Tízórás harangütések után érkezett a hír, kikapott a Vidi! Kankalin Feri a tornácoszlopnak támasztotta a kerékpárját, rápillantott a szelepekre, helyeselt egyet, leakasztotta a cekkert a kormányról és megindult befele a Hangulat Presszóba. Kisfröccsöt kért és egy kakast elvitelre. A kocsmáros átvette tőle a 65 forintot, meg a kis táskát. Marika, gyere csak, Feri bának hozz előre egy kakast, léccives. Feri bá, kinn a Pézsma bácsi meg a cukrász, de Pézsma bának ne mondja a Videotont, tudja, hogy csak mostanában kezdte el szeretni véres szájjal, mint a kormányt! Persze, persze, helyeselt Kankalin Ferenc, majd megtörölte textil zsebkendőjével izzadt hóna alját. Kilépett az udvarra és köszöntötte a társaságot. Na, mi van Pézsma, kikapott a Videoton???
Kónbendi érdes nyelve cirkuláljon ánuszrózsádon, Ferikém, láttad te a meccset, szervusz! Hát nincs is Digi tévétek, bazmeg! Nincs, Videoton van, élcelődött Feri bácsi, kortyolt a fröccsébe és leült a cukrász mellé, aki láthatólag már hajnalban berúgott saját pálinkájából és csak azt ismételgette, hogy minden egyre rosszabb. Közben bűzölgött kifele a budiból a húgyszag, negyven fokosra melegítette a kerthelyiséget a júliusi napsütés, a kinti asztalra lebaszott Sportot egy óra alatt szívta ki az égi meszelő. Semmi nem változik ebbe a dróton rángatott kurva országba, bökte maga elé a cukrász, és lapozott egyet a Sporton, de nem olvasta. Nem olvasta már vagy tíz éve, mikoron Mijatovics négyet rúgott!
Láttad te ezt a meccset, hisz jó volt a Vidi, csak még nincs összerakva, védte csapatát az öreg Pézsma. Jó volt, a veretes lópikulát volt jó, tolják őket, csalják a meccseiket, idehívják ezt a portugál Szószt vagy kit?!? De majd ma a Fradi, ott legalább normális az edző, rendes tanárember, a tegnapi Sportban volt, pedagógia Pézsma bácsi, pedagógia, meg piszólógia, vagy mi! Az kell! Majd ma a Fradi, védte gyerekkori csapatát, bár csak Józsit tudta felsorolni a kezdőből, de azt is csak nagyapja keresztneve miatt jegyezte meg. A decsi bőgős tolja beléd a mosdatlan, túrós szerszámát Ferikém, nem lehet szarból várat építeni, de én érzem az erőt, meglátod, vágott vissza Pézsma és rágyújtott egy Symphoniara.
Na és a Szabics lőtte az egyiket, hát az fradista volt, mondja Kankalin Feri, hát arra még én is emlékszem, aztán a cukrász szól közbe, mondom, hogy minden egyre rosszabb. Igaza van ennek a nagytalpú cukrásznak, válaszolt Pézsma bácsi, magyar magyarnak ellensége, már itt is és ráadásul kezezett a gólja előtt, nem is tudom ki volt a bíró, hol a Sport? Szerinted az számít, öregem, kérdezte Feri bácsi és nyújtotta az újságot, dehogy számít, rosszak voltunk! Kortyol a fröccsébe az öreg Pézsma és keresi a bíró nemzetiségét, tudja, hogy van összefüggés a dolgok között, tessék, angol, tessék, most magyarázzam, egy semmirekellő, hülye angol! Ezek a történelem során is mindig a fasz jó oldalán álltak valamiért, de egy tehetségtelen, buta nemzet, na!
Aztán hosszas csönd lett az asztalnál. A júliusi Nap újra bejárta a megközelíthetetlen sötét helyeket is, a három öreg megfáradt lelkébe is be-bepislákolt. Mindhárman valahol bíztak abban, hogy a Vidi megtudja fordítani a két gólos hátrányt, hogy a Paks, a Fradi és a Kecskemét is gólokkal nyugtatja meg a népet és hogy olcsóbb lesz a kenyér. De a szájukra ezt a hitet soha nem vették volna. Feri bá lekezelt Pézsma bácsival és a cukrásszal, Pézsma, én megmondtam, hogy kikapunk, nem? Na, ugye! Pézsma bólintott és már a következő fröccsre gondolt. Kankalin Ferenc a pultra tette az üres poharat, lerakta a pénzt a kakasért, ami már cekkerestül várta a megszokott helyen és rákacsintott a kocsmárosra. Nyugi, jövő héten négyegyre nyerünk!
A fotó a delmagyar.hu-ról, köszönjük!
