Pár hete történt, azt hiszem, a 21. forduló előtt 1 nappal, hogy az egyik közösségi portálon észrevettem: Bastille kollega épp nagy erőkkel tiszteleg Bohumil Hrabal születésének 99. évfordulója előtt. Első szégyenkezési köröm után, hogy e jeles dátumot nagy Bohumil-fanként elfelejtettem, rögvest indultam is az író nevét viselő pesti csapoldába, hogy egy friss, hűvös Francinúv Lezákkal rójam le tiszteletem az Öreg előtt. Eheti beharangozónkat így (a foci-játékot amúgy maga is kultiváló) jeles író emlékének szenteljük, ugyanis meggyőződésem, hogy ha napjainkban Magyarországon tolná az egykori libeni sörvándor, akkor a szívében kissé Bohócliger lenne ő is. És most, hogy már végre tényleg itt van a tavasz, és egyre többször sóhajthatunk fel az utcán járva vagy a munkahely ablakából sóvárogva a szemközti épületablakokon lecsorgó napfény után vágyakozva, amúgy is olyan életérzés-löketek kerítik hatalmába az embert, amik pont a hrabali credo életigenlését és az apró örömöknek való figyelem-áldozást hozzák a fókuszba… szotyolaszag, dúsan kipárolgó tavaszi talaj, friss gyep-illat a stadionokban, még a rozsdás lelátói korlátok is vidáman mosolyognak – szóval magyarázzam még? Mi lett volna ha ide születik? Mit írt volna rólunk? Lássuk…

Robog a kék 139-es Ikarus, robog fel a Gazdagrétre, K. Dezső ül rajta, indokolatlanul. Leszáll a  végállomáson, orrát megcsapja a benzingőz. Április van, de a tavasznak még nyoma sincs. Szemben kocsmát szúr ki tekintete, és ha feltűnik egy kocsma egy ilyen történetben, hát oda K. Dezső be fog térni. Lelép az útra, egy piros Lada kerekei csikorognak. Még épp, hogy megáll, ha nem tudna megállni, hát nem lenne beharangozó.  Uram, nézzen már körül, ha lelép a járdáról, kiabálja Taki bá kiszállva a kocsiból. Elnézést Takikám, mondja K. Dezső, épp a hétvégi totón gondolkodom, ezért nem nézhettem körül. Taki megszeppenve kezel le Dezsővel. Mi is megyünk a vejemmel Szombathelyre, ha eleget taxizom össze a héten, de nem ül már taxiba senki sem. Igazságtalan ez a nyugdíjrendszer, kell a pluszpénz, még egy Hali-Fradihoz is, látja. Látom, Takikám, helyesel K. Dezső, Taki bá meg folytatja. A politika, ugye, egy nagyon bonyolult dolog. Merre megy? Abba a kocsmába, oda, mutat a kocsmára K. Dezső. Üljön be, elviszem, mondja Taki bá és már robognak is a Ladával ketten, pedig a kocsma ott van szemben. Meghívhatom egy kisfröccsre, kérdezi K. Dezső a taxist, de az visszautasítja, ahogy azt is, hogy a fuvar végén fizessen. Benn a kocsmában már Vágási Feri támasztja a pultot nyomdász munkatársaival, előttük kancsó fröccs, rizlingből. A nyomdászok üveges tekintettel néznek a kancsón át egy szebb világ felé, K. Dezső leül melléjük, tölt a fröccsből. Dezsőkém, kezdi Vágási, bezár a nyomda, ezt a fröccsöt is neked kéne fizetni, most vagy lemegyek Békés megyébe segíteni az árvízkárosultaknak, vagy estig itt iszunk. K. Dezsőnek az utóbbi szimpatikusabbnak tűnik, le is húzza hát a fröccsöt, hogy Feriékben nyomatékosítsa a maradást. Ha lenne tízezer forintom, mondja Vágási, vennék három jegyet a Diósgyőr-Vidire, Matyinak egy diákot, Jutkának meg nekem egy teljes árut. És még más csodákat is vásárolhatnék. Dezső tölt a kancsóból mindenkinek, hogy érezze Feri, ezt a kancsót nem neki kell állnia. Matyi felbukkan a hátsó asztalok közül Honvéd sálban, Vágási Feri felé biccentve folytatja, de se tízezrem nincs, se nem vidista a fiam. Nem is értem, csóválja nagy fejét Feri. K. Dezső is megrántja a vállát, és iszik a fröccsből. Tegnap feljött a Janka néni és míg én a Góliáttal fusizok, a Jutka megitatja a Janka nénivel a boromat, hogy meg ne pimpósodjon, a büdösúristenit. Vágási Feri, a nép gyermeke szomorúan konstatálja sorsa nyomorúságát, és ha a boldog kilencvenes években lenne, akkor rágyújtana egy barna Szofira. K. Dezső, aki a nép gyermeke szintén, Góliát felől érdeklődik. Góliát ott van nálunk, mindjárt én is megyek, Alma költözik a nagyszüleitől, de ezt még igyuk meg. K. Dezső a pultra helyez egy ötszázast, Ady vs. Rákóczi, ott találkozunk, mondja K. Dezső és megveregeti Feri vállát. A Nap néhol ki-kibukkan, egy teszkós szatyor kél harcra a szél hátán egy centrumos szatyorral, K. Dezső pedig a Rétköz utcán sétál lefelé, savanyú fröccs íze a szájában. Most láthatjátok nyitott kabátban, vitorlázik a szélben, amott már Góliát hevesen diskurál Takival. A szél már hozza a szavait, mondatait, Takikám, ne hülyéskedj, Pécs-ETO iksz, Honvéd-Loki egyes, ha nagyot akarsz szakítani, ezt megteszed és van dohány, mindenre! K. Dezső oda se megy már, bemegy a lottózóba, egy kancsó fröccsöt tesz a két meccsre. Sorban állásnál még Rozsomák csúnyán néz rá, mert a bal vállával megbökte egészen véletlenül. Aztán kilép a Rétköz utcára, a centrumos szatyor közben felül kerekedik a teszkós szatyron, egy Rába tűzoltó szirénái szűrödnek át a telep házai között, aztán egy parkoló taxi autórádiójából Clayderman szállingózik a budai hegyek fölé, hogy aztán egy Jon Bon Jovira keverjék át, két nyugdíjas a Dallasról értekezik, és minden bizonnyal senkit nem érdekel, hogy a Telekgerendás ellen, a múlt hét végén a Kunágotai TE megszerezte a második győzelmét. Ellenben mindenki tudja, hogy Illés Béla a legnagyobb király! Ez egy szép világ, gondolja K. Dezső, de igazából már hánynia kell ettől a mesterkélt nosztalgiától, kiikszeli a Youtube-ot. Mint egy tüdőleves, olyan ez az élet...

