Miközben a biztos szerkesztősége messzebb van korábbi csúcsformájától, mint Gellei Imre aktuális csapata a bajnoki címtől, a posztsivár időszakban nem várt helyről kaptunk segítséget. Az ősz folyamán, mikor a Honvéd menetelése még csak a szárba szökkenés fázisában volt, Artie sporttárs felelőtlen ígérettel állt elő: közös meccsnézést ígért be arra az esetre, ha a csapat május elején is a dobogón tanyázik. A Bohócban és főleg Kispesten minden és mindennek az ellenkezője is lehetséges, így nem meglepő, hogy a bumeráng visszaütött és Artie terven felül a Bozsikban találta magát. Becsületére legyen mondva, hogy állta a szavát és ha nem is a páholyban, de a tribünön nézte végig, amint a forduló előtt matematikailag még nem, gyakorlatilag viszont már viszlátos Gyirmót felett ténylegesen is meghúzzák a vonalat, mellékesen meggyőződhetett a lilahagymás zsíroskenyértől a kispesti csatornarendszer hiányosságai miatt időnként vízeséssé változó piszoárokig sok mindent felölelő Bozsik-stadion-életérzésről. Artie most alighanem legalább egy évig naponta hússzor leírja egy vonalas füzetbe, hogy többet nem fogad a Honvéd ellen, mi pedig merüljünk el élménybeszámolójában a kapufa szétforgácsolása után (a képen a vendégszektor, ahol a kiélezett pillanatokban három rendező is vigyázott a két, távolról vendégszurkolónak tűnő bámészkodóra).
Még valamikor ősszel tettem Lotus kollégának egy felelőtlen ígéretet, amikor a Honvéd elindult felfelé, mint a Puskás az NB2-ben, hogy amennyiben májusban is dobogós lesz a Honvéd, meghívom egy Honvéd-meccsre. Igaz, május még nem volt, de a dobogó a Fradi remeklése miatt már eléggé biztos volt, így kinéztünk egy remek Honvéd-Gyirmót rangadót, hogy még legalább élőben lássam a második győri első osztályú csapatot a bohócban.
Természetesen ha már labdarúgó-mérkőzés, akkor az ember lehetőleg nem autóval megy, hogy lehessen némi remek minőségű sört is magunkhoz venni. Ami kimerült abban, hogy a meccs előtt a Határ úton az egyik talponállóban sikerült (üveges, naná) Pilsnerhez jutnunk. Utána már csak Borsodi volt a Bozsikban. Jó lenne ebben is megpróbálni egy kicsit zárkózni, ha már ennyi pénzt ölünk ebbe a szarba, bizonyára nem én lennék az egyetlen, aki mást is hajlandó lenne enni-inni (a kiszáradt zsemlébe pakolt, szárazra sütött rántott húsról, B menüként a lilahagymás zsíros kenyérről nem is beszélve).
Na de még nem tartunk itt. A bejutás is maga volt a szervezettség iskolapéldája.
Odakocogtunk az I. kapu nevű helyhez, ahol nyitva volt néhány lőrésnek álcázott pénztár. Amíg álltunk a “sorban” (három pénztár á egy fő, összesen három fő), odasétált hozzánk egy fiatal srác, akinek mint kiderült, annyi volt a dolga, hogy szóljon, van ám II. kapu is, ahol szintén vannak pénztárak. Na de nekünk kell ugye szurkolói kártya is, mert nekünk az nincs, azt hol tudunk váltani, kérdeztük tőle naivan. Azt ő nem tudja, neki csak annyi a dolga, hogy ezt közölje. Remek.
Még szerencse, hogy némi szemlélődés után észrevettük, hogy ki volt írva, szurkolói kártya váltása a II. kapunál. Ó, szuper, akkor séta oda. Ott nyitva volt szintén egy lőrés, plusz egy nagyobb ablak. A nagyobb ablaknál néhány perc alatt elkészült a szurkolói kártyánk, jó 1000 magyar forint ellenében (abba bele se merek gondolni, hogy mi történne, ha egyszer csak megjelenne ott száz ember, és hirtelen szurkolói kártyát követelne magának, na azok tuti, hogy lemaradtak volna Eppel mindkét góljáról, pedig még bő két óra volt a kezdésig). Miután jól megkaptuk a kártyát, természetesen jegyet, na azt nem kaptunk ott. Oda kellett állni a II. kapu lőréséhez. Megtettük, és beruháztunk a 3000 forintos páholyjegyre. Megjegyztem, a legolcsóbb jegy 1300 volt, úgyhogy én nem tudom elképzelni, hogy valaki komolyan gondolja, hogy az emberek azért nem járnak erre a fantasztikus bajnokságra, mert drágák a jegyek. Aki ennyiért nem megy, ingyen sem megy.
