Divatba jöttek a labdarúgó-bajnokságban is a szerdai játéknapok, az egyszeri szurkoló már alig győzi szabadsággal hogy minden meccsen jelen legyen és megmutathassa magát egy éppen nézőszám-ellenőrzést végző on-line médium fotóriporterének. Ideje, hogy blogunk Hattrick iránt is érdeklődő olvasói is becsatlakozzanak a hétközi őrületbe és máris leadják nevezésüket blogunk 22. kupasorozatára.

Rengeteg emberrel találkoztam az utóbbi időben, aki szakértőnek titulálja magát labdarúgás témakörében, ám olyan elaggott nézeteket vall, mint pl "a focimeccs pályán zajlik, ezért minden csapatnak szüksége van egy pályára".  Ugyan kérem! Ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy a focimeccshez hozzátartoznak a szurkolók is, és a meccs végső soron az ő szórakoztatásukra is zajlik. Kacagnom kell. Persze vannak még olyan bajnokságok ( pl BLASZ 4) ahol előre le kell adni, hogy a szezon során hol játssza a hazai meccseit a csapat, de a haladó bajnokságokban akár 72 órával a meccs előtt is át lehet tenni egy városi derbit 180 km-re a várostól. Hogy ez nem így van? .. Nézzük a kapufa után.

Tegnapi pontszerzésével elkerült a kiesőzónából az angyalföldi alakulat. Tették mindezt úgy, hogy elég volt néhány csapat ellen összpontosítaniuk.

Huszonharmadik fordulót persze már rendeztek, de úgy nem, hogy a harmadik kör nyitányaként. Most ez következik, és mivel mindez munkanapnak minősülő szombaton történik, munkában megfáradt szurkerek kiabálhatják a lelátóról: „Dolgozzatok, dolgozzatok!”

Múlt heti fordulónkra a beérkezett kommentek jelentős része foglalkozott a paksi vírusgazdákkal, még több Egér bá misztrálkodásával, de leginkább a Tankcsapda Loki-szívének megfáradása volt a hot topic.

Bastille múlt heti merengős beharangja annyira meghatott, hogy legszívesebben én is ilyet írtam volna, de a csak-on már kapnak eleget a szentimentáljesterből a szerencsétlen kispesti drukkerek, így besírás helyett maradjon a más területen történő elmélkedés. Olvasom tegnap Csonk szöttyögését, 444.hu persze kiemelt helyen hozza, nyilván lehet egy kellemeset röhögni az osti magyar futballedzői kar újabb verbális ámokfutásán (azon tényleg lehet, de én jobban szeretem az ízes labdabiztos-kuncogásokat, mint a gúnyos hungarokatalán kacajokat), de én a magam részéről már kicsit unom ezt a témát, tény, sárgább, savanyúbb, igazából ehetetlen a magyarfocink, de még így is előbb érzek rezgést a mellemben ha a 42-es számot meglátom, és nemcsak Douglas Adams miatt, hanem legalább annyira a viszonylatszámra asszociálásként, ami kivisz a Bozsikba, és bakker, az Allianz Arenához kivezető úton sosem érzem ezt, de még az Avenidad de Melancoliának csúfolt, a Vicente Calderón fele tartó sugárúton sem, pedig az Atleti az aztán annyira prol, mint a Honvédom, de ott sem.  Mindegy, ezt már leírtam régen a müncheni hétvégi beszámolómban ezen az oldalon is, talán Drunken Mastertől kaptam is egy rommáalázást, modorosabb vagyok, mint a modorosblog, hehe. Tényleg mindegy, akkor is, bármilyen szánalmas, én már maradok magyarfocidrukker, ahogy Faterom mondta, csak ő Honvéd-verzióban, kövér gázzal kirongyolva Doki barátom esküvőjén a tánctérről, mert ő már csak ilyen, szereti a nagy megmondásokat. 

Bevallom őszintén, hogy az EB-kijutástól függetlenül távol került tőlem a magyar foci. Na, persze nem azért, mert már nem közeli a szívemnek Kabát Péter laptopjának tűzfala, egy paksi bakteriális fertőzés, vagy Storck kapitány autójának rendszáma, csak TAO-pénz híján úgy nekiálltam dolgozni, mint Pintér Pinyő az EB-selejtezőt megelőző alapozáskor. A közvetlen élmény, amit egy III. kerületi büfé, vagy Cvitkovits lelátón landoló kapáslövése okozna bennem, na az hiányzik! A tévé meg két meccset közvetít, egy ultrahomogén Fradit, meg egy másik meccset, amin vannak kinn átlagosan pár ezren. Persze legalább Szőllősi György a régi. Ő tovább zabálja a pogácsát és nyerészkedik a felcsúti kisvasút végállomásán, én meg egyre kevesebbszer kérem ki a pohár sör – unicum kombót. Nem jó ez így! De majd most!

Véget ért a football-tél / Jaj de jó hogy megjöttél.....és itt van ez a latyakos-szeles-trutymós-havasesős izé, ami nem kimondottan labdarúgásra tervezett idő, de ahogy a régi dakota mondás tartja : "Ki a kicsit nem becsüli, szerezzen TAO pénzt nagyobbra."  Nekünk ez több mint ideális,így mi sem természetesebb, mint hogy belecsapjunk a bajnokság tavaszi etapjába, ahol már nem lesznek szerdai meccsnapok - kivétel persze az a 4 vagy 5 amit viszont be kellett iktatni az EB miatt. Az átigazolási időszakban több válogatott kerettag is feladta jól fizető nyugati - vagy ahhoz hasonló kínai - munkavállalói statusát, hogy a hazai bajnokságban villanthassa meg a genetikai lottón nyert képességeit, lenyűgözve ezzel a meccsre kilátogató tömegeket,  és magát Storck kapitányt is. A kapufa után tartsunk is gyors névsorolvasást, a hét végi párosítások alapján.

Kispesten megtartották a szokásos évadnyitó társulati ülést. Cordella távollétében kevésbé szórakoztató mint tavaly. Egy ismerős mondatra azonban felfigyeltünk. Visszatérő kispesti motívum több tételben, avagy keresési találatok "Hemingway + balhátvéd" kifejezésre.

Miközben Újpesten az „Elmegy-e Diagne a csapattal edzőtáborozni?” kérdéskörben lassan több a fordulat, mint egy közepesen terjedelmes mexikói szappanoperában, a Fekete Gyöngyszemek csiszolásának első számú honi szakértőjénél, Kispesten újabb csiszolatlan gyémánt került elő Hemibá feneketlen cilinderéből. Kadima Kabangu a Kongói DK képviseletében érkezett és remélem, csak nekem tűnik úgy, mintha nem lenne teljesen tiszta a tekintete az aláírást az utókornak megörökítő felvételen. Kiváló nemzetközi kapcsolatainknak köszönhetően megszereztük a jövő Drogbájának naplóját, amelyből kiderül, miért Budapestet választotta európai hódítása első állomáshelyéül. A cikkünkben szereplő személyek és események a fantázia szüleményei, a valósággal való bármilyen kapcsolat kizárólag a véletlen műve lehet.