Ismét elmúlt egy hét. A nyűgös kezdésre jött egy közepes kedd, egy melós szerda, de nincs vész, itt a várva várt csütörtök, és ha csütörtök, akkor tippjáték, mert a szelvény mindenek felett!
Kivételesen a beharangozó nagy részét most nem mi írtuk, hanem csak úgy, ajándékba kaptuk. A téma hálás, hiszen a Bohócliga egyik legnagyobb bohócligeréről, a Külföldre Vágyás Nagyhercegéről, az Első Öt Fordulók Maradonájáról, Lázok Janiról fog szólni. Utána persze röpke bontás, és az egyéb lózungok, hogy tartsuk magunkat a megszokott rendhez.
Szabadidőmben meg munka közben is gyakran elmélázok, mi lehetett volna belőlem. Nyolcvannégy őszén láttam meg a napvilágot. Az orvos ránézett a lábaimra, és már tudták, hogy labdarúgó leszek. A Gyula-Békéscsaba vonalon indultam el én is, mint oly sokan abban a térségben. Szerencsére a Csaba akkor még első osztályú volt. Vágónál mutatkoztam be, de nem a 40 millás Vágónál, a milliókról akkor még csak álmodtam. Jól alakultak a dolgok. Kiestünk a Békéscsabával, ez jelentősen megkönnyítette a távozásom.
Ekkor hívott a Vasas. Főváros, Egervári Sanyi bácsi, rohamléptekkel közeledett az álom. 20-21 évesen még motivált voltam. Bár már oviban is nyugágy volt a jelem, a középsuliban pedig Alibi a becenevem, de ekkor még hittem egy zsíros külföldi szerződésben. Akkoriban úgy tűnt, hogy megéri annyit rohangálni edzéseken meg meccseken, mint egy ló. Sanyi bácsi bedobott egy pár meccsen, volt, hogy kezdőként is játszhattam. Tavaszra Pintér Attila érkezett, kőkemény munkát követelt… vele nem jöttem ki jól. Alig kaptam lehetőséget tavasszal. Tizenhétszer léptem pályára az élvonalban a Vasasban, annyira azért nem rossz, de valamit kellett csinálni, mert ez egy külföldi mézeskalács-házikóhoz kevés volt, én pedig öregedtem.
Mészöly Gézával kezdtük a következő szezont. Nála stabil kezdő lettem. Jó őszöm volt, télen a Kaposvár ellen meg is lőttem első piros-kék gólomat. A tavasz, ha lehet még jobbra sikerült. Nyolc gólt lőttem 13 meccsen, a ZTE és a DVTK ellen duplázni is sikerült. Megszerettek a szurkolók, felfigyelt rám a magyar futballtársadalom, 5.-ek lettünk, dörzsöltem a tenyerem. Tavasszal azért hosszabbítottam a Vasassal és lenyilatkoztam, hogy Magyarországon nem akarok más klubban játszani, cserébe a vezetők megígérték, hogy külföldi ajánlat esetén mehetek. Parádésan alakultak a dolgok. Az alapozás alatt végig azon morfondíroztam, hogy hova lenne jó kimenni (azt, hogy hol kell lerövidíteni az egyes futóetapokat azt már tudtam). A Bundesliga túl hajtós, még a másodosztály is. Anglia? Pfff. Előbb megyek el lábteniszesnek. Egy jó spanyol szerződés kéne, vagy olasz. Másodosztály még jobb lenne. Lóvé van, elvárás alig.
A harmadik szezonom a Vasasban jól indult. Első öt fordulóban rúgtam három gólt. Aztán úrrá lett rajtam az érzés, hogy mi a fenét keresek én még itt? Visszaesett a csapat teljesítménye is, meg az enyém is. Tavasszal sikerült úgy ahogy magunkra találni, 9. hely a vége, 7 gólig jutottam, egy elvesztegetett év volt. Előző nyáron jobb sanszom lett volna megpattani. 24 leszek, nem akarok itt megrohadni!
Dzsudzsi kiment a PSV-hez. Pedig nem jobb nálam. Egyre kevesebb kedvem van itthon bohóckodni. 5 meccs, 3 gól. A szezon elejét mindig megnyomom, hisz akkor még tart az átigazolási időszak. A csapat is beindult, szárnyalás van. Ez a Divics gyerek egész ügyes, jó vele együtt játszani és mellette nem tűnik föl az én futóteljesítményem. Télen már egy ideje tárgyaltunk Miki bá’-ékkal, de nem akarták nekem megadni, amit kértem. Na ezért akarok kimenni! Kerestek itthonról, a Fradi is meg a Dózsa is, de ott se lenne jobb. Rohadt ország, nem tudok szabadulni! Megsérültem, fasza. Egész tavasszal nem játszottam, nem mondom, hogy hiányzott, de ez nem segít álmaim megvalósításában.
