Magyarfociszerte tombol a szezonális love parade. Pál András szerethető MTK-t ígért a nyáron, Mészöly Géza szerethető Újpestet vizionál a Megyeri útra, Egervári Sándor szerethető válogatottra vágyik nap mint nap. A sor még hosszan folytatható, történelmi időket élünk: a magyar futball áporodott közege joviális mosolygások közepette megkezdte a tervszerű elvalentinnaposodást.

Néző? Szaladjon már ki drága, és nézze meg az Értelmezőben. Van valami sajátos jelentése? ... Mit mond? Fizető? És ott mit ír? Hogy a pénzéért akar nézni? Ezek hülyék, akkor menjenek ki a Dunapartra.

Valami hasonló párbeszéd megtörténtét vizionáljuk jó ideje az MLSZ egyik irodájának rejtekébe. Vagy félő, valóban megtörtént.

Keserű tapasztalat, de évek óta folyamatosan alkalmatlannak bizonyul a szövetség, ha egy válogatott mérkőzés beléptetését kell megoldani. Tavaly, amikor a sorsolás szeszélye folytán felcsillant a csoportból való továbbjutás reménye, és elözönlötték szurkolóink a Népstadiont, azzal kellett szembesülniük, hogy a beléptető kapuk elé egy újabb kordont húztak fel, amelyen csak párosával lehetett áthaladni. Negyvenezren, vagyis húszezer párocska.

A tegnapi két fővárosi mérkőzés ismét bebizonyította, a fejétől ugyan bűzölhet a hal, de ha ki is dobjuk a kukába, a szemetest akkor is ki kell vinni. Valaki még mindig ott van, dönt, és sorozatosan rosszul.

Nincs mit szépíteni, nem hülyeség ez a péntek-kedd ütem. A nemzetközi meccsek idejére eleve futballcsönd van Európában, ám amíg korábban sorra buktuk be a szombat estéket, és figyelő szemünket az MLSZ adatbankjára vetettük, hogy a péntek hogyan lesz kedd, a szombat csütörtök és a vasárnappal sem voltak mindig elégedettek, addig most nyugi van, relax, és válogatott foci mindenek felett. Szombaton mondjuk fenemód nem volt kedvünk szombati programot művelni (egy taxi hátsó üléséig inni le magunkat), mert mindezt letudtuk egy nappal korábban a svédek után, de egye fene, mondom, jó ez így. Lesz még máshogy.

Tehát ha kedd, akkor válogatott. Rögtön kettő a jóféléből.

Elsőként ötkor kezd az Üllőin egy ingyenmeccsen az Aranytartalék (Figyelem! érdemes korán kiérni, mert hiába az ingyenesség, az UEFA szabályozása miatt jegyet kell kérni a pénztárnál.), majd némi pauzával és rohamtempós metrózással fél kilenckor a Megyerin folytatja a Kirakat.

Rövid beharang.

Túl vagyunk egy, a különböző válogatottak selejtezőit magába foglaló hétvégén, és két nap csúszással talán valamivel higgadtabban lehet elemezni a dolgokat. A nagycsapat az első tét-, az U21 viszont az utolsó téttel bíró meccsét játszotta, és mindkettő vereséget szenvedett. Normál esetben ilyenkor legyintenénk, hamar túltennénk magunkat a dolgokon, esetleg kicsit Sanyikáznánk, értetlenkednék, szidnánk a szövetségi kapitányt, satöbbi. Mondom, normál esetben. Jelen állás szerint azonban inkább egy valag kínzó kérdés fogalmazódik meg bennünk a mindenfelé világgá kürtölt koncepciók (-tlanságok?) függvényében.

A bátyám melózott, megunta hamar,
Elment, már nem is tudom svéd-e vagy magyar

"Mi az az apátia? – nem tudom és nem is érdekel"

Szinte pontosan egy évvel ezelőtt amikor Ibrahimovicsról a 94. percben bepattant, csak ültem a lelátón, és már csalódottságot sem éreztem. Körülöttem nem volt katarzis, vagy düh, csak apátia. Valami hasonlót éreztem tegnap is. Elkezdhetnénk ostorozni, elemezni (nem tesszük – vannak erre okosabb és szakavatottabb emberek) a lényeg ugyanaz marad – képtelenek vagyunk a svédeket megverni.

Nincs szebb dolog az egész 'biztoson, mint válogatottas beharangozót írni. Ilyenkor rongyosra olvassuk az almanachokat, mindenféle táblázatokba érdekességeket gyűjtünk, elővesszük a legfaszább (korábban még nem elsütött) mondatainkat, és aztán lesz, ami kisül belőle.

Ezúttal azonban a lustább megoldást választottuk, de gondosan úgy álcáztuk, hogy közösséginek tűnjön, mert a facebook-korszakba lépett XYZ-generáció már ezt szereti. Hirtelen felindulásból személyes tumblr-oldalamra kidobtam egy felhívást, hogy aki akar, nosza, nyilatkozzék meg a svédek elleni meccsről. A kérdéseket nem bonyolítottam túl, bőségesen megfeleltek a tavaly már önkényesen használatba vett Sport Extrás klasszikusok:

1. Mit vár a válogatott előtt álló mérkőzésektől?
2. Ha Ön lenne a szövetségi kapitány, milyen taktikával küldené pályára a csapatot?

