HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (48) átigazolás (26) beharangozó (272) bohócliga (358) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (54) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (49) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (141) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (110) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (32) tippjáték (229) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (168) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

  • Stefan Derrick: Nagyrészt egyetértek a fentiekkel. Szerintem akkor lett volna időszerű ennek a bevezetése, ha max.... (2022.03.11. 15:03) VBK
  • kétballáb: Imádtam a tippjátékot, néha még most is olvasgatom a régi bejegyzéseket. Szép volt, jó volt, szíve... (2021.11.20. 13:34) Sarokba állítva
  • LaFire: Csatlakozom Brute-hoz :) (2020.11.11. 22:35) Nemzetközi edzőmeccs ( BL főtábla 1. forduló)

Licenc

Creative Commons Licenc

Az átváltozás

2012.02.04. 16:19 Futó Lada

Lassan magához tér a világ az évkezdet okozta sokkból, és visszaáll minden a normális kerékvágásba. Addig is amíg ez megtörténik, következzen egy poszt, aminek kb annyi értelme van, mint Váczi Zoli fejjátékára építeni a támadójátékot a norvég válogatott ellen. A kapufa utáni írás tényleg csak annyira jó, hogy elüssön 5 percet egy unalmas délutánból, és mintegy beharangozza a hétfői posztot, ami az átigazolási mátrixot lesz hivatva monitorozni egy bögre forralt bor mellett.  

Ez a reggel is ugyanúgy indult Gregor Samsa számára, mint a többi. Bár ébredés után kissé furán érezte magát, de ezt betudta a reggeli kávé hiányának, illetőleg annak, hogy előző este túl sokáig böngészte a Nemzeti Sportot.

Kóválygó fejjel kereste meg kék plüssmamuszát, majd elindult a fürdőszoba irányába. A tükör mellett elhaladva kissé furának tűnt a tükörképe, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Pár lépést még továbbment, majd ekkorra jutott el a tudatáig mit is látott valójában. Rohant vissza a tükör elé, és riadtan konstatálta a változásokat.

A pizsamaként hordott alpakka-öltönye helyett egy zöld-fehér „Maróti” feliratú mez feszült rajta. Próbálta letépni magáról, tépte-húzta, de az meg sem mozdult, szinte odanőtt a bőréhez. A hideg veríték futott végig a hátán, majd rögtön utána a meleg veríték is, mert kicsit izzadni kezdett a Rákóczi-sálban. Arca kipirosodott, majd fele kékülni kezdett, és egy Vasas-logó alakú stigma jelent meg homlokán.

- Nem, ez nem lehet! – próbálta eltakarni a szemét, a kezében tartott Diósgyőr-zászlóval, ami legutóbb még sehol sem volt. 

"Segítség" – akarta kiáltani, de a kétségbeesett segélykérés helyett csak egy artikulátlan "Torghelle Sanyíííííííí!!!" üvöltés jött ki a  torkán.

Gregor Samsa komolyan megijedt. Lába meg-megrogyott, mint a ZTE-védelem az idegenbeli meccseken, amíg utolsó erejével elvonszolta magát a fotelig. Leült, mint iram a félidő végén, és üveges tekintettel bámult maga elé, mint kezdő pro-licenszes edző a félidei 0-4 után.

Te jóságos Tótnorbert! Mi történt? – tűnődött. – Biztos elcsaptam a hasam, mint egyszer Mexikóban, mikor a sok tészta után egyszer hat gombócot kaptam főételnek. Csinálok valami kímélő kaját. – határozta el, és a polchoz lépett, ahol a szakácskönyvek sorakoztak. A „Laktató finomságok urán-sparhelten” című Kis Károly klasszikus ezúttal szóba sem jöhetett, és mivel elég csehül érezte magát, így Lukas Zelenka – „Update ételek sztrapacskával és knédlivel” munkája mellett döntött.

A konyhába kilépve szüleivel találkozott, akik éppen reggeliztek. Meglepődött kissé, és meglepetésében megnyomta a gombot a másik kezében tartott sűrített levegős dudán. A hatás nem maradt el, anyja majdnem félrenyelte a zabpelyhet, apja pedig kis híján bicskával együtt falta be a croissont. Csak a kishúga lelkendezett, tapsikol örömében, mert azt hitte vándorcirkusz érkezett a városba. Ekkor konstatálták, hogy az előttük álló jelenség nem más, mint saját fiuk. Anyja velőtrázó sikoltást hallatott, amire berohant a másfél mázsás, szemüveges bejárónő. Ő nem volt ennyire ijedős, látott már ennél különbet is, ráadásul a takarításból kifolyólag minden Ultrával  baráti viszonyt ápolt, legyen az súrolópor, vagy folyékony mosószer. A kezeiben tartott portörlőket a gatyakorcba tűzte, amitől úgy nézett ki, mint egy sün, majd felkapta a komódról a gumibotot és a gázsprayt, és szakszerűen oszlatni kezdte Gregor Samsát. Nem az a klasszikus tömegoszlatás volt, mert jelen esetben saját tömegét használta. Gregor Samsa - miközben az asztal körül kergetőzött a bejárónővel - szerette volna elmagyarázni, hogy ő még mindig ő, és ne kergessék egyáltalán, de valahányszor belekezdett volna, mindig csak annyit tudott kinyögni, hogy „Ollé, ollé”.

