Szervusz Napló! Sokat gondolkodtam, hogy belekezdjek-e egy napló írásába, de egy alkalom miatt nem veszek új füzetet, inkább csak felírom egy lapra, és gemkapoccsal a többihez fűzöm. Nehéz dolog ilyenkor bármit írni, de az utókor egyszer még hálás lesz ezekért a tapasztalatokért. Sokáig megvolt az esélyünk, hogy kijutunk a 2014-es brazíliai foci VB-re. Sokáig a mi kezünkben volt az esély. De aztán eljött az a gyászos nap, 2011.november 11. amikor kisorsolták a selejtező-csoportokat, és tudtuk, hogy már csak a csodára számíthatunk. Most várjuk ezt a csodát, és ehhez utolsó ellenfelünk Andorra.

„Olyan pénzköltős a hangulatom máma” – életérzéssel indultam neki a vasárnap délelőtti sétának, amelynek eredménye ilyenkor az esetek többségében az szokott lenni, hogy valami felesleges dolgot veszek – például lottószelvényt vagy Nemzeti Sportot. Ma ez utóbbi volt műsoron, hiszen a minden esztétikai igényt kielégítő címlap egyértelműen a meglátni és megszeretni kategória volt. A „Mikor lesz itt futball?” szövegrész alsó hangon 78 alkalommal történő kopipésztelését gondolom hasonló szerkesztőségi brainstorming előzhette meg, mint a „Sorsdöntő mérkőzés”, „Történelmi lehetőség előtt a válogatott”, netán „Minden előjel mellettünk szól” jellegű címlapokat az Andorránál komolyabb riválisok elleni mérkőzések napján. Az orgánumot kinyitva kicsinyt elidőztem Sinkovics őrgrófnak a szokásosnál valamivel vérszegényebb jegyzetén, majd Borbola „Sousa’s favourite” Bencének a hatodik gól után röhögőgörcsöt kapott holland zsurnaliszták, illetve a meccs után a csapatbuszra nyolcszor rávillantó holland autósok tárgyában előadott siránkozásán.

Tekintetem ez után a felső sávra tévedt, ahol a szakma (bocsánat: SZAKMA) jeles képviselői szólaltak meg a „Kik a felelősök a súlyos vereségért? Ön felelősnek érzi-e magát?” kérdéskörben. Felelősnek érezte magát: Bozsik Péter, Artner Tamás, Márton Gábor, Tomiszlav Szivics, Várhidi Péter, Sallói István, és kicsit elvonatkoztatva – „amikor abbahagytam, nem lettem edző, nem adtam át, amit játékosként tapasztaltam” – Esterházy Márton. Nem érezte magát felelősnek: Csank János, Bognár György. Az Egervári-ciklusban a válogatott mellett megfigyelőként megfordult Bognár válasza alapján magát a felvetést is sértőnek tarthatta, mert így kezdte mondókáját: „Én? Semennyire. Mi közöm ehhez?”

Szervusz kedves Naplóm! Itt vagyunk Hollandiában, célunk nem kisebb, mint hogy narancslevet facsarjunk a helyi szerethetetlen válogatottból. A játékuk annyira savanyú, hogy lehet, hogy citromlé lesz. Ha sikerült, akkor ismét egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy a jövő nyáron Pina Collada-t szürcsöljünk a Copa Cabana-n két VB meccs között. Most látom csak, hogy kezd betelni a napló, ez az utolsó oldal. Holnap majd leszaladok az Ápisz-ba , veszek másik füzetet, mert nem lesz mibe írjam tovább a történetet.

Tízmillióból egy, azaz egy, aki a következő negyed órában mindenkinél jobban tudja majd, mit nem kellett volna és mit kell majd csinálni Amszterdamban. De mindenek előtt a holland-magyartól kicsit vonatkoztassunk el. Le is szögezem, hogy az ellenféllel egy percig nem akarok foglalkozni, sem azzal, hogy minősíthetetlen az alkoholfogyasztási kultúrájuk, sem pedig azzal, hogy turisztikájuk inkább a ganja és a Kelet-Európából importált örömlányokban teljesedik ki - Rembrandt helyett. Szóval szarjuk torkon Van Eycket és szépen kezdjünk el a saját portánk körül söprögetni. Leginkább azért, mert kettős érzéseim vannak. Egyrészt rohadt jó lenne, ha kijutnánk a vébére, másrészt az is csuda jó lenne, ha Egervári kicsit eltakarodna a magyar foci impozáns jelenéből.