Szóval kezünkben a két ropogós szurkolói kártya, két még ropogósabb jeggyel. A II. kapunál álló sárga mellényes urat megkérdeztük, hogy vajon itt mi most bejuthatunk-e, a válasz természetesen az volt, hogy nem, mert ez csak az autóknak van itt. Jó, hogy van! Szóval sét vissza az I. kapuhoz, innen már simán bejutottunk, és adóztunk némileg a gasztronómia oltárán. Ahogy már fentebb kifejtettem, Széll Tamás nem innen másolja a következő Bocuse-menüt.
Miután jól teletettük a gyomrunkat, elfoglaltuk a páholyunkat. Hogy lehet ezt megfogalmazni: hogy ezt miért nevezik páholynak, azt szerintem az sem tudja, aki így nevezte el. A mintegy 30 centi széles acél tartóoszlopok a pálya negyedét simán kitakarják, ahogy néztem, a “páholy” jelentős részére jellemző ez a probléma. Mondjuk a meccs színvonalán ez sem rontott.
Az első húsz percben ugyanis arról voltunk kénytelenek értekezni Lotus kollégával, hogy ha meg kéne mondani a mutatott játék alapján, melyik csapat a listavezető és melyik a majdnemtutikieső, bajban lettünk volna, vagyis nem lettünk volna bajban, egyértelmű volt. A sárgák sokkal veszélyesebben játszottak. Ugyanakkor azt sem nagyon kellett magyarázni, hogy miért rúg átlagban minden második meccsén egy gólt a Gyirmót, hiába a “csatársztárok”, ilyen impotens támadójátékot még a megye II.-ben sem látni. Vagyis nem támadójátékot, mondjuk úgy, hogy “bejezőjátékot”.
Aztán következett jó húsz perc taktikai csata (muhaha, bár azt el kell ismerni, hogy Urbányi meglepően vállalhatóan szervezte meg a csapatát, persze tudjuk, hogy ami elég a bohócban, az a Lajta nyugati oldalán említésre sem méltó).
Majd jöttek azok az ominózus percek, amik azóta is verik a viharokat, még Rossi is ki volt akadva, számomra teljesen érthetetlenül, amúgy. Pontosabban pont azon morog mindenki, amin nem kéne, ami miatt meg lehetne, arról viszonylagos csend van.
Szóval jött Eppel első gólja, ami az nb1.hu szerint egy meg nem adott fejesgól volt. Nagyon szívesen megkérdezném a cikket jegyző urat, hogy vajon melyik meccsen járt. Ugyanis - és erre Lotus a tanúm - a gól pillanatában, amikor még folyt az örömködés, és nem volt visszavonva, már mondtam neki, hogy egy szót nem szólhatnátok, ha nem adná meg. És lőn. Egész konkrétan centik híján lerúgta Eppel a védő fejét, és nem azért, mert a védő mélyre hajolt. Ez nálam még sárga is lett volna, a kifelé szabadrúgás tökéletes ítélet volt.
Aztán jött a tizenegyes, ami teljesen egyértelmű volt. Azt azért megjegyzem, hogy ha a Honvéd ellen kellett volna fújni a sporinak, akkor itt nemes egyszerűséggel kihozhatta volna szabadrúgásra, ugyanis már a lelátóról úgy látszott, és utólag visszanézve biztos is lett, hogy a szabálytalanság pont a vonalon volt. Láttunk már olyat, hogy a bíró ezt elnézte, ugye. Szóval jogos tizi, bár Lanzafame esett itt akkorát, mint akire Rommel pont most küldte rá az Afrikakorpsot.
