Aszongya itt nekünk a Hazai Edzőképzés Atyja, hogy a külföldi edzők semmivel nem jobbak a magyaroknál, sőt hát persze, hogy burkoltan azt mondja, hogy Szusza Pál meg egyenesen sokkal rosszabb. Gyuri bácsi, tudja, mit! Legyen, elfogadjuk, ez ténykérdés, mert mi ilyen jó fejek vagyunk, hiszünk Az Utolsó Edzőnek, Aki Világversenyre Vitte Ki A Magyar Válogattat. Távozzon innen minden külföldi, mert szarok, a magyarok is jók!

Aztán persze olvasunk tovább, és aszongya a mester, hogy katasztrofális (rövid o-val, bizony, drága cikkíró barátom) állapotban van a magyar futball, és hogy aszongya – idézem – „a szakma nem tudott továbblépni, megújulni”, mert hát nagy szar, amit a pályákon lát.

Nos, ha nem tévedek, jelen pillanatban a magyar csapatok elenyésző részénél van külföldi szakember, nagy többségük Gyuri Bácsi Iskoláját végezte el, úgy került oda, ahol van, az utóbbi években, amikor ez az általa említett züllés tartott, meg pláne alig volt, tehát nem a jelenlegi külföldi kar bűnéről beszélünk.

Arról papol ugye továbbá, hogy a tehetségekkel foglalkozni kell, mert azokkal senki nem foglalkozik.

Azt már egyenesen meg sem merem említeni, hogy az utánpótlással nem jellemző, hogy külföldiek foglalkoznának Magyarországon, tehát akkor megint csak odajutunk, hogy ejnye, megint a külföldieknél semmivel sem rosszabb magyar edzők cseszik el ezt is.

Tésztaképű lovagunknak tanulságként azt javallanánk mi itten nagy szerényen, a futballhoz Dávid Ibolya-i szinten értve, hogy „Szerénység. Ha valamit szeretek magamban, az a szerénység”. Jó lenne már végre, ha eldöntené, hogy szerinte akkor jók-e a magyar edzők vagy nem, mert ekkora tehetséggel, hogy három bekezdésből az elsőben mondottakat a következő kettőből kétszer cáfolja meg, még egy politikusnak is böcsületére válna.

De legjobb lenne inkább az ilyen Mezey-féléket eltakarítani a magyar foci közeléből is. Csányi úr, ébresztő!

(fotók: mommo.hu, magyarfutball.hu)