Kinézek az ablakon, mikor szerda este írom ezt a posztot, és még mindig hullik, még mindig esik a hó, nem akaródzik neki abbahagyni. Már nem szakad úgy, mint reggel, amikor 30 centis fehér lepelben kellett kitrappolni a villamoshoz a csöndes wekerlei utcákon, de a fűtőtest még mindig szorgosan dolgozik hogy melegen tartsa a szobát... Hát ezek a kulisszák mindent jeleznek, csak azt nem, hogy a 4. tavaszi fordulóra kerül sor a hétvégén. Na most tényleg. Sor kerül rá? Itthon minden lehet, még az is ami nem, de azt azért nem hisszük, hogy az MLSZ még egyet rántana a naptár-nadrágszíjon, szóval azért gyanús, hogy lesznek meccsek, csak hát a tetemes hómennyiség – majd 2 nap konstans eső párosa hogy mennyire vágja taccsra a kevésbé jó infrával ellátott klubokat (a beázó-világbajnok duó Paks és Kaposvár is otthon játszanak), az már kínzóbb kérdés annál is, hogy mit látott Juhár Tamásban Gellei a válogatott behívók kipostázásakor 2003 tájékán. (Rossz nyelvek szerint a vejének az arcképét de ez nem tartozik ide). Szóval jelenleg még tél és hideg, tiszta december, ilyenkor még edzőmeccsre járni se annyira zsenánt a derék bohócligernek, inkább otthon csüng a letöltött sorozatai előtt az ember, és ha a világnak annyira bejött a „winterizkáming” akkor lehet, hogy a Bohócból is ki tudunk hozni még némi fantasyt, ha tényleg ismét nélkülöznünk kell a hétvégén a szotyiszacskót és a korzókorlátokat. Ha nem, akkor meg zúzunk ki!

Mivel a jó öreg Tél Tábornok, mint a Halál 50 órája opusz Hässler ezredese, még egy utolsót mordult e hétvégén, ha nem is az Ardennekben, de a Kárpát-medencében, mindez a közismerten nívós hazai fodball-infra-állapotok következtében egyet jelentett a fordulóelmaradással. Vidi-master beharangja így egyelőre visszhang nélkül cseng a magyar futballugar felett, de hogy olvasóink addig se unatkozzanak, egy rövid kis beszámoló következik ezúttal kivételesen a Bohóc helyett a Bundás berkeiből, de nem tagadjuk meg önmagunkat, a szerző miatt azért tunkolhatjuk kenyerünket a bohócliger áthallásokban, hisz maga a posztoló, ahogy az írás címe is mutatja, bőven az, ami és ezt nem is tagadja meg.

Március idusához érve - bár még majd tucatnyi játéknap van hátra a bajnokságból - szigorúan monoton növekvő tendenciát mutatnak az ETO bajnoki címére feltett pénzösszegek a fogadóirodákban, hiszen a Rába partján két könnyű mérkőzést visszafogott játékkal sikerült behúzni, ezzel bizonyítva az örök érvényű tézist, miszerint a jó csapat rossz játékkal is képes nyerni. Márpedig melyik csapat lenne "jó" az OTP Bank Ligában, ha nem a bajnok? Ezzel a nyitó gondolattal lépjünk is túl az aranyérem fő esélyesén. Mivel a két kiesőt már szép összeggel tette meg Pomper Tibi tavaly augusztusban régóta ismerjük, vigyázó szemeinket a dobó két alsóbb fokára vessük.

