Kicsit megkésve, de a tegnapi meccs után érdekes felvételre leltünk a stadionba kihelyezett zajmikrofonok egyikénél, és eddig tartott, míg találtunk valakit, aki egy kicsit is beszéli a feröeri nyelvet - vagy a dánt feröeri tájszólással. De lehet hogy akit találtunk, az sem beszél még magyarul se rendesen, és akkor megvezettek minket a büdösúristenit ! Mindenesetre közreadjuk változtatás nélkül, mindenki döntse el maga.
Himnuszok előtt:
- Te Olaf ! Hallod? Esik.
- Nem mondod Sigurd! Én meg azt hittem, hogy zuhanyoztam, és elfelejtettem törölközni.
- Miért? Szoktál meccs előtt zuhanyozni?
- Nem. Sosem. Emiatt gondoltam magam is, hogy esik.
- Ja. Ezt mondom én is. Ezért is utálom ezt a brit időjárást.
- De Magyarországon vagyunk.
- Biztos?
- Nézz csak körül. Mennyi ember! Mintha otthon a fél ország kijött volna. Na meg itt ez a szép új stadion is.
- Ez új? Hát...nem mondom. A kézmosónál is csöpögött a csap. Gyorsan fel is bőröztem, meg raktam bele a egy perlátort, hogy víztakarékosabb legyen.
- Volt nálad tömítés?
- Mindig van. Meg fél colos csőfogó is. Oké, hogy szabin vagyok, de mindig viszem, sose lehessen tudni.
- Hát ja. Mondjuk én is hoztam a korongecsetet, meg akartam a ketteslétrát is, de nem fért fel a csapatbuszra.
- És ha felraktuk volna a tetőre gumipókkal?
- Ja..hacsak úgy nem. Na majd legközelebb ha jövünk. Úgyis kicsit lepukkant az öltöző előtt a folyosó. A freskó még hagyján, de a festékbe tehettek volna egy kis bécsi fehéret. Mindegy a szünetben majd átglettelem az ajtó körül, ha már egyszer hoztak az öltözőbe egy rekesz szódát. Ne mondják, hogy bunkók vagyunk.
Az első gól után :
- Te Olaf ! Vezetünk !
- Most akkor eszerint mégis a görögökkel játszunk?
- Nem, elvileg ez a magyar válogatott.
- És mi szerint válogatták őket Sigurd?
- Fogalmam sincs. Te Olaf? Ne másszunk fel az eredmény-jelzőhöz csinálni egy selfie-t?
- Oda föl?
- Ja. Jó háttér lenne, ahogy 0-1 ide.
- Há ne már! És akkor addig ki fog itt védekezni?
- Ki ellen ?
- Hát a magyarok ellen. Mi lesz ha véletlen erre jön a csatársoruk, és mi meg nem vagyunk sehol?
- Menj már! Az utóbbi 5 percben Jakob egyedül fejelgeti vissza az ívelgetéseket. 5 perc és itt vagyunk, addig megoldja.
- És ha lapos passzokkal fognak jönni?
- Ne legyél már csirke. Pikk-pakk megjárjuk, fel sem fog tűnni, hogy nem vagyunk itt. De ha ennyire parázol, akkor vedd le a mezt, terítsd ide a tizenhatos elé, és majd azt mondjuk, hogy itt voltál, csak begörcsölt a lábad.
- Oké, akkor menjünk.
A szünet után :
- Te Olaf! Még 45 perc, és megvan a jövő évszázadra tervezett győzelem is.
- Ne is mondd Sigurd. A Te szobrodnak milyen talapzata lesz szerinted?
- Sárgaréz. Nem oxidálódik, és könnyen rá lehet rakni egy sarokszelepet, ha akarnék rá szökőkutat is.
- Na ja. Az enyém olyan lesz, hogy szögletnél, egy ketteslétráról elfejelem a labdát. De persze csak akkor ha nyerünk.
- Már miért ne nyernénk?
- Hátha cserélnek a magyarok. Behoznak valami új csatárt.