Mikor a bejárónő megállt egy pillanatra, hogy kilihegje magát – mert másfél mázsa, az másfél mázsa – és hatalmasakat fújtatott, akkor Gregor újabb kísérletet tett a magyarázkodásra, de a  „Mit fújsz te vakegér ? Akkor se ismernél fel egy faultot, ha feliratoznák! nem sokat javított a helyzetén, így jobbnak látta  visszamenni saját szobájába.

- Mi volt ez? Mi történt? – kérdezte anyja sírva, mikor magához tért a sokkból.
- Átváltozott – tűnődött az apja, majd egy lexikont ragadott, és lázasan lapozgatni kezdett. Bohócliger. – mondta végül, majd újra elismételte, mintegy megerősítve az iménti véleményét.
- De mi? És miért? És miért pont ő? – zokogott tovább az anyja.
- Ne aggódjon asszonyom. – nyugtatta a bejárónő. – Nem veszélyes, sőt teljesen ártalmatlan. Csordába verődve esetleg lehet hangosabb, de egyébként teljesen jámbor.
- Beszélek a fejével. – határozta el az apja, és elindult fia szobája felé. Ahogy belépett, Gregor Samsa felpattant az ágy tetejére felpakolt fotelból, pont bele egy kupac szotyi-héjba, majd apja elé sietett.

- Khm .. Szervusz fiam. – kezdte az apja a kezét tördelve, miközben zavartan tekintett körbe a szobában, ami belülről kezdett a Puskás stadionra hasonlítani. A falról levált néhány helyen a vakolat, a szoba sarkát pedig egy piros-fehér szalag választotta el, rajta kis táblával, amin a „Felső karéj. Omlásveszély! Tilos a belépés!” felirat hirdette az oda vonatkozó szabályokat.

- Szervusz paraszt, szervusz paraszt! – skandálta Gregor Samsa, és rögtön érezte, hogy nem pont ezt akarta mondani, de már késő volt. Apja feldúltan sarkon-fordult, kiviharzott, és nagy dördüléssel becsapta maga mögött az ajtót. Gregor Samsa tehetetlenül mászott vissza az ágy tetején levő fotelba, ahová a jegye szólt, és mintegy megadva magát a sorsnak, bekapcsolta Jácint tévéjét, hogy megnézze rajta a ’93-as Vasas-Siófok-ot felvételről.

Szüleivel ettől kezdve csak keveset kommunikált, még a legtöbbször a takarítónő járt be hozzá, aki napjában háromszor hozott neki enni. Ilyenkor mindig a kedvencét hozta; tegnapi rántotthúst szikkadt zsömlében, egy pogácsát, ami kemény volt, mint a diósgyőri b-közép, és némi felvizezett alkoholmentes sört. Tervezte, hogy beszél a szüleivel, de ennek a dátumát úgy tologatta, mint MLSZ a 17. fordulóét.

Szüleinek persze hiányzott, anyja a vacsoránál néha hosszasan nézett fia szobája felé.

- Hiányzik – mondta egyszer evés közben. – Szinte érzem, hogy most is a kulcslyukon át minket les.

„Ti is hiányoztok” –akart válaszolni, de ehelyett: „Fenét les! Maximum egyvonal!” lett belőle.

Eljött a február. Gregor Samsa naprakész volt a csapatok híreiből, rendszeresen olvasta a Labdabiztost, és tűrhetően tudott dekázni 3-at egy futball-labda mintájú léggömbbel. Ezen a szombati napon is korán kelt. A nap éppen besütött az ablakra ragasztott Illés Béla-poszter fölött vöröses–arany színű glóriát rajzolva annak feje fölé.

- Korán van. Éhes vagyok, és még a könyvtárba is el kellene menni, esetleg ellapátolom a havat, ha van. – gondolta, majd megdöbbent saját gondolatán. Megpróbálta felsorolni a Kecskemét kezdő 11-ét, ami más reggeleken fogmosás közbeni rutinnak számított, ám most Litsingi után elakadt, sőt az a a gyanú érlelődött benne, hogy az előzőleg felsorolt Sadjo sem volt már jó. Boldogan futott ki a konyhába.

- Szia Apa, szia anya! Van még rántotta? –üdvözölte döbbent szüleit. Pár pillanat néma csend után berobbant a kétszárnyas ajtó, amikor a takarítónő a kilincs lenyomása nélkül érkezett a nappaliba.
- Megint nem bír magával? Kell oszlatni? Csak a vandalizmus?
- Nem, nem, hagyja csak! – ugrott fel az apja, majd töprengve lépdelt az asztal körül. – Hát persze! – csapott a homlokára, és fellapozta az asztal szélén heverő napilap sportrovatát.
- Mi van? – kérdezte az anyja.
- A bajnokság. Hamarosan kezdődik. A hiány-tünetek átmenetileg csökkennek.
- Hála Istennek … végre kezdődik – sóhajtották egyszerre…

... nyugalom ... lassan tényleg kezdődik ...

5 komment

Címkék: melléklet sanyiii bohócliger

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr574065918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Artie 2012.02.04. 22:20:10

Lada, remélem, a szezon végén az Örkény-féle A visszaváltozás átirata is meglesz!

JESTER 2012.02.06. 10:09:36

Lukas Zelenka
:((((((((((((((((((((((((((((((((

Lada, miért fájdítod a böcsületes kispestdrukker szívét?

pattopo · http://100ev.uw.hu 2012.02.06. 11:43:46

A "szervusz parasztnál" nem bírtam tovább, és hangosan röhögtem.
Jó írás.

LionOfZion 2012.02.06. 16:56:14

Kemény mint a kád széle!:D
süti beállítások módosítása