A napokban a szülői házban időzve akadt kezembe megboldogult gyermekkorom egyik nagy kedvence, a Kaland-Játék-Kockázat széria néhány darabja. Elsőként a Bajnokok Próbája c. műbe lapoztam bele és (nyilván kezdődő agylágyulásomnak is betudhatóan) óhatatlanul felvetődött a címeres sereggel való párhuzam. Nem a bajnokok elnevezés miatt (ennyire még nem vagyok előre haladott stádiumban), inkább a tartalomban véltem fellelni némi párhuzamot. A selejtező-sorozatok kezdetére egykoron jellemző országos lelkesedés mára mintha a múlté volna, az első erőpróbák előtt inkább csak pislogunk, mint az egyszeri harcos, akit egy szál karddal a kezében belöknek Sukumvit báró Halállabirintusába. Egy ideig bolyongunk a folyosókon, általában elintézünk néhány kisebb lényt, aztán előbb-utóbb feltűnik egy Káoszbajnok (egykoron még Busuttil fedőnéven is futott, mostanában főleg az Ibrahimovics szó szerepel a névjegykártyáján), végül hosszabb-rövidebb bolyongás után sikerül egy olyan pontra lapozni a könyvben, ahol ott díszeleg az elkerülhetetlennek tetsző mondat: kalandod itt véget ért.

Díszbohóc az imént bedobott egy ötletet a mailboxomba, hogy a pénteki svéd-magyart akár nézhetné a közösség valami dedikált műintézményben, lecserélve az otthoni kanapék kényelmét és az olcsó bolti sört, egy valószínűleg lényegesen kényelmetlenebbre, de egész biztosan valamivel drágább nedűre, valamint szakértő bohócligerek társaságára. A helyszín a tavalyi DigiTV-s mizéria alatt valaki által egyszer már bedobott Cheho lenne a budapesti Nagymező utcában.

Jelenleg ott tartunk, hogy nincs még semmi komolyabban megszervezve, de megtesszük azt az ajánlatot, hogy képesek leszünk felemelni a telefont, felhívni a desztinációt, és próbálunk asztalt foglalni, ha elegendő számú emberiséget meg tudunk mozgatni hozzá. 

Egyébként minden más nyitott, az is, ha jobb és bejáratottabb ötleted van a helyszínre. Az időpont viszont fix, kivéve ha sikerül Platini mestert is beszerveznünk péntekre. A meccskezdés 20 óra, a gyülekezés lehet természetesen korábban is.

További információk majd itt a posztban, a kommentek között, vagy levélben/gtalkon a verebesmagus gmail cím megfelelő helyre való bepötyögésével.

Szurkoljunk együtt eSanyi fiainak, hogy a koraőszi svédszekrényen megtalálják a gólzsákot rejtő polcot!

Régi bölcsesség, hogy szövetségi kapitányt tavasz elején nevezünk ki, így a különböző selejtezősorozatok szeptemberi rajtjáig van néhány meccse elfelejteni az itthon játszókat. Legújabb üdvöskénk, eSándor azonban mindössze Anglia ellen próbálkozhatott, mi pedig rohamtempóban felkészülünk Lázár Pál zanzásított pályafutásából.

További szövődmény a kései kinevezéses típusbetegségben: a szurkoló megérzi a vérszagot, és azonnal kezdőbe követeli lokális kedvenceit. Mi is, ráadásul posztra, mert úgy tanultuk, a játékrendszer adott, csak a megfelelő embereket kell hozzá megtalálni.

Jobbhátvédbe, félúton találkozva a Bognár Boca és Szélesi ellenes táborok akaratával, Takács Ákost javasoljuk. Elismerjük, Taki pedigréjében ott virít egy meghívó Mattheustól, valamint egy igazolási lap a Honvéd intézőjétől, mégis, és elnézve a honi piacot, nekünk is Lázár jutna eszünkbe, ha nem tennénk félre a félelemet, hogy kiröhögtök biza' érte. Bár ez a Töftingnél valamivel nagyobb, és futballistához méltóbb kötöttségű izomzatra szert tevő Takács védelmében is könnyen előfrodulhat.

Balbunkóba Laczkó, ezt tudja eSándor is. Továbbá Leando és vele a Ciprusról vámmentesen behozható variációs lehetőségek a védelem-középpálya viszonylatában. Harmadik számú jelöltünk szintén kispesti, Hajdú Norbert. A korábbi újpesti, majd egerszegi balszélső úgy tűnik végre megtalálta igazi helyét a védelem lábállásának megfelelő oldalán. Rúgótechnikája itthon kiemelkedő, nem itthon átlagos, világfutballra vetítve pedig kétgólos előnynél akár szögletet is elvégezhetne. Mindhárman képesek megoldani a szélt és a védekezést, jöbb ötletünk meg nincs.

Harmadik ajánlatunk kivételesen nem Morales mester alatt pallérozódik Kispesten, hanem Fehérvárott mozgatna bajnokesélyest, ha lennének hasonló formában lévő társai. Sándor György tavaly még érezhető közfelháborodásra utazott ki Belgiumba, hogy társaihoz hasonló módon, heveny futkározással áztassa el a válogatott mezét, idén őszre azonban számunkra is bizonyította, messze az egyik legstabilabb formában játszó itthoni középpályás, hogy régi szóval éljünk: irányító.

Tedd szívedre kezed, te kedves, egy szaftosabb Bohócligás rangadóért kenyérrel és vízzel Paksig elvonatozó fanatikus, tudnál mondani még neveket rajtuk kívül itthonról? Czvitkovics nem ér, vele számol eSanyi, ahogy Lipták sem, mert valamilyen furcsa oknál fogva vele szintén. (def.: furcsak ok = egy jó félidő Anglia ellen)

Hétvégi összefoglaló a hajtás után.