K. Dezső felett eljárt az idő. Rendre jelentkeznek a barázdák a homlokán, először az egyhét után, aztán az enbékettő, most meg ez a férfias, már-már szerethető barázda homloka közepén. Minden évben megfogadja, hogy ő bizony addig nem hal meg, míg a magyarok meg nem nyerik a vébét. Ebben az évben is így tett születése napján, hogy aztán csörögjön a telefon. Szervusz Dezsőkém, ezer éve. Ide figyelj már, ha úgyis születésnapod van, mit szólsz, ha elmennénk a Vidi-Genkre. Renato Neto játékától megfiatalodom, viccelődött Zoli, és meglátod, te is zsenge fiatalkorodra fogsz emlékezni, ahogy Vincze Ottó páros lábbal csúszik rá a mászterkárdos reklámtáblára, vagy Illés Béla tanári befejezéseire. K. Dezső meglepődött, Vidi meccsre kéne menni, Illés Bélát tegnap látta, mikor focizni ment a haverokkal. Ide figyelj Zolikám, nagyon aranyos vagy, menjünk Vidi meccsre, a rohadt életbe! Így történt meg, hogy K. Dezső Európa Liga meccsre ment, ami elég szokatlan, főleg, hogy Vidi meccsre, ami meg legalább annyira szokatlan, mint ifjabb Bene homlokán a frufru.
Már egy nappal a mérkőzés előtt találkozott K. Dezső Zolival egy közös ismerősük lakásán, Fehérvártól 50 km-re. Hozott pálinkát is, majd egy litert, hogy azon az este rendesen berúghassanak mindhárman, mert másnap a sofőr nem ihat. A negyedik-ötödik pálinka után már futball hangulat telepedett az első emeleti albérletre, ittak Bozsovicsra, Gyurcsóra, de még Mezey doktorra is és transzparens szövegeket gondolkodtak. Zoli Csongrád megye alakú – ugyanis szegedi ő is, mint Lisztes Zidán – magyar zászlót akart, turullal és Walter Lee-vel, K. Dezső szimpla magyar zászló fehér sávjába írta volna bele a Sanyi vagy a szerethető szót, Géza, a sofőr pedig a pina, sör és pálinka szavakat favorizálta. Kellemesen berúgtak, hisz november végén még áll magyar csapat a nemzetközi porondon, no és jól megverték a magyar válogatott-tal a Barcelonat FIFA-ban. A törköly ízével a szájakban szenderült el az albérlet, míg a tévében hajnali egykor elkezdődött a Pécs-Vidi.
Másnap reggel, inkább délben ébredtek, úgy csinálták, hogy ne legyen semmi program ezen a napon, csupán a meccs. K. Dezső egyébként nem érzett semmi különöset, persze a nap bizonyos szakaszaiban Zoli barátjával ökölbe szorított kézzel, egymás szemébe nézve mondták: Kovács Pista, vagy Saaaanyi! Szóval délben kávét ittak, ebédelni mentek a Hungária Étteremben: zöldborsó leves, bácskai rizses hús, K. Dezsőnek eszébe is jutott a menüről, hogy vajon Fradi-Baja meccs mikor volt utoljára, persze az a barátságos, miután a Földvárit elvitte a Fradi, akiről aztán az a hír járta a Bácskában, hogy edzőtáborban füvezget, milyen kiábrándító, gondolta K. Dezső, ha ő a Fradiban focizna, akkor biztos nem csinálna ilyet. Viszont érezte, hogy a Hungária étteremben bácskai rizses húst enni szakrális dolog, vannak véletlenek, ma nyer a Vidi, kér hát egy unicumot. Aztán hosszú lépést ittak, többet is, de nem rúgtak be, hiába, semmi sem a régi. Ebéd után egy kis kellemes séta, Zoli barátja rágyújtott arra, amire Földvárinak nem lett volna szabad, K. Dezső pedig azt kezdte el ecsetelni, hogy milyen jó lenne most egy Veszprém-Gyirmótra menni, ott ismer mindenkit, érted, Zoli, mindenki, vagyunk vagy kétszázan, a büfében tudják, hogy egy sör, egy tökmag és egy szotyi, ami nekem kell és a helyem is megvan, persze nincs lelátó, faszomnak lelátó, foci legyen meg sör, több nem kell.
