Rég volt már, hogy mennyiségi alapú táblázatokkal bombáztunk titeket, mert tudjuk, a számok, statisztikák itthon épp annyit érnek, mint egy közepes keresztlabda a kispesti Tchamitól. Valószínűtlen, hogy Urbánfloresz valaha adatsorokat ordítson Mehmedagic (haveroknak csak Harisz) fülébe, hátha attól majd jobb lesz, több lesz, de legalább pontosabban passzol. Egyetlen grafikon sem újította még meg a magyar labdarúgást, ahogy simán lehet számsorokban gondolkodni, miközben sorokban állunk számos társunkkal, merthogy hétvége jön, ami ugyebár fordulót jelent jobb heteken.

Meglátja mester, menni fog

Egy, azaz egy darab (még itt is statisztikázunk) vesszőt toldottunk bele a legendás Verebes-Verebes szerzemény címébe, így módosítva annak jelentését célunk érdekében. Csertői Reli hétfői viszlátjával, és ezzel egy időben Pintér mester régi jogaiba való visszahelyezésével a csapatok fele - alig valamivel féltáv után - máris edzőt váltott.

Klikkre megnő!

Kezdődött az egész még Gézukával, és az ő példátlanul sikeres rajtjával Újpesten. Négy meccs, négy zakó, nulla gól. Parádé. Alig egy héttel később pengették ki az angyalföldi Malacot, bár ő legalább szerzet egy pontocskát, valamint Prukimestert a Fraditól, aki meg kettőt. Utóbbi érdekessége, hogy a következő edzőváltásban is benne volt, mikor egy újabb nyeretlen edzőnek köszönték meg a klub szolgálatáért tett fáradozásait, vagyis Csank Jánosnak, akiről pedig szentül hittük, hogy ahogy mindig, ezt a Zetét is behozza majd negyedik-ötödiknek. Prukimester igazi szépsége viszont a (szám)sorok között olvasva bukkan elő: továbbra is nyeretlen ebben a bajnokságban, sőt, utolsó győzelme épp egy Fradi-Zalaegerszegen volt, vagyis korábbi csapatával a jelenlegi ellen, ami egyben és ugyebár neki, és egyben jelenlegi csapatának is erősen a távolba veszik.

Nagy Tamás csak intermezzo volt a Fradinál, hamar jött Döme, aki nem volt rest, azonnal megvallotta, világ életében fradista volt, csak ez eddig nem tűnt fel neki, vagy ha igen, akkor sem hangoztatta. Mindenki Gyuriját Véber néven menesztik a 13. kört követően Pápáról, hogy KisBene egy négyes, ámbár igazából nullás sorozat után csak egy Ferenczi- és Maric-mentes csapattal győzzön újra, kiesőhelyre kormányozva átmenetileg a korábban eredménytelensége miatt kapitányt cserélő hajót. Következő delikvensünk igazi nagyágyú, a kecsói Szivics mester 50% feletti pontmutatóval veszett össze a klubházban uralkodó erőkkel, és adta át helyét egyéb jellegű helyi legendáknak. Aczél Zoli már a tél hozadéka, ráadásul vele egyáltalán nem az volt a gond, hogy ne hozta volna a meccseket, bár az még továbbra nem bizonyított, hogy korábban vitte esetleg azokat. Helyére amúgy szintén egy helyi, de legalább térségi legenda, Artner Tamás került, akivel egyszer már feljutott a Hali, csak épp valamit elpapíroztak, és mégsem.

Még mindig télen, és újra egy nagyvad. Maga Marian Vlak bukott bele a Vasasnál tapasztalt átnemeti és relatív eredményességbe, de legalább nem egyedül, hanem rántva magával (értsd: dobtak ki vele együtt racionalizálási okokra hivatkozva) úgy három csapatra való NB3-as szintű spílert, továbbá egy jó Mileusznicsot. És ezzel majdnem a végére is értünk volna, ha nincs a hirtelenkezű Tarsoly elnök úr, és nem elégeli meg Csertői bénázását, hiszen Győrben mégiscsak ki lett mondva: a cél a bajnoki cím. Felépített csapattal bajnokságot nyerni, vajon kit érdemes ilyenkor leszerződtetni? Noperszehogy Pinyőt, aki megtette ugyanezt már egy Garami Józsi bácsi által felépített Fradival is, továbbá azért sem baj ha ő, mert minden csapathoz kell egy Szuribá, aki bármikor bevethető, ha átmeneti edzőre van szükség.

