Öcsi bácsi, és a 6-3-on lőtt visszahúzós gólja annyira örök, hogy még a FIFA is önálló díjat alapított a gólszerzrő nevével. (Megemlítendő, hogy az érdem jórészt Csorba Istváné, aki kitalálta, és Sepp Blatteré, aki felkarolta e nemes ügyet.) A Puskás-díjat minden decemberben, az év legszebb gólját szerző játékosának adják át. Hatalmas elismerés ez, hiszen eddig a nemzetközi szövetség csupa jellegtelen trófeát vonultatott fel. FIFA Év Játékosa, FIFA Év Válogatottja, stb. Mindegyik FIFA-val kedződik, egyik sem névvel.

A magyar futball iránt elkötelezett Labdabiztos szakmai portál képtelen lévén ellenállni az idők szavának, beáll a díjalapítók sorába. Tippjáték- és kommentkirályt eddig is hirdettünk (általában), de most továbblépünk, és szerény eszközeinkkel mi is színesebbé kívánjuk tenni a Bohócligában elnyerhető serlegek tárát.

A következőkben előállunk néhány általunk elképzelt ötlettel, amelyekre az idényzáró után lehet javasolni díjazandókat, akikről azután szavazunk is. Természetesen a lehetőség nyitott, ti is bedobhattok új ötleteket, hátha valamelyiket érdemes lesz kiosztani.

Némi időhiánnyal szembesültünk a hétvégén, így a bronzcsapat bronzmérkőzésének értékelése elmaradt, az eseményeket így egyéb oldalakon voltatok kénytelenek kommentelni. Lemaradásunkat ezúttal sem pótoljuk, ellenben az egész világbajnokságról szólnánk néhány szót.

Emberek, a bronz egy kurva nagy dolog! - értékeljük felül hamarjában, és hitessük el magunkkal, ez olyan mint a tetris. Ha megvan az egyik szint, akkor mehetsz a következőre, ott is ugyanolyan elemek fognak potyogni az égből, csak kicsit gyorsabban. Most megvan a bronz, érnek még néhány évet, majd jönnek a 2014-es brazíliai vébé selejtezői, és jönnek újra a csehek, meg az olaszok - csak épp kicsit gyorsabban. Akkor majd méltó, és esélyes ellenfelek leszünk.

Jelentős lemaradásunk van a játék eredményhirdetésével kapcsolatosan (az U20-ról és a nagyválogatottról szóló XI. és XIII. fordulók kiértékelését hétvégére terveztük, de az Élet és az Internetszolgáltató közbeszólt, úgyhogy marad erre a hétre a dolog), viszont szép csendben beköszöntött október vége és ennek kapcsán a Fiorentina BL-fellépése. Ennek alkalmából ezennel körbehordozzuk a félhomályban piros-fehérnek látszó véres kardot és meghirdetjük a kupacsapataink (valamint most már a válogatottak) nemzetközi menetelését monitorozó sorozatunk tizennegyedik felvonását, bízva abban, hogy ismét több névvel sikerül gazdagítanunk a játékos kedvű olvasók részére rendszeresített virtuális dicsőségtáblát.

Végére érünk ma a nagy kalandnak. Indiana Jonesnak már megvan a kishölgy, és a relikvia; Luke Skywalker boldogan száll tova a felrobbanó Halálcsillag közeléből; és John McClane is kinyírta az összes gonoszt keletnémetet a Nakatomi toronyház szellőzőrendszerében. Számunkra az ádvencsör fináléja azonban még hátra van. Csikócsapatunk előtt tornyosul a félelmetes Costa Rica, és a nagy kérdés: szép lesz-e a búcsú, avagy még szebb lesz-e a búcsú Afrikától? A rendező már döntött, a happy end garantált, csupán a csöpögőssége kérdéses.

Munkaadónk szerencsére széles vertikumát tolerálja foci iránti rajongásunknak, így kellő időben lehetőségünk van elszakadni a rabigától, és internetes-tévés helyre menekülni. Aki nincs ilyen szerencsés helyzetben, ráadásul munkaideje is belenyúlna utazással együtt a mérkőzésbe, annak továbbra is melegen ajánljuk a túlórát, és a különböző streamek levadászását. Hosszú távon azonban kéretik beidomítani főnökünket a kupaszerda, az ifikedd, a serdülőcsütörtök és a pénteki tévés meccs fogalmakra.

Szokásunkhoz híven, a poszt már kikerül kora délután, lehet hangolni, mi pedig próbáljuk követni, és átemelni a friss híreket.

Magyarország - Costa Rica

1-1

(tizenegyesekkel: 2-0)

Gól: Koman (90.) ill. Urena (81.)

