"Mint Kosztolányi fái, úgy tartoztam az Üllői úthoz. A rosszakaróim azt mondhatták, úgy álldogál Albert a Fradi-pályán, mint az Üllői úti fák, csak azoknak nincs csípőn a kezük. Hát igen, valóban ott álldigáltam, még néha csípőn is volt a kezem, de két álldigálás között bemutattam néhány cselt, rúgtam néhány gólt, szereztem némi örömöt több százezer futballbarátnak. Nekem a Fradi-pálya jelentett mindent, én, a vidéki kissrác, ott lehettem-lettem valaki. Jó sorsom oda vezényelt, mert valahol fenn úgy döntöttek rólam, hogy a Ferencváros legyen az életem"

 

Csípőre tett kéz, várakozás a kezdőkörben. Erről a képről mindenkinek Albert Flórián jut eszébe. Hihetetlen, hogy mindig mikor egy óriás eltávozik a magyar labdarúgásból, mindig csak akkor jövök rá, hogy mennyien vannak, akiket nem csak azzal az egészséges iróniával, valamint egy jó adag cinizmussal lehet megérteni, mint a legtöbbet, hanem egy az egyben olyan élettörténetet hagynak maguk után, ami csak jó példa lehet még egy pék vagy bróker előtt is. Mert nem elég, hogy emberfelettit teljesített a mészcsíkkal övezett területen, de még nyilatkozatai, ilyen-olyan megnyilvánulásai sem tudták elrontani az ikont, ami az évek során kialakult róla. Ő nem volt besúgó, (talán) nem volt bundaügye, de még a nagyképűség legkisebb jelét sem lehetett felfedezni nála. A szememben a legnagyobb volt!

Ő Hercegszántón született, én a szomszédos faluban nőttem fel, Dávodon. Egyszer egy nagyon meleg nyári délután, lehettem 10-12 éves, fociztunk a határban, és jöttek a szántóiak, akikkel rendszerint fociztunk és zrikáltuk egymást. Egyszerű logika mentén, mint minden rendes ember, valahol büszke arra ahonnan jött és mi is elkezdtük az egyszerű logikai érvrendszer mellett dicsérni falunkat. Illetve valahogy így szólhatott a párbeszéd. Na, hülye szántói kihagyta. Te mit vered magad itt, dávodi majom! Vigyázzál, nem otthon vagy, egyébként is, mit akarsz, idejársz anyáddal fürdeni a termálvízbe hétvégén. Mi van ott Szántón, semmi! De aztán ők jöttek az Albert Flórival. És akkor mindig csöndben maradtunk. Erre nem lehetett licitálni.

Neked mi jut eszedbe a Császárról?