Oran… Észak-Afrika festői városa, a kavargó forgatag, a lármás sikátorok városa. Mindez azonban most messziről hallatszott, az erőd fehér fala elnyelte a zsivajt, és súlyos csöndként feszült a tikkasztó forróság az udvar felett. A kantinban a szokott népség múlatta az időt, azaz mindenki itt volt, aki nem volt éppen szolgálatban, vagy a fogdában. A sarokban egy asztalnál egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta osztotta meg társaságát egy üveg vörösborral, és egy újság fölé hajoltak …
- Kollektív szelvényt parancsolnak az urak? Totózáshoz nélkülözhetetlen. – kérdezte Brigeron a félszemű rabló.
- Honnan tudja, hogy totózunk? – kérdezte Pittman.
- Aki Nemzeti Sportot olvas, és suttogva beszél, az totózik… esetleg tippmixel.
- Családi ügyekről lesz szó. – mondta egy Francis nevű álmodozó, sápadt fiú. – Csak hozzon még bort, és egy másik tollat, mert ez kifogyott.
- Kérem. – vonogatta a vállát sértődötten Brigeron. – De egy kollektív szelvény mellett a családi ügyek is könnyebben mennek.
Brigeron távoztával egy kisebb moraj támadt a kantin másik felében, és a szokásos verekedésbe torkollott. Semmi különös, megszokott dolog ez a légióban. Kissé odébb húzzák az asztalokat, és megemelik a poharat, nehogy kiboruljon a rum.
- Mi az, hogy Bárányos nem eszi meg a komplett Loki védelmet? – bődült fel Ahmed, a kiérdemesült török díjbirkózó két pofon között. – A Vasas védelme simán kipasszolgatja az alföldi puhányokat.
- Az eszed tokját passzolgatja ki! – lihegte Tuskó Hopkins, miközben a török óriást fojtogatta. Hiába, no, őt is csak megviselte a hőség. Varga egymaga lefocizza, Illéssel együtt meg porba tiporja a vendégeket. A Loki – Vasas olyan 3-0 lesz, mint a sicc! – mondta és leütötte a feltápászkodni készülő Ahmedet egy lőréssel, ami hanyagul volt a falba illesztve.
- Akkor is csak a Vasas! Egyszer úgyis eljutok a Fáy utcába. Ha a Szikla nem megy Ahmedhez, Ahmed megy a Sziklához! – tápászkodott fel a török, és készült, hogy Tuskóra vesse magát, de az fürgén félreugrott, és egy jól irányzott rúgással térítette el szándékától és röppályájától a Boszporusz egykor rettegett birkózóját. – Az nem Mohamed volt? – kérdezte aztán tettetett közönnyel.
- A’ gro! – hallatszott válasz helyett egy dühös oroszlán morgása az ajtó felől, mire a még talpon levők vigyázzba vágták magukat. A jó öreg Potrien érkezett, aki a kantin előtt elhaladva felfigyelt a Csete-pattéra, és úgy érezte feltétlen szükséges a jelenléte a katonás fegyelem helyreállításához. – Mi van itt?
- Dögmeleg – válaszolt valaki a félhomályból?
- Ki mondta ezt?
- Aigner Szilárd reggel az időjárás-jelentésben. – felelte ugyanaz a hang szenvtelen nyugalommal.
- Lépj ki te kutya, mutasd magad! – mordult fenyegetően Potrien.
Csülök lépett elő a félhomályból, katonás mozdulattal összecsapta a bokáját és megállt feszes vigyázban, ahogy azt a légióban megkövetelik.
- Úgy! Szóval már megint maga! – kezdte nyájasan Potrien, majd hátratett kézzel, kissé görnyedt testtartásban elkezdett körözni Csülök körül, mint egy prédára vadászó keselyű. – Szóval viccelődünk, ugye? Mókázgatunk, ugye? És ha teszem azt, holnap idejön a köztársasági elnök látogatóba, és megkérdezi tőlem: „Mondja kedves Potrien, mi a fenét vigyorog az a megnyúlt képű baka a sor közepén?„ akkor mit fogok neki majd válaszolni maga szerint?
