"...a negyedosztályú futballista az nem egy elfuserált első osztályú, nem egy tehetségtelen másodosztályú vagy egy fegyelmezetlen, frusztrált harmadosztályú. Minden szintnek megvan a nívója, ez egy jól hierarchizált szakma, egy jó negyedosztályú játékos  az egy jó játékos az negyedosztályban." (Esterházy Péter - BLASZ II.-es futballista)

De azzal a Sajó László mondattal is kezdhettünk volna, hogy az Isten is a megyekettőt nézi. BLASZ meccsekre megyünk és jelképesen egyelőre, de indítunk egy sorozatot, ami megpróbálja megragadni a negyed és ötödosztály szépségét, a beléptető kapuk nélküli világot, a Gyuri, bazd meg, gyere már vissza! mondatok eszenciáját, a korlátokat támasztó ismeretlen emberek kitartását a magyarfoci mellett. Két hete a Vízművek pályán jártunk, aztán ezen a hétvégén befutottunk Csillaghegyre és lementünk Csepelre is.

BLASZ I.

Fővárosi Vízművek - Pénzügyőr SE 1-0 gsz.: Kiss Norbert

A tabellán elfoglalt helyek alapján rangadónak minősülő BLASZ I.-es meccs volt, ami aztán nyomaiban sem adta vissza azt, amire számított az ember. A szurkolók visszafogottak voltak, a közelben sört is csak mi fogyasztottunk, de még egy jó bírószidásra sem emlékszem. A hazai csapatot amúgy 1925-ben alapították, 2009-ben Budapest Kupa döntősök voltak és a vécében rossz volt a csap. Ez mondjuk egy Vízművek pályán elég snassz. Az eredmény nem feltétlen tükrözi a valóságot, inkább a nullanulla lett volna igazságos. Laci bácsi csehója viszont ékszer Újpesten.

Szent Mihály lován érkezhettek a csapatok, kiváló labdarúgóidő, 100 néző, valahol Újpesten.

A kocsma a Vízművek sporttelep bejáratánál. Kondérból húsleveső, majd a kép készültekor napozó néni, és a Non-stop Büfé, ahol még kolbászt is lehet kapni.

Kötelező körök, az árakra már nem emlékszem, de nem estünk hasra tőle. Laci bácsi a legvendégszeretőbb figura, a foci viszont nem érdekli.Itt épp egy rúd kolbászért hajolt le. 

A második félidőben kipróbáltuk a lelátót. Kényelmes székek, amik a végén a helyükön maradtak, ellenben a szurkolók nem igazán tettek ki magukért.

BLASZ II.

Csillaghegyi MTE - Újbuda FC 3-0 gsz.: Király, Gonda, Mikó

A Márton utcai Külker SC sporttelepén rendezték a mérkőzést, ahol két középcsapat találkozott. Ez korábban nem tudom, hogy így lehetett-e, ezért nem merem bizton állítani, hogy ezen a pályán játszhatott annak idején 4-4-2-t a Csillaghegy, aminek a két éke az Esterházy-testvérpár volt. Igen, az író és öccse, a válogatott. Lelkünk mélyén Váczi Zolira is számítottunk, de már a 3. forduló óta nem nevezik, pedig a csapatfotón ott áll a magyar messzi. A szentendrei HÉV-vel közelítettük meg a helyszínt, majd kis séta és a pályán találtuk magunkat. Kiváló büfé, óriási rántott húsos szendvicsek és zsíros deszkák, ékszerdoboz lelátó és kedves szurkolók. Szerettük ezt a meccset. A hazaiak amúgy simán behúzták, Váczi Zoli neve pedig még a közbeszédben sem volt. Amúgy a Csillaghegy MTE 1904-ben alakult, idén ennek örömére megcélozták a BLASZ egyet.

Késve érkeztünk, így le is maradtunk a 10. percben szerzett hazai gólról, viszont a festői környezet kárpótolt.