Aztán jött a már ismert jelenetsor, Eppel lő, örömködés, visszafújás. Ezt nem láttuk pontosan, miért, feltételeztük, hogy befutott hazai játékos, utólag láttuk, hogy igen, ez történt. Vagyis jogosan fújta vissza a spori ezt is. Aztán a megismételt tizenegyest nagyon gyatrán lőtte Eppel, az amúgy jól védő Nagy simán fogta, de erre már én ott mondtam - és igen, ebben is igazam lett -, hogy hopp, itt meg jó pár sárga futott be, ezt is újra kéne rúgatni, meg még a kapus is ellépett a vonalról. Szóval ezt lehetett volna simán reklamálni meccs után, nem mást. Az meg csak mellékzönge, hogy az Eb óta a FIFA marhára akarja, hogy a tizenegyeseknél szabályosan járjon el mindenki, és ne lépjenek előre a kapusok, gyakorlatilag az esetek 95%-ában vissza lehetne fújni a büntetőket, már persze csak akkor, ha nem gól, mert gólnál nem számít.
Aztán persze eljövend a második félidő, Rossi nagyon feltüzelte a csapatát, mert az első úgy nyolc percből volt öt olyan perc, ahogy végig játszania kellett volna a Honvédnak. De minő fájdalom, hiába volt három tök ziccere is a hazaiaknak, ebből a három helyzetből összesen sikerült összehozni egy kapuralövést, az is olyan volt, hogy a blokkoló védőt telibe.
Majd jött úgy fél óra dögunalom. De tényleg.
És aztán az utolsó három percben (94.-96. perc) végre megint egy kis foci. Az első focira emlékeztető jelenet egy jobb oldali szögletből lőtt majdnemgól, Lotus meg is jegyezte, hogy ez volt a Honvéd legveszélyesebb kapura lövése az egész meccsen - ezt védte a vendégkapus. Aztán balról szöglet rögtön ez után, ha jól emlékszem, ezt Lanza sztárcsatár végezte el, ez meg felsőkapufa lett.
Majd miután már kábé mindenki elkönyvelte, hogy na, el van csalva a bajnokság a Vidinek (amúgy efelől nekem sincs kétségem, de még van elég forduló hátra), a gyirmóti védelem összebohóckodott egy gólt. Majd persze az utolsó utáni pillanatokban kitámadott a vendégcsapat, kapus előrement, hazai labdaszerzés, üres kapura lövés 70-ről, 20 centivel mellé. Csak mondom, hogy a szünetben azt jósoltam, hogy 2:0-ra nyer a Honvéd, mert a kapott gól után kinyílik a Gyirmót. Nem sokat tévedtem.
Szóval teljesen megérdemelten nyert a Honvéd, és ugyan győriként nem illik szeretni a 80-as évek eleje óta a Honvédot, tökéletesen elégedett lennék, ha Rossi megfricskázná ezt az egész langymeleg fost, és bajnok lenne. Bár most a bírózós nyilatkozata tényleg nem volt szimpatikus, mert nem volt igaza. Tartok tőle viszont, hogy ezt tényleg nem fogják hagyni.
Még a sporiról egy megjegyzés: ha tényleg az volt a cél, hogy ne nyerjen a Honvéd, akkor tessék megmagyazázni, miért volt 6 perc hosszabbítás? Miért fújta be egyáltalán a tizenegyest? Még egyszer mondom, az utóbbit simán kihozhatta volna kívülre, az előbbit meg vagy vette volna 2-3 percre, hogy még kevesebb esély legyen, vagy egész egyszerűen akár Lanzafame góljánál fújt volna egy lökést (ami nem tudom, hogy volt-e, de olyan tolongásban tuti, hogy volt egy, meg aztán ha nem is volt, akkor is be lehet fújni, ugye).
Az biztos, hogy egy életre szóló élmény volt, és még zárásul hadd köszönjem meg a MÁV-nak, hogy ma Magyarországon a főváros és az ország második leggazdagabb városa között szombaton (és amúgy vasárnap is) a legutolsó vonat 21:20-kor indul. Így gyakorlatilag esélytelen tömegközlekedéssel menni bármilyen eseményre (koncert, színház, akármi).