- Hát csak azt mon commandant, hogy „Ő az egyetlen a szakaszból aki a Pécs – Haladás meccsre 1-2-es vendéggyőzelmet tippelt, és bejött neki!”
- 1-2-es mi? Adok én magának 1-2-t! 1-2 be a fogdába maga díszvirág! – üvöltötte olyan hangerővel, hogy a szomszédos helyőrségben riadót fújtak, mert azt hitték támadnak a tuaregek.
- Írnok! Hol van maga átkozott?
- Itt vagyok mon chef! – emelte fel a kezét egy vékony fickó.
- Maga az új írnok?
- Oui mon chef! P. Howard közlegény.
- Pí Howard? Miféle név ez?
- Anyám matematikus volt, így lettem Pí. – sütötte le a szemét a fiú.
- Úgy. Szóval matematikus. És az apja mi volt?
- Howard.
- Rompez, maga szélhámos! – mordult fel az őrmester. – Ha matematikus volt, akkor mondja meg mi lesz a Diósgyőr – ZTE végeredménye, vagy öt nap salle de police-t kap, hogy belekékül a feje maga disznó!
- Jelentem 2-2m mert a két csapat góljai úgy aránylanak egymáshoz, mint spanyol csatárok a …
- Elég legyen! … szóval 2-2 mi, maga piszok bleu! – morogta maga elé, miközben egy papírra firkált. – Azonnal indul a legközelebbi oázisba, és feladja ezt a táviratot Brian Winter tengernagynak Nizzába. Aztán ajánlom, hogy ne tévedjen, mert kurtavasra veretem … Brian Winter … mint …
- B.Win … megjegyeztem mon chef!
- Ezek az újoncok visznek egyszer a sírba. – sóhajtotta Potrien, miközben megtörölte gyöngyöző homlokát egy kendővel. – Maga meg mi a fenét csinál? Még nem vezényeltem pihenőt! – mordult rá egy kövérkés fickóra, akin szemlátomást három mérettel kisebb volt a ruha, és olyan trehányul nézett ki, hogy felületes szemlélődő azt gondolta volna róla, hogy egy túlméretezett törpe az óvodás jelmezbálból.
- De kérem, ellentábornok úr! Hát muszáj volt ezt a kis rumot meginni, mert elpárolgott volna ebben a nagy hőségben, mint Honvédból a légiósok.
- Ellentábornok ám a jó nénikéje!
- Az lehetetlen! A nénikém nem lehet ellentábornok, mert egyfelől három generációra visszamenőleg a családunk mélyen ellenzi a hadviselés minden formáját, másfelől pedig …
- Nem érdekel, mi van másfelől! – ordított újra Potrien, aki már érezte, ez nap az ő napja lesz. – Most még majd elmagyarázza nekem, hogy Zelenka sem légiós, és Bjelkanovic, és Kostolani sem, igaz? Jó, hogy azt nem mondja már, hogy nyer idegenben a Győri ETO 0-1-re Straslik góljával, aki persze szintén nem légiós igaz? – kérdezte immár püspöklila fejjel.
- Amíg le nem tették az esküt, addig nem légiósok, hanem polgári személyek, csak egyforma egyenruhába vannak bújtatva.
- Úgy … szóval nem légiósok? – nyájasodott el az őrmester hirtelen, mire az őt ismerő régi zupás bakák csendesen hátrébb húzódtak. – Akkor hát, ha jól sejtem uraságod sem az még. Nos, semmi baj kérem, érezze jól magát, sajnos csak eme szerény körülményekkel tudunk szolgálni mi itt a légióban, de remélem megteszi.
- Jó lesz kérem, semmi baj. – bólogatott megértően. – Csak reggelenként azt a hangos trombitálást hanyagolhatnák egy kicsit. Folyton felébredek rá.
- Ó, hát persze. Gondom lesz rá, hogy maga madárfüttyre ébredjen reggelente, és ha madár nincs, hát Bede Ferenc fog fütyülni az ágya mellett ébresztőt. Milyen névre írhatom?
- A nevem Van … Petrovics.
