Az elmúlt hetekben tabuk dőltek a válogatott környékén, ezen folyamatok elemzését azonban a 'biztos meghagyja a hivatásos sportújságírásnak, itt és most csak egyetlen apróságra szeretném felhívni a figyelmet. Ez az apróság a bohócliga fényét emeli: az elmúlt két selejtezőn sikeres Dárdai-csapat ugyanis döntően az itthon játszó spílerekből állt! Örök vita a külföldön vs. belföldön játszók szerepeltetése címeres mezben, közhely a magyar bajnokság színvonala, mégis a Videoton Juhász Rolandja játszott mindkét mérkőzésen hibátlanul, mégis a miskolci Kádár zárta le a baloldalt Bukarestben, mégis a tejfelesszájú Simon játszott mindkét mérkőzésen jól, mégis a veterán Gera húzta mindkét összecsapáson a brigádot, hogy a sort ne folytassam tovább. A honi gárdákból kikerülő válogatottaknak kalaplengetés, reméljük, a magyar ugaron is hasonlóan tudnak teljesíteni! Hajtás után a részletek.

Ahogy azt Artie kollega is megfogalmazta a román meccs előtti kommentek között, végre valami egy picit visszatért a szurkolói lelkekbe. Most szigorúan a mértéktartóbb szurkerekről beszélek - már ha van olyan, hogy mértéktartó szurker. Főleg magyarfociszurker. Nem, nincs, oké, visszavonom a tézist, de nagyjából sejthetitek, hova akarok kilyukadni, szóval e a poszt se azokat célozza, akik naponta röfögik tele a kólafocit vagy a népsport hírek komment-mezőit egy-egy Jenei nyilatkozat utáni bőnyálas bozgorozással, egy-egy válogatott vereség után lámpavasakért kiáltva, egy-egy győzelem után pedig a két napja még szívlapáttal kergetett Dzsudzsinak állítva virtuális aranyszobrot, mert "hajt ez a gyerek és olyan szépen betekerte". Én inkább a klasszikus, míves bohócligerekhez szólok, akiknek fájt, hogy tetszőleges időpont óta nincs válogatott (sokaknak ez a szám 1986, másoknak 1997, megint másoknak, így nekem is 2010 nyár), de legalábbis nincs kapitánya ennek a nemzeti csapatnak... És akik most, az első halovány jelre már reménykedve kapják fel a fejüket.

Mindenkinek pálinkás, szép reggelt kívánok! Külön üdvözlöm román olvasóinkat! A lenti mozgóképen Dzsudzsák Balázs, válogatott labdarúgó tegnapi gólját láthatják, kicsit lejjebb pedig egy korábbi, hasonló gól látható. Most mindenki élvezze az igazságos döntetlent, a demokráciát, a megbűnhődött múltat s jövendőt, a vasárnapi ebédet, mosolygó öntudatunkat, és az erjesztéssel és lepárlással készült italainkat!

Dzsudzsi és Rudi is beb*szta:

Vegyes érzelmekkel készülődök az aranylábúak bukaresti és feröeri fellépésére. Oké, az rendben van, hogy egy ideje már nem az a kérdés, hogy mennyivel nyerünk, de az első fordulóban még az a maradék ihlet is odalett, ami egy selejtező-sorozatban máskor a meccsek feléig kitart. Letettem magam elé egy A4-es papírt, egyik felére a mellettünk szóló érvek kerülnek, a másikba az ellenünk. Optimista ember vagyok, így az ellenünk szóló érvek gyűjtését 20 után abbahagytam, míg a lap másik felére rajzoltam egy házat, egy lombos fát, és egy kutyát, (de lehet hogy lovat...borzasztóan rajzolok, az tuti hogy 4 lába van, és az is hogy nem asztal, mert feje van). Ebből kell építkezni. Csoda kellene. 

Miután az MLSZ-székházban végigseprő menesztéscunami nem állt meg mindenki Pinyője legörbedő szájsarkánál, és a kirakatcsapat padja után borította a szépreményű kadétokét is, a méltó viselkedéskomponálás hazai pápájának másodszülöttje, az Újpest- és Vasas-éveiben még a blogunk által is vállalható magyar edzőmegoldásnak tűnő ifjabb Mészöly is állás nélkül maradt. Hogy azért anyagi gondok ne találják be a derék Gézát, a 'biztos sietett a frissen kiakolbólított edző segítségére (az nb1.hu barátilag alákérdező miniinterjúja mellett, természetesen) , ideiglenes szakkommentátori széket ajánlva a mai fordulóbeharangra a szakembernek, amit ő rövid gondolkodás után el is fogadott - átadjuk neki innentől a szót.

Van még 2 forduló, amíg kiderül, hogy a válogatott képes-e saját árnyékát átlépni, vagy hasra esik benne, így ez a két forduló marad aranylábú titánjainknak, hogy belopják magukat Dárdai mester szívébe. (Egyelőre nemhogy összetartás nincs, de Bognár Gyuri már a széthúzásról beszél. Tök jogos, hiszen Horváth Ferinek kellene lennie a kapitánynak, Csertői menne az ETO-hoz, Bekő a Pakshoz, a KTE pedig majdcsak szerez magának egy debütáló edzőt, például lehetne az Dárdai.) Mindegy, foglalkozzunk most a hétvégi fordulóval, és mivel lassan kezdődik az őszi szünet az iskolákban, ezért a tankönyvekből szemezgetünk ezúttal a beharangozókhoz.

