"...augusztus 20. Szent István. Nemzeti ünnep. Maszatos arcú gyerekek kergetik a focilabdát. Az egyetlen állva maradt magyar csapat tíz nap múlva kiesik az UEFA-kupából. Északról hideg szél, délről lebarnult olasz válogatott érkezik Budapestre. Az idilli nyárvégbe pedig a köztársasági elnök tesz egy cifrát. Magas rangú kitüntetést kap Verebes József vörös foteles labdarúgóedző.A „Mágus” sikerei idején két orrlyukra szippantotta a médiaérdeklődést, de még így arccal a hetven felé is kipréselt magából néhány gyöngyszemet. Végülis tíz évig hallgatott előtte. Az egyik rádióadónak adott egyórás (!) önfényezésében például ezt találta mondani: „…és, akkor kiderült, hogy megint igazam volt. Egyszerűen nem tudok tévedni, ebben a rohadt futballban!” Csodálatos matéria terem a hazai ugaron, ki is lett választva mottónak a fenti szösszenet. " - így kezdődött a labdabiztos.blog első posztja 2007 augusztus 20-án. Labdabiztos blog még ma is van, A Mágus viszont már nincs...
Játékos pályafutására kevesen emlékeznek, pedig juniorként és felnőttként is az FTC ( Kinizsi ) igazolt játékosa volt az 50-es években, és a 60-as évek elején. 3 felnőtt meccs jutott neki, majd alacsonyabb osztályban kezdett játszani, Oroszlány, BVSC,Ganz, Budafok, Középítő míg 30 évesen szögre akasztotta a stoplist és edzőnek állt.
1981-ben került a Rába ETO élére, és 5 év alatt 2x lett bajnok, 2x második és 1x harmadik a csapattal a bajnokságban, és ekkor lett egy csapásra ismert edző. '82-ben az év edzője lett, és Győrben Pro Urbe díjat kapott.
'86-ban a többnyire a kiesés ellen küzdő MTK_VM-hez került, és megint rögtön bajnoki címet tudott nyerni a csapatával az első évben, innen ragadt rá a "Mágus" név, '87-ben mesteredzői címet kapott. Az MTK továbbra is az élmezőnyben volt a rákövetkező 5 évben, és a telesport híradásaiban ha az MTK-ról volt szó, akkor mindig megszólaltatták a Mágust, aki jabó-sapkában elmaradhatatlan Symphoniájával osztotta a tudást. A meccsekbe jól nyúlt bele, jókor cserélt be jó játékosokat, ami miatt a "cserekirály" jelzőt is ráaggatta a média.
2x vezette a magyar válogatottat, az első volt a sikeresebb, ekkor 2 győzelem mellett 1 döntetlen és 1 vereség volt a mérleg, ezek között volt a Népstadionban lejátszott emlékezetes Magyarország - Lengyelország meccs. Második szerepvállalása kevésbé volt dicsőséges, a '94-es VB előtt március és június között 8 meccset játszott a válogatott, ebből 1 döntetlen, a többi mind vereség, közte az eindhoveni 7-1.
A két szövetségi kapitánykodás között érte el utolsó hazai sikerét - bár csak 8 meccsen vezette a Honvéd csapatát , de - részese volt a Honvéd eddigi utolsó bajnoki címének. ( A Honvéd végül a finn Kuuselával fejezte be a szezont). Ez után már csak részsikerei voltak, visszatért még Győrbe, ahol egy tavaszi menetelés során legyőzték a bajnoki címért versenyt futó - Kispest-FTC-Vác triót egyaránt. Megfordult még a Diósgyőr, a Vasas a Videoton és a Szeged kispadján is.
Elmondható, hogy sikereit leginkább a hazai mezőnyben tudta elérni, szakmai munkája mellett azt a képességét emelte ki minden volt játékosa, ahogy mentálisan fel tudta készíteni a csapatot. Aktuális csapatával el tudta hitetni, hogy nem rosszabb játékosok az ellenfélnél, és bármelyik meccsen győzhetnek, és ez az önbizalom segítette át a csapatot néha a hullámvölgyeken. Ha róla van szó, akkor mindig szóbakerül a Benfica, az a csapat amelyik szerette volna a kispadra megszerezni a "Mágust", aki ment is volna, de a határátkelőnél elfogta a honvágy, és inkább visszafordult.
Sajátos jelenség volt ő, akárcsak az egész magyar foci, néha megmosolyogtató megjegyzéseivel, néha megdöbbentő meglátásaival. Ha győzött, akkor mindenképp hangoztatta, hogy neki volt igaza, ilyen volt például a '94-es Győr- Fradi ami után kijelentette "Legyőztük a Fradit ahogy ígértem, Verebes nem hazudik!". Lehetett viccelődni rajta, de nem lehetett nem elismerni az eredményeit. Bármikor edzőváltás volt egy csapatnál, az ő neve mindig előkerült, mint valami Jolly Joker, mert nem volt olyan kispad NB1-től megye 2-ig bezárólag, amire azt mondta volna, hogy "Nem, ide én nem megyek". Dolgozott Pápán, Újbudán, majd a Nagytétényi Erőmű csapatánál is BLSZ 1-ben. NB1-es meccseken volt szakkommentátor, és egy-egy unalmasabb meccsen simán elküldte a fenébe a csapatokat.
Olyan volt ő kicsit, mint a Monty Pythonban a Fekete Lovag, aki sohasem veszít. Egy másik híres mondása : "Engem agyonütni lehet, de legyőzni nem." ... most utoljára még kiegyezett egy döntetlenben. A Nagy Égi futballpálya mellett állva rágyújt egy Symphoniára, elküldi melegíteni az egykori csapattársakat Farkas Jancsit és Albertet. Becseréli őket, majd Albert labdájával Bene elhúz az alapvonalig, futtából középre adja és Farkas kapásból 12 méterről a kapuba bombáz. "Ahogy tanítottam neked a grundon Jancsi" - mosolyog magában, a kékes füstön át lenéz a földre és summázza .. "egyszerűen nem tudok tévedni ebben a rohadt futballban..."
Nyugodj békében Mágus!