6.45-kor a gyeregyerekiahegyoldalba kezdetű LGT dalra ébredt, hamar kinyomta a telefonját, felült az ágyában, lábai közben megkeresték a papucsot. Felállt, magára rántotta a kopott, kék köntösét, kibotorkált a kávéfőzőhöz és csak bekapcsolta a tegnap már bekészített gépet. Dobott egy zuhanyt és mire visszaért a nappaliba, a Paloma kávé illata bejárta a lakást. Megkávézott, hozzá kék Camel-t szívott, aztán felöltözött. K. Dezsőnek sosem volt elég ideje, hogy a reggelek teljesek legyenek, a kávé langyos, a szendvicsbe nem kerül zöldség, a cipő nincs kibokszolva, késésben volt. Kilépett az ajtón, rápillantott a lakása ajtajával szembeni FTC feliratra a falon, zsebre rakta a lakáskulcsot és elindult dolgozni. Elindult a Király utcán, ragyogó, tavaszi napsütésben, elsétált a 71-es szám előtt, ahol most az Újpest vívószakosztálya van, korábban meg a Király Színház állt. Innen indult a Csárdáskirálynő, gondolta K. Dezső, de az Újpestről akarva-akaratlanul a Fradi is eszébe jutott. Hétvégén derbi. A firka az ajtajával szemben, a vívóklub, az ő fradizmusa, ami lassan-lassan apad. Dolgozni kell menni, otthon el kell mosogatni, ó, ha szabad lennék, mint egy vasúti szemafor...K. Dezső az égre nézett, a barométer esőre áll, szürke felhők gyülekeztek, felpattant a 78-as trolira, aztán a Kossuthon metróra szállt, megcsodálta a mozgólépcsők egykedvű vasredőit, a metrószél-fújta várost, és látványpékségek illata pedig már röpítette az új metró felé, kezdődik a nap, de hogy lesz ebből foci...

Egy híján a 20. fordulóhoz értünk. Az Albert stadion teltházas derbivel búcsúzik (ősi magyar szokás szerint nem utoljára…) a közönségtől, reméljük, a két szurkolótábor nem áll neki a bontásnak is. Az első az utolsót fogadja, „középházi” rangadók sorozatban. A tippeket ezúttal a világ leglustább macskája kommentálja, akinek robbanékonysága a bohócligában még jó pár évig érvényesülne.

Eljött végre a március 1, az MLSZ vezetése előjött a székházból, és nem ijedt meg a saját árnyékától, így aztán hivatalosan is itt a futball-tavasz. Némi Liga-kupás ráhangolódás, és egy kör MK után most már a bajnokságban is belecsaptak a lecsóba a csapatok. Az új igazolások egy emberként várták, hogy végre elkápráztathassák a stadionban kitóduló tömegeket (NagyAti73 sporttársnak ezúton jelezném, hogy megvolt a 21000 néző, így legalább azt eltaláltam, ha már a meccsek végeredményével nem voltam ilyen szerencsés. ) Ha a hó nemcsak a pályákat lepte volna be a télen, hanem a tabellát is akkor bizony az első fordulóban nem mindig lehetett volna megmondani, hogy ki hol is állt rajta az őszi záráskor. Lássuk hát a kapufa után, hogy hogyan indult a szezon.

Hamarosan magyar a pápa, épülnek a stadionjaink, jönnek a románok és a Torghelle Sándoros bögrék is elég jól kopnak a fehérvári Liszt Ferenc utcában. Juhász Roland és Kádár is meghozta élete döntését és haza igazoltak egy-egy magyar sztárcsapatba. Tovább gyűrűzött a bundabotrány, Lipcsei Betta és Döme magyarázkodhat egy nemzeti sportos címlap erejéig, de a Honvéd szerzeményét is betalálták, hogy három-négy napon keresztül csámcsogják a hírt az utolsó kocsmákban, ahol már tuti tárgyalják a márciusi Bohócliga kezdést. Közben olvad az ország, el, és a pályák is valószínűsíthetően mocsok, szar állapotban, ezért szinte biztos, hogy nem rendezünk teljes fordulót. Szóval most így kapásból semmi pozitív nem jut eszembe, kommentekben várjuk az esetlegesen felmerülő apró csodákat, mint például, hogy megmenti a váci focit egy tehetős, görög üzletember, aki szerint pár éven belül BL – szintű csapatot lehetne csinálni elég hittel és pénzzel. Uraim, megkezdődnek a Dombi vágták, a csillagos, egri éjszakák, újra tanulhatjuk a Fradi játékosok neveit. Jön a tavasz, sör, szotyi, Pölöskey.