"...ez olyan, mint megérinteni az eget." (Diego Maradona)

Mély hangon megszólaló halk dübörgés, majd felharsanó trombiták a főtémával és velőtrázó üstdobütések óriás buzogánnyal: megvan a világbajnok. És bár az oddsok alapján a spanyol siker túlságosan is konvencionális, a vébé eleje pedig monoton volt, akár a hűtő zúgása, és unalmas, mint egy kisvárosi planetárium, idővel csak-csak előkerültek az üstökösök, kvazárok, pulzárok, szupernovák, fekete lyukak, úgyhogy megérdemli, hogy kis késéssel visszacsepegtessük a cseppfolyóssá hűtött visszhangokat, majd szuperlassú képversbe öntsük ezt a hőskölteményt, űreposzt, annál is inkább, mert a dollármilliókkal és a maga elnyújtott négyéves ciklusával olyan ritka és becses, akár egy Föld-Hold-Nap együttállás. Aztán lehet alkímiailag dekódolni, ahogy habkönnyű szkafanderben belépni a műfajokba és belülről elmozdítani őket.

Martin Kayongo-Mutumbára kerestünkben azzal kellett szembesülnünk, hogy ha helyesen leírjuk a nevét, akkor még Mezey doktort is hozzátársítja személyéhez a Google, ami ugyebár nem is irreleváns, mivel épp ő a jelenlegi mestere.

Ellenben ha hallgattunk a Googléra, aki hatalmas rutinjával kialgorizmizálta nekünk Kayongo-Mutumba igazi nevét, akkor egész pontosan nulla találatot kaptunk.

Ennyi. Semmi különös. Hajrá!

(klikk a képekre a nagyobb mérethez, ha mégis érdekel)

Dobd el a tökmagot komám, hagyd a pultban nyugodtan betevő sörödet, vágd zsebre Novotny Zoltánt és a Körkapcsolást, ragadj meg egy vuvuzelát, és vezesd be végre a magyar futballt a világ nagy vérkeringésébe! Mert csak ennyi múlik.

Vagy inkább mégse.

Kígyózz egy sorban, hajolj mélyen előre, hogy a lőrésben megbúvó néni kiadja a jól megérdemelt tiketted. Menj fel a lelátóra, állj be újra egy sorba, kérd ki a sörödet és a szotyidat, keresd meg a szokott állóhelyed (széked), tedd füledre Novotny Zoltánt és ÉLVEZD!

Újra Bohócliga!

Hiányzott? Naugye.

A nyári szünetnél csak egy rosszabb van - a téli. Az hosszabb. Valami világbajnoksággal és egyéb nemzetközi kupás selejtezőkkel próbálták kiszúrni a szemünk. Akarták, hogy fogyasszunk, vegyünk mindenféle nemzetközi csapatok címereivel felvarrott mezeket, zászlókat. Mi azonban nem hagytuk magunk, ellenálltunk, a végsőkig kitartottunk, mert tudjuk, Maradona, Pelé, Messi, Rooney bárki lehet, de a Galaschekpetit ki kell érdemelni. Megharcoltunk érte, minden vasárnapi ebéddel, minden szerdai társasági programunkkal, minden családdal tölthető perccel, amit elhessegettünk egy: "Meccsre mentem!" félmondattal.

És most íme, ismét beköszönt a Kánaán.

Elmentek hősök, de ahogy az lenni szokott, mindig lesz (és volt) olyan, aki számára a purgatóriumból is van kiskapu a Fáy utca irányába. Lipcsei Péter nélkül nem lesz ugyanaz, de nyugtasson mindenkit a tudat, újra itt van Molnár "a Tiszaliget Winnie Jonessa" Zoltán, Pető "a vasutas Beckenbauer" Zoltán és Thomas "az aranyparti Ronaldo" Sowunmi.

Boldogság nincs másként.

Július hónap végéhez közeledünk, melyet nemcsak a naptár megtekintése, hanem a honi labdakergetéssel kapcsolatos megfigyeléseink is alátámasztanak: pár nap múlva indul a bajnoki idény, a nemzetközi kupákban vitézkedő egyleteink fele pedig már elhullott a hosszú harc alatt. A nyár eddig eltelt részében kellemes meglepetéseket okozó győriek újabb égtájon próbálhatnak szerencsét: észak és kelet után ezúttal nyugat felé vezet az út. A kupacsapataink útjába sodort ellenfeleket mantrázó sorozatunk keretei között ezúttal Montpellierbe látogatunk, a poszt elkészültét néminemű unszolással elősegítő Stefan Derrick tiszteletére.