Hogy ki lehet a következő? Kondásmester veretlen a Lokival, abszolút esélyese az aranynak, szóval esélytelen. Videotonnál Sousa kezd belelendülni, most hülyeség lenne kidobni. Kispesten Supkát a kutya se pótolná, tartósan meg pláne, így ő is maradósnak tűnik. Pécsett minden rendben, a felsőházas tagság még kitart néhány fordulót bármit is tesznek. Diósgyőrben népszerű amit Benczés csinál, ott egyetlen kérdés lehet, hogy vajon mikor nyilatkozza le mondjuk Szentes, vagy valaki más: a továbblépéshez edzőt kell cserélnünk. Pakson Kiskárló helye atombiztos (bakker, ezt még tényleg hányszor fogjuk leírni?), ahogy Siófokon is a Horváth Csárli igazgatta KisMihalecznek. KaposvárottSisát buktatni felelőtlenség lenne, ott már rég nem rajta múlnak a dolgok. A többieknél legalább egyszer már volt csere, a felsorolásból viszont ennek ellenére sem azért maradtak ki, mert az újak kispadja olyan mereven állna, mint a lesvonalra fókuszáló Bozó Zoltán asszisztens sporttárs.

Tavaszi tabella

Tudjuk, hogy olyan, hogy tavasz már rég nincsen, mert az ősz még a nyár közepén kezdődik, a tavasz (ami olyan, hogy tavasz már nincsen) pedig ősszel, de legalább nyárig véget is ér. Hagyományosan azonban a visszavágók körét, az idény második felét tavasznak hívjuk, és ehhez ragaszkodnánk is a továbbiakban. A lényeg, hogy ebből a valamiből lement már három kör, vagyis nem lehet semmire sem következtetni, mert az első és harmadik között csaknem négy hónap telt el, így még a havi egy meccses átlagtól is messze kerültünk. (Ez minket persze nem tántorít el, idevágjuk a vonatkozót:)

Asszongya, vezet a Videoton, második a Loki, harmadik a Honvéd és veretlen még a Pécs. A páros helyen rangsoroltak az őszt is így kezdték, ebben nincs különösebb változás. Hónapok óta (jajj, de kegyetlen is tudok lenni) nyeretlen a Hali, a Zete (de legalább nem kieső ebben az összevetésben), a Diósgyőr és a Vasas. Legyen ez mondjuk kettő, kettő és fél meglepetés. Minden más érdektelen. Ahogy ez is az volt.

Otthon, idegenben, idegenben is otthon

Következő táblázatainkon azt fogjuk megmutatni, ami a ligafutballnak, mint kétfordulós versenykiírással rendelkező csapatsportágnak az egyik sajátossága, vagyis, hogy néha otthon, néha idegenben, és néha meg Siófokon játszanak a csapatok. A hazai pályára szokás azt mondani, hogy előny, az igenbelire meg, hogy ott jó az iksz. Persze vannak olyan csapatok, akiket megbénít a hazai közönsége, ők például inkább idegenben szoktak eredményesebbek lenni. Aztán vannak olyan csapatok is, akiknek egyáltalán nincs hazai közönsége, ők meg azért járnak idegenbe, hogy őket is nézze valaki. Ja, és persze itt is van Zete.

Egy tisztességes csapat, ha bajnokságot akar nyerni, akkor az otthoni meccseit hoznia kell. Debrecenben a 15 lehetségesből kilencet már letudtak, mindössze a Honvéd (juppííí) tudott pontot rabolni. A Vidi és a Győr dettó ugyanannyinál jár, utóbbinál szintén a Honvéd volt az a kedves vendég, akinek mindig igaza van. A Diósgyőr, Kecskemét és Pécs triójáról elmondható, azért középmezőnyös összetettben, mert otthon nagyon megy nekik. A korábban bevehetetlen erőd Üllői út viszont maga a történelem újraírása, a miafaszvanittkérem tipikus esete. Lassan az lesz a ciki, aki a Fraditól ki tud kapni a Fradi-pályán. (Jövő vasárnapig még nagy a szám, a Honvédot csak akkor próbálják majd elkenni.) Továbbá Zete.