Egyiptom, Kairó, 2009. október 16. 17:00 TV: m1, Eurosport

Nem volt Gera, nem volt Huszti, el is kezdtünk futballozni – nagyjából így foglalhatná össze Nyomasek Bobó a szerda este történéseit (a szentpétervári fenomén esetében elbagatellizálva a negyedórás performansz nyilvánvaló jelentőségét). Sportértékét tekintve nehezen besorolható mérkőzésen győzelemmel fejezte be a válogatott a soros selejtező-sorozatot. Az egyveleget füttykoncerttel ünneplő dán és félmeztelenül vigadva búslakodó magyar szurkolók kavalkádja szinesítette.

Most kicsit nem U20, most kicsit nem válogatott, most még kicsit nem Gera, vagy Babos, most még nem miegymás, hanem egy kis vérbeli Bohócliga - és MLSZ. Mellékesen az utóbbi napok meccsterhelésétől picit fáradtan, most meg kell elégednetek egy minimál bevezetőposzttal.

------------------------

Tegnap (hétfőn) volt egy pillanat, amikor látni véltük a hétvégi menüettet. A pillanat varázsa hamar elmúlt, és a Fradi-Győrt megtartják, amikor megtartják.

Tegnapi váratlan győzelmünkbe sajnálatosan némi üröm is vegyült, a koppenhágai éjszakában ugyanis véget ért egy ciklus. Emlékeztetőül néhány eleme az elmúlt évekből. A szerzőt talán felesleges megnevezni…

1998, Párizs, francia-brazil döntő a világbajnokságon. A gallok sima hármassal küldik haza a jobb sorsra érdemes dél-amerikaiakat. Utólag jön a magyarázkodás, ami egyre inkább hivatalos szöveggé válik: Ronaldo sérülten játszott. Ronaldót, az évtized egyértelműen legnagyobb játékosát nem merték kihagyni.

1954, Bern, német-magyar döntő a világbajnokságon. Puskás megsérül a csoportmeccsek alatt, kihagyja a brazilok, és az uruguayiak elleni kieséses szakaszt, hogy pályára léphessen a döntőben - sérülten. Puskás ugyan gólt lő, vezetünk is 2-0-ra, de ekkor még nem lehetett cserélni a meccseken, ha felmentél a pályára, vagy végignyomtad, vagy emberhátrányba kerültetek.

2009, Kairó, ghána-magyar elődöntő az U20-as világbajnokságon. Kedden egy újabb megszorító-csomag erejével hatott társadalmunkra a hír: Németh Krisztián kihagyta az edzéseket, valamilyen vírusos izét kapott el. Másnap pályára lép az elődöntőben, és neves elődeihez hasonlóan - szenved. Egervári mert cserélni, félidőben lehívta a csapat legnagyobb nem eltiltott sztárját, és helyette Balajtit, a korábbi negyedik számú támadót küldte be.

Világbajnoki elődöntő következik - magyar részvétellel. 1954 óta ilyen mondatot magyar sportújságíró nem írt le. Blogger meg pláne. Fiataljaink ugyan két éve nagykorúak, és az Egyesült Államok kivételével bárhol vásárolhatnak, valamint fogyaszthatnak alkoholt, futballban mégis csikócsapat. A rendezés speciális jellege miatt, szerencsére az ellenfél is hasonló cipőben jár, ha nagyvonalúan eltekintünk a fejlődő országok anyakönyvi hivatalaiból kiszivárgó adatok validitása felett.

A lényeg, hogy fél ötkor (CET) Ghána-Magyarország Kairóból. Munkaidőben. Szerencsére kishazánkban magas az inaktivitási ráta, a társadalom alig 25% dolgozik nyolctól-négyig, így megfelelő számú szurker tudja képviseltetni magát a televízió képernyője előtt. Akinek ez nehezére esne, válogathat a neten levadászható streamek, valamint a szöveges tudósítások tömegéből. A lényeg, hogy nézzük, olvassuk, drukkoljunk.

A poszt jelenleg is él, ha friss hírrel találkozunk valahol, azonnal feltöltjük ide.

Ghána - Magyarország

3-2

Gól: Adiyiah (10., 31.), Agyemang (82.) ill. Futács (73.), Balajti (84.)

Egyiptom, Kairó, 2009. október 13. 16:30 TV: m1, Eurosport

Egy olyan korban, amikor labdarúgóedzőink úgy váltogatják klubjaikat, mint más a kávéscsészéit, üdítő kivételnek számít egy-egy olyan edző, aki kötődik egy klub közösséghez, és a közösség is őhozzá. Sisa Tibor sokáig klasszikus ízt jelentett a honi edzők kávéházában, azonban a Tatabánya kiesése és az utánpótláscsapatoknál végzett munkája befejezése óta egyre inkább zaccos a főzete. A kecskeméti kávézókba egy friss, karakteres déli íz az, amire a helyi szurkolók esküsznek Tomiszlav Szivics színrelépése óta. Garami József az állandó eszpresszónak, rengetegen pedig csak kavarós pornak vagy pótkávéknak számítanak az itallapon.  Prukner László a somogyi szurkolóknak jelent habos, édes ízt.