A sarokban a Kékes televízió elszántan küzdött a rárakódott porréteggel, a szpíker pedig izgatott hangon hadarta az eseményeket, remélve, hogy ettől mozgalmasabbnak tűnik a lapos színvonalú mérkőzés. A kocsmában egy ventillátor igyekezett a friss levegőt biztosítani, de csak összekeverte a sok napja összegyűlt port, a sok napja kialakult poshadt sörszaggal. A rex asztal felett a falon, a '86-os válogatott posztere hirdette az utolsó VB-részvételünket, és egyben az utolsó nagy festés idejét is. Az egyik asztalnál az Aranycsapat Tippmix Egylet tagsága, teljes létszámban felvonulva próbálta kitalálni, hogy hol épül új stadion az elmúlt héthez képest, majd ebből levezetve a hétvégi eredmények alakulását próbálták meghatározni. Válogatott hétvége lévén ezúttal félretették a klub-szimpátiát, és hosszasan szugerálták a szelvényt, hátha ennek hatására az lesz az eredmény, amit beírtak.

- Bezzeg ha az elfelejtett csapat játszana - dörmögte Lajos a villanyszerelő - Egy hatost gurítanánk a hollandusoknak.
- Miről beszélsz? - kérdezte Géza, álmos szemekkel, ami részint a sör mellékhatása volt, részint pedig munkaköri sajátosság, mert Géza éjjeliőri tevékenységével járult hozzá a nappal megtermelt GDP megőrzéséhez.
- Sosem hallottatok a legendás válogatottról? Akár el is mesélhetném... - kezdte vonatottan, amiből a többiek megértették, hogy itt bizony legalább 2 rozé-fröccs lesz a beugró.  

A beharangozó címe kettős célzattal született. Egyrészt arra utal, hogy a fordulóval lemegy a bajnokság harmada, másrészt kellően figyelemfelkeltő ahhoz, hogy a Klubrádió és az Echo TV rajongóinak becsatornázásával növelje oldalunk látogatottságát. A részleteket lásd alább, a csalódott politológusoknak további kellemes netezést kívánunk!

Nyolc elment, kilenc van még hátra ősszel. Ennyi forduló után már érdemes a tabellára tekinteni, esélyt latolgatni, tömjénezni, keresztvizet lehúzni. Haladjunk hát szép sorjában, hátulról előre alulról felfelé. Bár mindenki kapásból a Felcsút - Kaposvár tengely kiesését vizionálná elsőre, ez korántsem ilyen egyértelmű. Az Akadémiának egyfelől rengeteg meghatározó játékosa sérült (amivel Benczés mester előszeretettel takarózik is), felépülésük lendíthet a kátyúba ragadt szekéren. Ha már a kátyúknál tartunk: az a bizonyos láthatatlan kéz esetleg elsimíthatja azokat a kátyúkat. Itt és most nem kell törvénytelen erkölcstelen dolgokra gondolni, egyszerűen arra, hogy Felcsúton elég erős a hátország és bizony rosszul mutatna a képzeletbeli CV-ben egy azonnali kiesés. Ha a fentiek nem is feltétlen szakmai dolgok, Benczés mester szakértelme is hozza majd a pontokat a konyhára. Esély a kiesésre: 20%.

Tizennegyedik alkalommal hirdetjük meg blogunk saját Hattrick-kupáját, amelyre tökéletesen igazak a fentiek. Spirituális fejlődés ugyan aligha várható, de remélhetőleg a mostani kiírás sem nélkülözi majd a magas röptű nyilatkozatokat, az óriáskerék-feelingre pedig Olaf személye a garancia. Markoljuk meg a tizennégyes számot és tűzzünk ki magunk elé célokat - az idény végére elválik, hogy kinek sikerült jól belőnie csapata erejét és kinek a csapatánál fogják a csalódott spílerek caneirai mintára berúgni az öltözőajtót.