- Ugyan Olaf! Felkészültünk belőlük nem emlékszel? Van még a nyurga, meg a kispados. Valahogy csak megoldjuk.
- És az ott?
- Azta! Mekkora bálna, és ilyen messze a víztől!
- Nem bálna lesz az Sigurd ! Ez a cserecsatár!
- Nem látsz a szemedtől Olaf? Thor kalapácsára mondom, hogy bálna az.Van vagy 100 kg bmeg! Álljál mellé, nehogy valaki elhappolja, én meg megyek hozom a szigonyt.
- Itt ne hagyjál már vele egyedül!
- Tartsd szóval, vagy valami, de ne hagyd kimenni a tizenhatosról Olaf. Érted? Ne hagyd kimenni.
Az egyenlítő gól után:
- Te Olaf? Mi az, hogy 1-1?
- Gólt kaptunk Sigurd.
- Hogy? Ki? Mikor?
- A cserecsatár. Átstukkolta a labdát a kapus felett. Mondtam én, hogy nem bálna.
- Akkor fóka ?
- Cserecsatár, mondom én. Megnéztem közben a wikipédián, ő vezeti a góllövőlistát.
- Melyiket?
- A magyart.
- Te Olaf? Miért nem mondtad ezt hamarabb?
- Folyton megszakadt a wi-fi, csak most jött be az oldalt. Eddig én sem tudtam, őrá nem készített fel a mester.
- Most akkor mi legyen?
- Szerintem álljunk oda mellé.
- Biztos, hogy nem ő a kispados, akiről a mester beszélt?
- Biztos nem, hiszen ez gólt rúgott.
- Ez mondjuk igaz. Megkérdezem a mester, hogy mi legyen, 1 perc az egész, mindjárt jövök.
- Most megint itt hagysz vele egyedül?
- Egy perc az egész, úgyis most kaptunk gólt, egy darabig most úgyse jönnek.
A második gól után:
- Te Olaf! Mi van itt?
- Én nem tudom Sigurd. Jött a másik srác, a lengyel góllövő lista vezetője. Kiléptem rá, erre lepasszolta a cserecsatárnak. Te! Én nekimentem, eléje csúsztam, mögéje csúsztam, megint nekimentem, eléje vetődtem, de semmi. Még mindig nála volt a labda, aztán meg olyat lőtt, hogy szegény Gunnar azóta kapaszkodik a kapufába, és nem hajlandó eljönni onnan a hármas sípszóig.
- Akkor most mi lesz a szoborral?
- Nem tudom Sigurd, elúszni látszik a dolog. Szólni kellene a srácoknak, hogy kérjünk még egy gólpasszt a magyaroktól.
- Te Olaf. Te valamit elhallgatsz igaz?
- Nos Sigurd, nem is tudom, hogy fogalmazzak : vesztésre állunk, na.
- Ez mondjuk nem annyira szokatlan.
- Ja. Kivéve, ha a görögökkel játszunk. Na mindegy, lassan akkor visszaáll a világ a normális keréknyomba.
- Az. Lemegy a hosszú-hétvége, még játszunk majd a románokkal, aztán hétfőn már menni kell melózni.
- Ti csináljátok azt a nagy irodaházat?
- Aha. Minden emeleten 8 kézmosó, az aulában meg kis vízesés. Miért kérdezed?
- Mi is ott leszünk, a negyediken gipszkartonozunk. Ott kell majd a recepcióhoz valami normális szint is kikeverni.
- Miért nem festitek ilyen pirosra, mint a magyarok meze?
- Végülis nem rossz ötlet, jól mutat majd a falfehér recepciós mögött. Olyan kontrasztos.
- Meg tudod jegyezni az árnyalatot?
- A sporinál láttam színskálás kártyát, megyek elkérem a pirosat, az ilyesmi volt, aztán majd ha kikevertem, akkor visszaküldöm.
- Te Olaf ! Hallod? Esik.
- Mindegy Sigurd, megvan a kártya, én megyek zuhanyozni.