A városban a nyüzsgő forgatag egyre nagyobb lett, ahogy elérkezett az este és a levegő elviselhetetlen forróságból elviselhetőre váltott. Potrien távozása után helyreállt a rend a kantinban is, őrségváltás után újabb katonák érkeztek. Ma valamiért a szokottnál is nagyobb volt a forgalom, olyan volt, mintha hét közben valamelyik csapat nyert volna az európai kupákban, és most mindenki itt akarná ünnepelni a győzelmet. Egy izgága fickó vesztett a kockajátékon és dühében nagyot fejelt a pultra, majd egy kisebb szekrényre is.
- Ne rongálja a berendezést! – szólt ki Brigeron a pult mögül csak úgy megszokásból.
- Nem szeretnek itt engem. – morgolódott a fickó. – Pedig hitet adtam itt mindenkinek.
- Na persze … Mi maga, tán a Pápa?
- Én vagyok-e a Pápa? Hm … persze … én vagyok a Pápa … sőt talán még az Újpest is én vagyok, öreg! – hagyta rá engedékenyen.
- Öreg? Csak mert én még láttam a Bárányos–Tóth középpályás sort? Vagy mert Abwo még itt evett manírozott halat a legutóbbi meccs előtt? – dohogott Brigeron. – De hol van az már persze! Ezek jó, ha 1-1 gólt tudnak rúgni, kicsit hőzőngenek, azután veszik a Kabát-jukat és „alá’ szolgája!”.
- Hé! – hallatszott az ajtóhoz közeli asztaltól. – Pálmabort ide!
- Máris viszem. – készségeskedett az öreg.
- No, ez is megvan. – mondta Tuskó. – De most hogyan tovább?
- Nem tudom. – vonta meg a vállát Senki Alfonz. – Hogy neked is pont most kellett verekedni!
- Kelleni éppen nem kellett, de ez az Ahmed nem bírt magával. Ha meg egyszer enged neki az ember, akkor legközelebb már az AS Rómát vereti el a Vasassal.
- Rendben, de most akkor mit kezdjünk a jegyekkel, amiket a Kvasztics szerzett a Siófok- Videotonra?
- Ez a Kvasztics még mindig a Videotonnál van?
Kvasztics Fedor, az egykori hajóorvos már régen nem praktizált, de egy ilyen felkérésre nem tudott „nem”-et mondani, és mint „Doktor” vállalt állást a csapatnál. Kemény munkát végzett, nem is csoda hogy bajnok lett a csapat. Persze a régi cimborákról sem feledkezett meg, a nagy Levin lett a főszakács, és annyi tésztát főzött, amennyit csak tudott. Ha nincs a lisztérzékeny főtulaj, talán még mindig állásban lenne, ám nem lehet minden adag carbonara mellé közlekedési rendőrt állítani.
- Nem, már nincs ott, a jegyek is tavalyról maradtak meg. De rajta van, hogy „első forduló”, meg „NB1” … elvegyülünk a tömegben, és nem fog feltűnni senkinek.
- Nem lehetne valahogy elhalasztani a meccset, amíg letelik Csülök büntetése?
- Meglátom mit tehetek. – tápászkodott fel Senki Alfonz. – De attól még nyerni kellene a vendégeknek simán. Bár lehet ez a halasztás nem lesz ingyen, és döntetlenre kihozzák.
- Döntetlenre? – hördült fel Tuskó.
- Egy gól ide, egy gól oda … Manuel, az a vörös képű spanyol pedzegette a múltkor, ő is valami portugál altiszttől hallotta.
- Hallatlan. De ez nekem legalább olyan képtelenségnek tűnik, minta azt mondanád, hogy a tavaly előtti Kaposvár most Fradi néven fog hazalátogatni.
- Furcsák ezek az úri sportok. – hümmögött Senki Alfonz. – De az viszont furcsa lenne, mert akkor mindenképpen hazai győzelem lenne. Akkor bármi történik, már lehet is fogadni a 2-1-re.
- Ökör vagy! Dehogy lehet! – fortyogott Tuskó. – Mi ezt tudjuk. De ha olyan meccsre fogadsz, aminek az eredményét előre tudod, akkor aztán visznek rapportra.
- Igazad van, jobb a békesség.