Idegenben ismét Loki, és tessenek megfigyelni, az idegenben jó az iksz szövegünket tartják is, néhány győzelem mellett, veretlenül, ami egyelőre bőségesen elég a tabella vezetéséhez. Második a Honvéd, ami igazából jó, mert ha valaki nyerni akarja látni a csapatot, annak bizony utaznia, országot látnia kell, élénkítve a turizmust, a gazdaságot és az útszéli benzinkutak forgalmát. A Győr itt is harmadik, hogy hüledezhessünk tovább Reli menesztésén. (Apropos, most jut eszembe: kivételesen valakit nem a szép játék elmaradása miatt rúgtak ki egy csapattól, ha eredményes.) Rákóczi, Siófok, Zete mellékesen.

Forma

Kedvenc tábláim egyike, a csapatok aktuális formáját mutató valami. Ebben az van, hogy a mindenkor legutóbbi öt fordulóban hány százalékát szerezte meg a begyűjthető pontoknak a begyűjtő személye. Jól látszik, hogy (ha nem számoljuk a téli szünet intézményét, akkor) a Videtoton 100%-os, vagyis mostanság ötből ötöt nyert. További kellemetlen ellenfél lehet még a Debrecen (73%),valamint a Honvéd és a Pécs (60-60%). A kellemes kategória ugyanígy négyelemű, most jó játszani mondjuk a Halival, a Pápával, a Vasassal és (bármikor a) Zetével.

Támadás, védekezés, miegymás

Tovább robogunk a táblázatok, kimutatások, cellák, számok és az ezekből kreált mondatok mentén. Következő kettősünk páros, mert ugyanúgy egymáshoz tartoznak, mint Illés és Halmai, vagy Pajkos János és a nyalóka. A képlet feloldása amúgy egyszerű: ha az egyik csapat lő egy gólt, akkor azt egy másik kapja, és az a lőttet hozzáadjuk egy oszlophoz (a lőtt gólok oszlopához), akkor a kapottat egy másikhoz. Ide tartozó érdekesség, hogy a kettő különbözetét hívjuk gólkülönbségnek, és a táblázatokon egy oszloppal később szerepeltetjük. Vegyük most például a lőttek szerinti sorrendet:

Kicsit már unalmas, de ezt a kimutatást is a Debrecen vezeti, megelőzve a télen gólkirály-jelölteket cserélő Videotont (Alves out, Peric, Torghelle, Gyurcsó in), valamint talán némileg meglepetésre a futógépeire építő, de szintén gólkirály-jelöltet veszítő Honvédot. A 11. helytől lefelé találunk amúgy további hat csapatot, olyanokat, amelyek éppencsak, vagy meg sem lőtték a fordulónkénti egyet, ami a szabályok szerint csak akkor győzelem, ha a másik fél nem lő. Mondjuk a Zetének ez eddig egyszer sem sikerült.

Csak a szokásos, egy kis szokásosabbal feldobva. Kecskeméten hagyományosan palackoznak támadófutballt, így egyáltalán nem meglepő, hogy a keretükből 13 játékosnak is sikerült az idény során gólt szereznie. Ez jó amúgy, mert nem lehet rá készülni. Például egy Stokic gólra soha nem készült senki, ősszel mégis láthattunk belőle bemutató példányt. A Vidi és a Honvéd tizenkettője szép, látszik, támadófocit akarnak. Ezzel szemben mondjuk a Fradi vagy az Újpest tizenegyese nem szép, mert távolról is látszik, kapkodás van, bárkit képesek kipróbálni, ha az előző bárki éppen leszerepelt egy-két forduló alatt. Leginkább a Pápa és a Siófok számít kiszámíthatónak, előbbi Maric és Ferenczi elvesztésével még inkább, utóbbi meg a Siófok.