Újabb alapozást szenvedtem végig Forintokért, ahelyett hogy Euró csörögne a zsebemben. Ősz közepén kezdtek (megint) fújni rám a szurkolók, úgyhogy megráztam magam és a Honvédnak lőttem egy mesterhármast csak, hogy lássák, mire vagyok képes, ebből megint eléldegélek egy ideig. Meg is hosszabbítottam egy újabb évvel a szerződésem, természetesen külföldi lelépési opcióval. Télen jött egy olasz edző. Nem fűlött a fogam az egészhez. Ezek nem ismerik az itthoni közeget, rendszert, és megpróbálják a nyugati profizmusukat átültetni. Össze is vesztem vele, nem fogok a kedvéért többet futni. Jól jött nekem ez a kálvária, félévre az MTK-hoz kerültem kölcsönbe. Ha onnan sem tudok megpattani, akkor itthon rohadok meg. Bemutatkozhattam a válogatottban is és szóba hoztak a Debrecennel. Kicsit képzavar, de az már tényleg a nyugat kapuja.
Megint nem jött össze semmi. Még mindig itthon. Ismét Vasas. Állítólag 300 misit kérnek értem. Érek is legalább annyit, de ki tudja ezt kifizetni? Borzasztó őszünk volt, de legalább a digót elzavarták. Bandi bá’ az új edző, ő meg azért ismeri a dörgést… Megint hosszabbítottam a Vasassal? Már magam sem tudom. Új tulajdonos jött. Elegem van ebből, itt hagyok csapot-papot. Szerettem itt játszani, mert máshol nem lehettem volna ekkora király ilyen kényelmes teljesítménnyel, de a szurkolók kezdenek rámszállni, úgyhogy nyáron elpályázok innen. Kiábrándultam. Nem lesz külföld, legfeljebb Ciprus. De az is lehet, hogy ősszel a Fradiban gálázok. Forintokért.
A szerkesztőségbe nemrég érkezett a hír, hogy Lázok átment a bundáskettes MSV Duisburg orvosiján, és alá is írta egyéves szerződését.
~o~
Diósgyőr - Rákóczi 1-0
Sisa Pista a bakonyi betyár. Valahogy innen indult volna egy kacifántos, dominánsan szóviccen alapuló mondandó, merthogy Sisa Tibor, és Somogy egy Balaton közbeiktatásával majdhogynem Dél-Bakony. A történelemből ismert Rákóczi bűnbocsánata a betyároknak, Borsod is dimbes-dombos, és valahol itt kavarodtunk bele. Kákóczki István
Vasas - Videoton 1-2
Egy Sousa fejes legalább van a két csapat között. Jován Róbert
ZTE - Kecskemét 1-8
Annyi biztos, hogy lesz gól, és az is, hogy sok, mi azonban mégsem merünk elszakadni túlzottan a realitásoktól. Fujsz Ferenc
Honvéd - Újpest 2-0
Nyerünk! (bocs) John Moses
Haladás - Pápa 1-1
A Tatabánya jelenleg vezeti az NB2 Nyugati csoportját, és ha minden összejön, akkor jövőre három olyan csapat is lehet az első osztályban, ahol Bíró Péter tulajdonos volt/van. A leszről egyelőre nem született döntés, de ahogy látjuk, jelenleg jól érzi magát Pápán, Véber Gyuri pedig szállítja ehhez az eredményeket, valamint Ferenczi Pistát. Simeon Stevica
Pécs - Siófok 1-0
Az újpesti vereség csak kisiklás lehetett, a Pécs stabilan és teljesen random módon képes hozni az egygólos győzelmeket, ahogy most is. Dél-Dunántúl harmadik számú rangadója. Lutz Jakab.
Debrecen - Paks 2-1
Lassan harmadtávnál tart a bajnokság, így le lehet írni, a Debrecen visszatért a bajnoki címért hajtók közé, míg a Paks bemutatta, hogy egy jó éve bármelyik kiscsapatnak lehet, ha az nem a Szolnok mondjuk. Ulveczki Zoltán
Győr - FTC 1-0
A Fradi egész pontosan 17 pontra van a Győrtől, tehát fordulónként nem egész pontposan két pontot vernek saját magukra, vagy ez ETO rájuk, de ez ugyanúgy mindegy, mint ahogy az is irreleváns, hogy ki ül a Fradi padján, mert Döme is épp csak átlag feletti ebben a mutatóban. Ivanics László
Egyszerűsített tippszelvény:
DVTK - Kaposvár
Vasas - Videoton
ZTE - Kecskemét
Honvéd - Újpest
Haladás - Pápa
Pécs - Siófok
DVSC - Paks
Győr - FTC