Ekkor kintről váratlanul trombitaszó hallatszott. Hosszan kitartóan szólt, de nem pattogós ritmusban, mint mikor riadót fújnak, hanem elnyújtva hosszan. Egységes jel volt ez szerte a sivatagban, minden katonának ezt kellett megismernie először ha Afrika földjére lépett. A homokvihar! Ilyenkor csak percek voltak néha, hogy az ember biztonságba húzódjon, máskülönben jött a homok, és betemetett mindent. Legendák keringenek egy szakaszról, amelyik egy vészterhes napon úgy eltűnt nyomtalanul, mint a Stadler FC. Egy figura sziluettje botorkált át az udvaron a máris kavargó porban, bizonytalan léptekkel imbolygott, nem tudta merre is induljon, hogy biztonságba kerüljön.
- Ez Tóth, a magyar tüzér. – súgta egy Brigeron csak úgy maga elé.
- Mesebeszéd! Az csak egy legenda!
- Neked talán legenda, de én beszéltem olyan fickóval, aki egyszer saját szemével látta.
- Hogy volt? – kérdezte izgatottan egy kölyökképű fickó.
- Az a hír járja, hogy remek tüzér volt, ha nem a legjobb. Ám egy nap elszámolási vitába keveredett egy munka után. Mivel nem kapta meg a zsoldját, maga akart igazságot szolgáltatni, összepakolta a szögletzászlókat és a taccsbírót, majd eltűnt.
- Erről mintha olvastam volna egyszer egy újságban. – szúrt közbe egy magas szikár fickó, akit mindenki csak Bárónak szólított. – Valami Kenesei nyilatkozta, micsoda veszteség ez, mert a taccsbírók nagyon sokba kerülnek.
- Úgy ám! – folytatta a csapos. – De aztán senki nem tudja mi lett vele. A taccsbírót állítólag kirakták egy búcsúban két pálcára a céllövöldében, de hogy a kapott pénzzel és a szögletzászlókkal mit csinált, azt örök homály fedi. Nem akart légiósnak állni, de azóta bolyong az ehhez hasonló időkben, hogy bal felső ficakokat gyűjtsön az idők végezetéig.
- Huh, kiszáradt a torkom ilyen kísértet-históriától. Bort ide, de ne tisztán, hanem hígítsd valamivel!
- Két deci bor, három deci rummal hígítva, ahogy a vendég óhajtja.
Ekkor egy hirtelen szélroham lökte be az ajtót, és kioltotta a lámpát.
- Kellene már valami modernizálás ezek helyett az ócska lámpák helyett! – kiáltott fel valaki.
- Persze. Mindjárt legyen saját atomreaktorunk, mint a paksi focipályának, nem?
- Ott legalább nem kell sötétben ülni, és lehet látni mikor a hétvégén, megverik a Kecskemétet 2-1-re.
- Azt itt is lehetne látni, csak két dolog kellene hozzá.
- Micsoda?
- Először, hogy közvetítse a TV, másodszor meg, hogy legyen itt egy TV.
A vihar már elment, olyan hirtelen, amilyen hirtelen jött. Többen is kihörpintették maradék italukat, és elindultak, hogy még az esti sorakozó előtt rendberakják a felszerelést, mert homokvihar ide, homokvihar oda, Potrien a ruházaton lelt legkisebb porszemet is súlyos merényletnek veszi a katonás megjelenés ellen, és a önkéntes munkára kijelöléssel jutalmazza. Már csak néhányan maradtak, például az egyik sarokasztalnál egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és némi maradék orosz hússaláta.
- Felírtál mindent? – kérdezte Pittman a fiatal Francis Barre-t.
- Persze. Itt van a szelvény, írjátok mellé ti is a tippeket és gazdagok leszünk. Csak figyeljetek a sorrendre, mert ha megváltoztatjátok, oda a tipp!
Egyszerűsített tippszelvény az 1. fordulóra
Debrecen - Vasas
Diósgyőr - Zalaegerszeg
Honvéd - Győr
Pécs - Haladás
Újpest - Pápa
Siófok - Videoton
Kaposvári Rákóczi - Ferencváros
Paks - Kecskemét