Harmadik köréhez érkezett az eurokupák csoportköreibe jutás mennyországának lehetőségét biztosító selejtezők sora. Két egyletünk áll még a vártán, a Debrecen és a Győr előtt adott a lehetőség, hogy magasba emeljék a magyarfutball zászlaját. Örömmel várjuk mindenkinek a tippjét, aki éppen nem nyaral és szeretne bemelegíteni a hétvégén induló bohócligás örömmámorra.  

A második selejtező forduló visszavágóihoz érkeztek az európai kupaküzdelmek: a magyar érdekeltségű párharcok nyertesei értékes svájci, skót, francia társasutazásokkal gazdagodhatnak. Játékunkban ilyen értékű nyereményeket egyelőre nem tudunk biztosítani, virtuális dicsőségtáblánk viszont mindenki számára nyitva áll, akiben buzog a tippelésre vonatkozó hajlam. A hét nagy kérdése: maradnak hárman európai kuparésztvevőink vagy lesz olyan csapat, aki a július végi bajnoki rajtig hátralévő idényt alapozással hasznosíthatja?

A Győri ETO FC múlt csütörtöki győzelme valószínűleg hosszú időre pontot tett az eurokupákban zajló évtizedes magyar-szlovák különversenyre. A két ország klubcsapatai ugyanis (az UEFA aktív és tevőleges közreműködésével) egymást múlták felül a 2000-es években abban a vonatkozásban, hogy ki mennyi kazah csapatot képes ellenfélként lehalászni a július-augusztusi selejtező-periódusban - a sajátos párviadalban most megnyugtató, 5-3 arányú előnyre sikerült szert tennünk. Aki kedveli a sztyeppék világát, pezsgőt bonthat, aki nem, az kénytelen lesz megbarátkozni a gondolattal: a jelek szerint a magyarfutball zavaros, a kívülálló szemében már-már követhetetlennek tűnő világában a jelek szerint Kazahsztán lett a holnapban rejlő bizonyosság. A Kajrat Almati, a Sahtyor Karagandi, a Zsetiszu Taldikorgan és az Irtis Pavlodar után ezúttal az FK Atirau révén nyílik lehetőségünk bepillantani az oroszokhoz hasonlóan itt is Premjer Liga néven futó versengésbe. A kupacsapataink útjába sodort ellenfeleket mantrázó sorozatunk idei negyedik részében bemutatjuk az ország olajmetropoliszát, erős idegzetű olvasóinknak pedig prezentálunk egy eredeti kazah fociplakátot is. 

Július közepéhez közelítünk, ami két dolgot is jelent a futballkalendáriumban: befejeződött a világbajnokság, kupacsapataink pedig megállás nélkül nyomják a selejtezőket. Ezen a héten már aki él és mozog (azaz: még állva maradt az eurokupákban), az pályára lépés formájában kényezteti az igazi focira kiéhezett fanatikusokat. Várjuk mindenkinek a tippjét, aki bizonyítani szeretné: ő is legalább olyan jól ért a focihoz, mint az oberhauseni polip.

Túljutottunk az eurokupák első selejtezőin, pihengélésre azonban nincs lehetőség: következik a második kör, amelyben már valamennyi, versenyben maradt reprezentánsunk megcsillogtathatja képességeit. A győri diadalmenet örömére ma – kisebb brainstorming keretében – ismét megmerítkeztünk a kazah futball varázslatos világában. Ennek publikálásával még várunk, egyrészt, mert a kisalföldiek a jelek szerint azt szeretik, ha az ő ellenfelüket hagyjuk másodiknak, másrészt magunknak is hagynánk egy-két napot, hogy az élmények leülepedjenek. Fentiekre tekintettel a szomszédolást helyeztük előtérbe, így a kupacsapataink útjába sodort ellenfeleket mantrázó sorozatunkban ezúttal Mariborban vizitálunk.

A német féltarcsi kellemes focival könnyedén gurított nekünk egy hármast a Népstadionban még májusban. Szombaton világbajnoki bronzmeccset játszik Uruguay-jal.

Június elején a hollandok, egy félidőnyi kitartásunk után, könnyedén vágtak egy további ötöst a másodikban. Vasárnap világbajnoki döntőt játszanak Spanyolországgal.

Ősz végén, a világbajnokságra már kijutott dánokat vertük egy góllal idegenben, márciusban döntetlen a - végül elbukó - oroszokkal szemben. Közte egy szakadó esős megaláztatás Belgiumban.

A nagyjából kategóriánkba tartozó ellenfelekkel szemben szoros meccseket játszottunk (svéd, dán, izrael, stb), a győzelem vagy döntetlen mindig csak nüanszokon múlott. A nálunk láthatóan erősebbekkel szemben azonban rendre elbukunk, viszont ők éremért meccselnek Dél-Afrikában.

MLSZ elnök legyen a talpán Csányi Sándor, ha sikerül eKoeman esetleges (vö. várható) menesztését jól kommunikálnia.