Minden valószínűség szerint itt, az étteremben, ahol két projektorral is készülünk az összecsapásra: az egyiken a televíziós közvetítést, a másikon pedig a Labdabiztos blogot, azon belül Futó Lada és Vegyi Iván kommentárjait követhetik majd figyelemmel a vendégek, miközben rágcsálják a piadinát.
A szabályok változatlanok, a mérkőzésekre érvényes tippet leadni a kezdő sípszó előtti percig lehet. A tippekkel – azok helyességétől függően – a tétmérkőzésen 2, 3 vagy 5 pont, a barátságoson ennek fele termelhető. Két forduló után a pontverseny tábláján négyes holtverseny figyelhető meg az élen, az indoklóversenyben ennél is többen vannak versenyben az év végi mennybe menetelért.
Egyszerűsített tippszelvény:
Luxemburg-Magyarország
San Marino-Magyarország
