A mindig elegáns, ám a zakót felsőteste helyett mostanság a pályán elviselő Urbányitól megváltak Kecskeméten. Hét meccsen egy győzelem, 11 rúgott és 21 kapott gól volt az ami betette a kaput az egyébként mérhetetlen sok helyzetet kidolgozó együttes élén.
A KTE játékára nehéz azt mondani, hogy rossz lenne, kifejezetten olyannal próbálkoztak, úgy építették fel a csapatot, amit az alföldi tanyavilág szurkolója látni szeretne. Támadásokat és gólt látni. Urbányi bukásához nem is a terv szó szerinti teljesítése vezetett, hanem az, hogy a klubházban ugyanazt a gondolatot másképp értelmezték, mint az öltőzőben. A támadásépítésben még egyet tudtak érteni, ellenben amíg a tulajdonosi kör a gólt, mint a -szerzés előtagját képzelte el, addig a védelem inkább beszopta azokat. Ráadásul annyira tömegesen, hogy azt képtelen volt ellensúlyozni a nyáron Tökölivel dúsított támadósor.
Várható volt, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor valaki tényleg belehal a szép játékba. Ha az iszonyatosan sűrű mezőnyben jövőre is ott szereténénk látni a Kecskemétet, akkor gyorsan lépni kellett. Idény közben csapatot cserélni kockázatos, marad tehát a mádám munkakönyvének adminisztrálgatása.
Bepassz Pista olyannal próbálkozott, amivel egy kiscsapat edzőjeként kell, és amihez hasonlót Véber Gyuri is csinál Pápán. Nem biztos, hogy rajta, a képességein ment el.
Nézzük inkább milyen lehetséges megoldással kecsegtet számunkra a Bohócliga logikája: Eredménytelenségre hivatkozva Csertőit holnap menesztik a Haladástól, és még csütörtökön átül újra a Kecskemét padjára, hogy nyolc fordulót követően, jövő tavasszal Szivics mester váltsa az ideiglenesen, két mérkőzésre visszahívott Urbányit. Vagy valami egészen mással.