K. Dezsőék lassan elindultak. Ahhoz képest, hogy ez valami nagy meccs lesz, húsz perccel a kezdés előtt érkeztek meg és onnan még egy tíz perces séta, sorban állás, K. Dezső gyorsan vett két sört, gyorsan meg is itta, nem belgát, nem cseh sört, magyart, Drehert, osztrák-magyart, fasz tudja. Rengetegen voltak, rengetegen szerettek volna osztozni az örömben. Zoli átadta a jegyeket, boldog születésnapot Dezsőkém, a béközépbe megyünk, ha nem baj. K. Dezső mosolygott, nem az a béközepes figura, bár ahova életében eleddig járt meccsekre, ott maximum húsz-harminc ember volt béközepes, ultra vagy mi. Életforma, persze, de akkor is. K. Dezső szereti megvitatni ismeretlen ismerőseivel, hogy a putnoki Odrobénának igen darabos a mozgása vagy hogy hallottad, hogy a Kormos Ceglédre ment, a rohadt életbe. Dehogy baj, Zolikám, dehogy baj! Nagyon aranyos vagy, előre mondom, hogy a románok ellen lesz a te születésnapod, na meg, ha lejutok Szegedre, elmegyünk egy...K. Dezső elgondolkodott, Picket vagy Volán meccset mondjon...elmegyünk egy meccsre! K. Dezsőtől elvették maradék sörét, lassan bejutottak, felbaktattak a lelátóra és akkor ott elé tárult a nagy, mészcsíkokkal határolt...Tényleg kevés szebb dolog van annál, amikor a reflektor vagy a Nap által megvilágított futballpálya az ember elé tárul, és tudja, hogy itt most a világ, de a következő bő másfél óra legkardinálisabb kérdései fognak eldőlni. K. Dezső gyors sörért sietett, kezdte érezni a hangulatot, sorban állás közben mérlegelt siker és siker között, majd lesszíves három korsó sört, csak alkoholmentes van. Hatásszünet. Csak alkoholmentes, kérdez vissza K. Dezső. Igen, csak. Adhatom? K. Dezső szeme sarkában könnycsepp gyűlt, eszébe jutott Béla bácsi a bajai közértes, szereti a focit, meg a piát, de ízlése nincsen, szóval eszébe jutott Bélabá, aki most a sztorinégy előtt ül a fotelben, pattintja az Adambrau-t és végtelen türelemmel várja ki a végeredményt. Unicum van? Nincs! Jó, akkor köszönöm szépen! A kurvaéletbe, dünnyögött K. Dezső, a rohadtkurvaéletbe, rohadás Európa, bezzeg a csirkéket fél négyzetméteren lehet tárolni, bezzeg a bankok, fogadjunk, hogy a vipbe van sör. A rohadtéletbe bele. Béla bára gondolt megint. Halljátok, csak alkoholmentes sör van! És mondtad nekik, hogy dobják ki a picsába?!? Mondtam...
Közben megkezdődött a meccs. Erőlködött a Vidi, erőlködött a béközép, erőlködött Sándor Gyuri és erőlködött K. Dezső. Ez így nem az igazi. Sanyinak sem tudott annyira örülni, Buffel szidalmazásában sem tudta kivenni a részét, a buzdításból még éppen, de na. Nem volt az igazi. Minden tiszteletem a béközépnek, meg a futballhangulatnak, gondolta K. Dezső, aztán a bácskai rizses húsra gondolt, a Baja-Veszprém egykilencre. Mesterkéltnek vélt mindent. Meccs után az első leendő alkalommal sört vett és elkezdte mondani Zolinak, hogy basszus, milyen bátor volt a Vidi, és mennyire kár érte. Zoli lehunyta a szemét, mi jutott nekünk Dezsőkém, egy Dunaferr-Rosenborg, egy Zete, egy Kabát gól a Samp-nak. Hazai pálya, igen, meg az eredménykényszer. A saját játékukkal verték meg őket. És ez a Buffel mekkora egy köcsög! Nyert a Basel is. Az nem jó.
K. Dezső a meccs után vonatra szállt. Másfele tartott, mint barátai. És megfogadta, hogy jó ideig csak olyan helyre megy meccset nézni, ahol két dolog van: foci és sör.
