Az alábbiakban bemutatjuk Gyárfás tanár úr beszélgetését a Katarban esténként kaktuszt locsoló Tornyi Barnával. Gyárfás habil az ország egyetlen riportere, akinek úgy várjuk minden kétes egyénre tett megjegyzését, mint hogy a magyar tévék legalább egyike elnézést kérjen, hogy nem adta az U19-es válogatott meccsét a bulgárok ellen. Gyárfás professzor már a bevezetőért megérdemelné, hogy címkét kapjon, de amikor hosszas aknamunkával kisajtolja Tornyiból a bázispontokat, agyunkban aktiválódtak a „Nem mondod!” hormonok.
Barnus hófehérben, stílusosan.
TOP 3 Gyárfás vs. Tornyi:
1. Ha ilyen meleg van, miért nem fogy?
2. Örülök, hogy jól megy.
3. Annyira csodálatosan, mint Gyárfás senki sem tudja mondani, hogy "Jöjjön máskor is".
Egyébként most, hogy végre tökéletesedik a Barna angolja igazán mondhatna valamit külföldiül, izönthi…
Uborkaszezon idején minden aprócska hír izgalommal tölti el a szurkeszt. Ebben a tekintetben az NB II-es Ferencváros még inkább exponálható, hisz kétségtelenül az ugar legpopulárisabb klubjáról van szó. Nem is panaszkodhatunk, jönnek szép számmal az információk Davisonékról, akikre visszatérő módon magyar Arsenalként hivatkoznak.
Illetékes elvtárs azt mondja alig két hete: az MTK nem tér le a megkezdett útról, külföldi játékosok helyett a saját utánpótlásában bízik a sikerrel megvívott bajnokság után is. Ez igen! az MTK a mi csapatunk, ha most kéne megválasztani az életre szóló szerelmet, akkor biztos, hogy a kék-fehéreket vakon vinné az ország fele. Mert a többiek pénzmosodát/népszerűséget/semmit építenek, a kezdőbe horgászokat/rokonokat/kóklereket tesznek. Bezzeg az MTK az Akadémia szót lassan beszavaztatja az utónévkönyvbe. És ki hozta el a kisjézust? Ennyi. Erre most igazolnak egy crnagorácot. 
Légiósból két fajta létezik (ritkán három). Az egyiket mi adjuk Európának, a másikat mi kapjuk a balkántól, vagy Afrikától. Ezek a fiúk jobb esetben egy hosszabb, de fokozatosan lefelé ívelő haknitúra egyik utolsó állomásaként érkeznek hozzánk - Aco Sztojkov például az Interben is focizott. A kettes számú miután megbukik a Cooper-teszten, egy menedzser rögtön Magyarországot jelöli meg számukra úti célként - a Brazíliából származó Leandro már magyar állampolgár, sőt a válogatottban is bemutatkozott. A harmadik légiós-típus a hiba minősített esete. Egy ritka peches átigazolási időszak után érkezik véletlenül a bohócligába; előre elhatározza, hogy amint lehet lép. Menedzsere, saját maga és helyenként edzője szerint is felfelé lóg ki a honi átlagból, egyértelmű hogy nyugatabbra a helye. Ketten közülük, Dusan Vasziljevics és Ibrahima Sidibe a télen külföldre igazoltak. Parádés tavasz mindkét helyen…
Kovács Zoltánt muszáj szeretni Újpesten. Egy hátterét vesztett, évről-évre változó gazdasági érdekek mentén sínylődő csapat szurkolótáborának ő jelenti az állandóságot. Bár Kovács legfeljebb akaratban mérhető labdarúgókhoz, de az elmúlt tíz év összes lila csapatához köze volt. Ha nem a pályán segítette övéit, akkor az érte kapott pénzzel töltötték fel a kasszát. A szurkoló pedig hálás fajta; megbecsüli a forintos labdát, még akkor is, ha egy ork és egy vámpír szerelemgyerekétől származik. Kovács Zoltán Búcsúmérkőzés, a műfüvön: lilák 4 – 2 fehérek.
Az Eb hamarabb ért véget, mint tölcséres fagyi a tűző napon. A résztvevők minden megtettek, voltak akik elsőrangú futballt-, voltak akik magyaros pillanatokat mutattak be. Mielőtt díjaznánk az utóbbiakat elevenítsük fel az ide vonatkozó öltözői humort:
Nagyszabású konfliktus előszele csapta meg botrányokra különösen érzékeny dobhártyánkat. A magyar edzői garnitúra két doyenje feszül egymásnak, Verebes ’Mágus’ József és Csank ’Pótselejtező’ János fitogtatja ráncosodó bicepszét a nagyérdemű előtt.
Újpesten az elmúlt hetekben újra virágba borult a profizmus. A profizmus, melyért a kemény magnak tartott kisebb csoportosulás tagjai egyáltalán nem rajonganak. Annyira legalábbis biztos nem, mint a tavaszi gólképtelenséget megtestesítő Kovács Zoliért.