A bűvös 30 pont

Végezetül még egy tábla, maga az összetett. (Sehogy sem tudtam kihozni egyetlen szójátékot sem az összetettre, pedig nagyon akartam, de valahogy az alpesi mintájára kigondolt altesti összetettnél nem jutottam tovább.) Amire azonban igazán érdemes figyelni, az a bennmaradáshoz hagyományosan szükséges és elégséges feltételnek számító 30 pont.

Megnyugodhat tehát a Debrecen, a Győr, a Videoton és a Honvéd, idén már nem lesznek kiesési gondjaik. Egy körön belül van a Pécs, a Kecskemét és az ilyenkor aktuális edzőit már rég Tornyira cserélő Diósgyőr. Látótávolságban a középmezőny derékhadát egymaga alkotó Paks, és nagyon messze mindenki más.

12 forduló, vagyis 36 pont van még a rendszerben. Ahhoz, hogy mondjuk a Fradi megnyugodhasson 33%-os teljesítményt kell hoznia legalább, begyűjtenie 11 pontot, azaz körönként nagyjából egyet. Ahhoz, hogy a Zete megnyugodhasson, 23 pont szükséges, ami a 36-ra vetítve 64%-ot jelent. Érdekességképp írjuk ide, hogy a Vidi jelenleg 65%-os mutatóval áll a harmadik helyen, vagyis a küldetést lassan át lehet állítani a "mi már a visszajutásra esélyes csapatot építjük" programpontra. Amúgy a Fraditól lefelé elhelyezkedő csapatokra egyaránt igaz, ahhoz, hogy elérjék a bűvös 30 pontot, a jelenleginél valamivel vagy jóval magasabb százalékban kell gyűjtögetniük pontjaikat a továbbiakban.

Hanta tippjei

Győr - Siófok 2-0 Alaplemma, hogy egy új edző mindig nyer, még akkor is, ha nem teljesen új.

Honvéd - ZTE 2-0 Maróti Bélává operáltatom magam, és úgy bújdosok el szégyenemben, ha ezt nem húzzuk be otthon.

Paks - Újpest 2-1 Pakson emberemlékezet óta nem nyert az Újpest.

Kaposvár - Pápa 1-1 Mi nem döntetlen, ha a Rákóczi játszik, és mi nem döntetlen, ha hatpontos meccset?

Haladás - Vasas 2-1 Nem lesz vészesen rossz ez a Vasas, de ahhoz még kevés, hogy Szombathelyen nyerjen, ahogy a Hali is kevés ahhoz, hogy ne otthon nyerjen, és ne csak ilyen meccseket.

Debrecen - Kecskemét 2-1 Egy gól benne lehet a Kecsóban, legfeljebb tévedek. Amúgy országos egyes.

Pécs - Fradi 1-1 Inkább igazságos döntetlen lesz, mint jó meccs.

Diósgyőr - Videoton 1-1 Ha valahol, akkor Diósgyőrött, és vasárnap este megfogható a Vidi.

Egyszerűsített tippszelvény

Győr - Siófok
Honvéd - ZTE
aks - Újpest
Kaposvár - Pápa
Haladás - Vasas
Debrecen - Kecskemét
Pécs - Fradi
Diósgyőr - Videoton

Mindenmás

Elnézést a késve érkezett és a néhol hevenyészetten összecsapott hangulatú beharangozóért, későn derült ki, hogy ma nekem kell beugranom az elhavazottsága mellett apróbb betegséggel küszködő (innen is jobbulást nekije!) kollega helyett. (Fontosnak tartom a magyarázkodást, mert így meg is lenne a poszt csak meccsekhez mérhető keretes szerkezete: 1. Felcsapás, a kezdősípszó előtt, hatalmas reményekkel. 2. Olvasgatjuk, még tart a lendület, de azért már jöhetne a félidő. 3. Végigszenvedjük, el-elbambulva a második félidőt. 4. A végére még felpörgünk, utolsó próbálkozások, nálunk meg amúgy is a végén van a tippszelvény. 5. Magyarázkodás, edzői nyilatkozatok, idény eleji formára, rossz talajra, hülyebíróra, durva ellenfél játékosokra hivatkozás, ujjal, alkarral, felkarral, egész testtel való mutogatás, pfújjolás, de jövő héten jövünk.)