8. forduló, itt az őszi idény közepe, a nyári forróság és az abban bágyadtan ténfergő játékosok képe a múlté, az idény eleji formára való hivatkozásokat kezdi felváltani az "erős terhelés alatt állunk", "látni kell, hogy ez egy kemény sorozat", "az utolsó pillanatban érkezőknek még fel kell venni a ritmust" panelek sora a kispadtáji nyilatkozatokban. És mielőtt feleszmélhettünk volna, bizony már le is ment az idény negyede, kérem, most már végképp el lehet felejteni a tavalyi szezon emlékmorzsáit, mert végérvényesen beindult és száguld előre az új évad, oly csúfondáros vigyorral, amit egy csúcsformás Dombi Tibi vetne egy jó Tyukodi-Ács-Váczi-Mikler védősor felé a 16-os irányába száguldva a Béke téren úgy '94 táján... Szóval új évad, ami jó bohócosan picit feje tetejére is állt (hol vagy, Győr, MTK, Kispest?) és picit meg egyáltalán nem (Loki, Vidi, megszoktuk már), lassan kirajzolódnak a kiesés ellen gyürkőzők, a bajnokaspiránsok, a meglepetéscsapatok (Dió, Paks) és azok, akikről a trükkös hekk sem tudja, merre (t)anyáznak majd júniusban. Ráadásul nem semmi forduló érkezik, Győr-Loki rangadóval, Fradi-Újpest fővárosi derbivel, hagyományosan acsarkodós DVTK-Kispesttel... Hát így állunk most, rohanva bele az őszbe és tovább az újabb fordulók sorába. Mi pedig a tippjátékkal rohanunk tova, ahogy B.M. basszer-énekes mondta mindig múltba vesző egyetemi éveim Nevergreen koncertjei során (ami annyira Bohócliga nekem, hogy a 2001 tavaszi Dunaferr elleni hazai 3-4 után is a WigWamba mentem vigasztalódni a NG jelenésére), perc pihenést sem hagyva a hallgatóknak: szóval mi "megyünk is tovább, a következő szerzeménnyel..."

 H. és B. a Határ úton találkoztak. NB3, télen, nyáron. Kellemes ősz eleji idő, 20 fok, a cigi füstjét messze viszi a néhol vanczáki sebességre kapcsoló szél. Igazi futball idő, jegyezné meg a sokat látott Zombori úr, csakhogy a jó focihoz nem csak jó idő kell, bökné hozzá Hegyi Iván. Csikk a helyén, a hőseinkhez vezető út pedig az 52-es villamos vonalán van, így H. és B. felpattan rá, hogy a dél-pesti régiót átutazva, a XX. kerület, Ady Endre út és Pöltenberg utca kereszteződésénél leszálljanak. H tenyerében van a környék, a villamos vonalak irányainak puszta indokai, a lakótelepek története, vagy a már megszűnt gyárak kulisszatitkai. Az esemtékának fogok szurkolni, ha nem baj, mondja H. Dehogy baj, de én a Bajának fogok. Az NB3 Középső csoportjában találkozik az utolsó ESMTK a tizennegyedik Bajával. Kiesési rangadó, karnyújtásnyira a megye I. két olyan csapatnak, akik közül az egyik anno a negyvenes években megjárta az első osztályt, a másik meg olyan játékosokat adott a magyar focinak, mint Dunai, Disztl vagy Bognár Gyuri. Ennek persze semmi köze ehhez a vasárnapi meccshez, aki egyedül ismerős lehet, az Tulipán a bajai kapuban, aki még az NB1-es Vasas kapusának, Lubos Ilizinek volt a cseréje. Ilizinek azóta nincs klubja, Tulipán pedig a keretbe sem került. Aztán persze kiderült, hogy a nyáron Ajkára ment Tulipán. A picsába.