Kinn a Hősök terén, rád röhög a hős,
érzed a gyomrodban már egyre több a gőz
Ha kilépsz az utcára, behúzod a vállad,
dühösen a földre köpsz, mert keserű a nyálad.

Végre valaki kimondta! A magyar edzőtársadalmat leköpték, mit leköpték, szembeköpték. Bognár György felháborodásának adott hangot a heti videóriportjában, miszerint az MLSZ szembeköpte őt, a Pintért, Mezeyt, de még kvázi Reszeli Soós Istvánt is. Kikéri magának, hogy Dárdai lett a kapitány, aki még tulajdonképpen nem tett le semmit az asztalra, és egyébként is, itthon komoly szakemberek vannak, felépített edzői karrierek. Itt egyébként tényleg nem tudom kire gondolt. Keszei Ferencre vagy Tornyi Barnabásra? Vagy adjunk még egy esélyt Csank Jánosnak? Hívjuk vissza Gellei Imrét? Persze Kis Károly vagy Pajkos János nálam tárgyalóképes. Urbányi Istvánra tuti nincs pénz, Vágó Attila pedig kezd egyenesbe jönni Szigetszentmiklóson. Vagy talán Szurgent Lajos? Mészöly Kálmán brandje mondjuk már fel van építve! De tényleg, kire gondolt Bognár, azon túl, hogy bárki is az, most szembe van köpve, csak sajnos nem a tükör előtt.

Pár éve volt egy fixa ideám, miszerint ha Hrabal most élne és bohócligerként funkcionálna, hát tuti Honvédos lenne az Öreg a kispesti kispolgári miliő, a Bozsik korzó-hangulata és az ott feltűnő drukker-formátumok miatt (szent elfogultság, JESTER a neved). Erre a nagyon eredeti meglátásomra kegyetlenül büszke is voltam és fennhangon hirdettem boldog-boldogtalannak (akik hallgatták, inkább az utóbbi körbe tartoztak). Nos, tegnap kiderült, hogy tévedtem. Az Öreg bizony ESMTK-s lenne.

Erzsébeten jártunk a hétvégén, pesti kisrangadót nézni, a hajtás után erről értekezünk. És bár Bastille szinte egy évre pontosan tavaly ilyenkor már megénekelte Erzsébet minden szépségét, Hanta pedig pláne, de ez annyira jó délután volt, hogy muszáj ismételnem.

Bemutatták a legújabb celebkülönítményt, akik Dél-Afrikában csinálnak majd hülyét magukból jó pénzért. Pars Krisztián, Erdei Zsolt, Dudás Miklós révén sportolók is képviseltetik magukat, de nekünk mégis hiányérzetünk van. A magyar futball is több adásra való arcokkal rendelkezik. Ízelítőül néhány potenciális szereplő, kommentben várva az újabb ötleteket.

Nincs időnk Pinyőt siratni, mondta Józsi bá a magyar tenger partján, lobogtatva a segédszelvényeit. A Balaton közben kikéredzkedett a medréből, ahogyan a szar is a magyar foci képzeletbeli éjjeli lavorjából. De tudod mit Gézukám, kit érdekel, csak nyerjünk, pénzt, mondja az öreg. Józsi bá behúzta múlt hétről a Pécs győzelmét, így joggal érezheti magát a magyar foci doktorának. Láttad te a boriszovi 93. percet, nem?!? Az nemcsak a Kondást, engem is megtört, mint anno a Böbe, akire főztem, dolgoztam, szerettem. Aztán lelépett egy erzsébeti stricivel. Ez van. Szóval a Loki megtört, be is húztam a kettest, abból van ez a Mustang farmer. Ekkor Józsi bá az állát lejjebb engedi, szemöldökét felhúzza és azt mondja, hánem?!? A foci olyan, mint az élet, Gézukám, és én még fociztam együtt a Rumeniggével 70-ben, egy müncheni salakoson. Ezt mindig elmondja, ha a foci szóba kerül. Ez az igaz vagy képzeletbeli történet magyarázza szerinte, hogy ért a focihoz. Persze a kettős rangadókon ott volt a hajdani budapesti Józsi bá, de amúgy ha azt mondanám, hogy Márkvárt, akkor elsőre valami szlovén lekvármárkára tippelne. Mindenesetre az öregnek a keze valamiért a jó rubrikába húzza be az ikszet. Magabiztos, mint Véber a sajtótájékoztatókon, és hisz magában, mint Sanyi bácsi. Ennyi a jó tippelő ismérve. Józsi bá Gézuval elindul a partról befelé, a segédszelvények a Mustang farzsebében, és még a szél hallatja Józsi bá utolsó mondatfoszlányait…nem kell foglalkozni a Pintérrel, kit érdekel, inkább hívjál meg egy keserűre.