Boldizsár Imre, a hazaiak edzője végig a kezében tartotta a mérkőzést, sőt még a három meccslabdán is a szemét tartotta, ugyanis egyszer egy újbudai el akarta csenni.

Szárad a kenyér, mellette pedig a Csillaghegyhez tartozó Mészöly Focisuli egy kupája.

Ötféle sör, zsíros deszka, rántott húsos szenyó, unicum és egy rakás kupa. Kiváló büfé a Pálya büfé. Amúgy a képen lévő szőke hölgy az újbudaiak kapusának menye, ők siettek valahova a meccs után, mert Petrovics sporttárs még valahol védett aznap.

Itt is a jövő a tét! Hova tovább, elkezdődött?

Ez a lelátó über czukk! Ettől függetlenül a  tökös szurkoló a korlátot támasztja.

És egy Csillaghegy MTE-s melegítőfelső. Az úr negyven éve jár Csillaghegy-meccsre.

A budi olyan...olyan pont jó. Akinek nem tetszik, menjen Felcsútra meccset nézni.

Két szurkolótársam. Mindenben biztatták a fiúkat, a partjelzőt nem vették a szájukra, és a meccs végén még le is pacsiztak a csapattal. A sok éves szakértelem csillog az arcokon.

Na, ez a partjelző is lemarad, mozgása kecses, hiába késik.

A három gólból az egyik. Amúgy a hazaiak kihagytak egy másik büntetőt. A fenti Dózsa György-hasonmás szerint ez a tizi nem is volt tizi.

BLASZ II.

Szabadkikötő SE - ASR Gázgyár 2-0

Ezer éve tervezem, hogy elmegyek Csepelre. Csepel valami különös világ. Igazából csak a kapujáig jutottunk, Csepel-Ófaluig. Odáig robogtunk a csepeli HÉV-vel, egészen pontosan a Szabadkikötő megállóig. Nincs ott semmi. Csak ez a pálya. Féltünk, hogy büfé sem lesz, már majdnem elindultunk a sporttelepről, amikor felfedeztük a világ legjobb pályabüféjét, kuglival, ping-ponggal, főzőhellyel, hatféle sörrel, rántott húsos szenyóval és egy kedves, dús keblű pultos hölggyel. A vendég csapat vezette a tabellát, tízből tíz meccset nyertek, viszont a Szabadkikötő stabil védelme és kapusuk, a magabiztos Jimmy kibabrált a listavezetővel. Annyira magabiztosan verték a gázosokat, hogy öröm volt nézni. Volt 'ha még egyszer becsúszol, megöllek!' és 'bocs, spori, bocs, az én kurva anyámat!' mondat a pályán, ezen kívül egy mellettünk társalgó úriember szerint nem Egervári a hibás!

Megérkeztünk Csepelre! Talán ezen a peronon állt egyszer Nastassja Kinski.

A pálya bejáratától pár méterre egy letűnt kocsma romja lehetnek. A képen nem is látszódik rendesen, de a falon otthagyta névjegyét egy újpesti legény.

Már edzenek a fiúk. 10 perc és meccs. A sporttelep miliője egy elvarázsolt szigetre emlékeztet. Csepel jó hely.

A félelmetes gázosok melegítenek. Nem a tegnapi bab hajtja őket, hanem az edző, de ebből később beszarás lett.

Íme, a kocsma. Meccs előtt egy kuglimeccs és pár sör a régi haverokkal, aztán elverni a listavezetőt, otthon meg vár a húsleves. A rohadt életbe, ez az élet!

Két Dreher, két kis unicum, két kávé, 1600ft. És a pultos néni dekoltázsa, így lett ezernyolc.

Késve érkezik egy helyi arc. Le is baszták emiatt. Hozzáteszem, jogosan.

Ez a konténer is csak a régmúlt időket jelképezi. Nem viszik már sehova. Egy bakter viszont beleköltözött.

Fel a láb, könyök a korláton és a tízmillióból egy szakértelme, ami mindent megoldana a pillanatnyi hibákra. De hát persze, hogy nem úgy csinálják.