Egy szebb és jobb világban minden másképp lenne. Torghelle aranylabdájával foglalkoznánk, nem kérdőjeleznénk meg az előrelépést, és lenne még egy sportnapilap. Lenne még egy sportnapilap, aminek nem egy túlbuzgó, amatőr főszerkesztője lenne, nem maguk kreálnák a híreket és kérdeznének alá a riportalanyoknak. Mióta édesanyám nyeremény Sport előfizetését rendszeresen szemlézem a reggeli metrózás alkalmával, azóta minden vágyam egy sport napilap készítése. Abban nem lenne Bognár Gyuri, pont. Csertői Aurél mondjuk kaphatna felületet, egyszer elmantrázhatná ő is a magyar edzők is alkalmasak panelt, főleg, mert senki nem kereste fél éve, hogy Aurél, gyere, rázd gatyába a csapatomat!, aztán megkérdezném, mi a kedvenc küzdősportja. De azt nem kérdezném meg tőle, hogy alkalmas lenne-e a Barca edzés levezénylésére, mert abból olyan válasz sülne ki, amit címlapra kell tenni. Még szerencse, hogy tegnap kikapott az U válogatott és azt kellett címlapra tenni. De ha már rátérünk a Barca edzésre, csak kikérdezném Aurélt, mégis mit tud róla. Ehelyett megkérdezte bizonyos Galambos Dániel, hogy mi a véleménye a kapitánykérdésről (ugye erről már szerintem csak Selmeczi Gabriella nem nyilatkozott), meg hogy milyen a nyugdíjas élet. Tudom, hogy semmiről nem szól ez a poszt, ez a napi Nemzeti Sport.
Te mit kérdeznél Csertőitől?
Kép: veol.hu
...hányszor megénekeltük már e mondatot, akár e blogon, akár másutt, sőt, mintha Hantáék még önálló tematikus blogot is indítottak volna a népsportos idők pezsgő hajnalán, ha jól rémlik (de lehet hogy nem), szóval igen, szeretjük ezt az időszakot, a szerzőgárda jó része ekkor szocializálódott, sőt, focializálódott, hogy itt is elsüssem a csakblog-on egyszer már eldurrantott, a "pesti humor" legsötétebb időszakait idéző bonmot-t. Bocsánat. Lényeg a lényeg, kis játékra invitáljuk az olvasót, hisz a következő csütörtöki beharang még a távolban (nagyon is, hisz e héten pauza vana Bohócban), az aranylábú válogatott pótselejtezés helyett sebeket nyalogat és Sanyi bá önalázását olvasgatja a kólafoci lapjain, szóval nagy a csend, hát akkor legalább játsszunk! Mivel én 1989 óta nézegetem a focit (akkor volt az első végiszenvedett válogatott meccsem a TV előtt), ezért minden évből jön egy kérdés, lehet totózni. A megfejtési kulcsot majd később közüljük, addig is kiderül, tényleg akkora 'ligerek az olvasóink, ahogy azt hisszük. Kommentbe jöhetnek a tipp-pályázatok, a megoldókulcsot meg majd hamarost' közzétesszük, de addig is toljátok a tippeket.
Amszterdam óta valami megváltozott. Az emberekben, az eddig látens módon szunnyadó szakértő feltört, és eget kért. Most már mindenki sporttévés szakértőnek érzi magát, és a fodrásztól a trafikosig mindenki megmondja a tutit. Megtudom ki az ideális szövetségi kapitány, kit kell bal futóba rakni, hogy uraljuk a középpályát, vagy hogy ki érdemes egyáltalán a válogatott mezre. A sarki zöldséges - mágnestábla hiányában - fél kiló lilahagymával mutatta be, hogyan kell tökéletes catenacciót játszani egy zónaadagnyi krumpli ellen. Ehhez jön még hozzá, hogy nem múlhat el forduló anélkül, hogy egy-egy meccs végeredményét ne lehetne összefüggésbe hozni a tippmix oddsaival, vagy egy új épülő stadionról szóló döntéssel. A mai stílusgyakorlatban kicsit térjünk vissza - legalább egy beharangozó erejéig - a focihoz,ami csak a fociról szól, színes statisztikákról, gólokról és esélyekről. Amikor a pályán levők játszanak, a padon ülők értenek a játékhoz, a kommentátor közvetít, a szurkoló szurkol és elhiszi, hogy mindkét csapat a győzelemre hajt. Naívnak tűnhet, és bonyolultabb, mint egyszerűen a legmagasabb odds alapján tippelni,de próbáljuk meg. 