„Ne várd a májust!” – Zorán e dal írásakor valószínűleg nem a nemzetközi labdarúgó kupákban induló magyar csapatok döntőbe jutási esélyeire gondolt, mivel reprezentánsainknál már a csoportkörbe való bekerülés is olyan eufóriát válthatna ki, hogy a játékosok az idény további részében akár hintóval is járhatnának edzésre. Az elmúlt évek látványos citromba harapásainak eredményeként az első két selejtezőkör sorsolásán az idei magyar indulók többsége már érdekelt volt. Azon felül, hogy az Újpest belenyúlt, mint Bognár Gyuri a kaszinóban, erősen deja vu érzésünk van: a Debrecen ismételten az aktuális svéd bajnok ölelő karjaiban találta magát, továbbá a klubvezetőink gondolatvilágában általában a rémálom és az armageddon között félúton szereplő Kazahsztán is újfent meglátogatásra kerül. A riválisokat bemutató sorozat első részében a nemzetközi kupák magaslati levegőjét hosszú idő után először beszippantó Haladás útjába sodort Irtis Pavlodar együttesét és – a kazah tájak szerelmeseire gondolva - az annak otthont adó várost ajánljuk az olvasók figyelmébe.

Új rovatunkban különböző médiumokban megjelent cikkek másodközlésére vállalkozunk, az olvasók legnagyobb fokú épülésére. Az első mindjárt a jelenkor egyik legtermékenyebb sporttörténészének - Szegedi Péternek - a Magyar Narancs hasábjain megjelent írását copypasteli át, tartalma pedig a professzionaliumus, a profi labdarúgás, labdarúgó. Nem is kezdhetnénk aktuálmagyarfociilag demagógabb fejtágítóval.

Az edzői pálya egyszerre szép és nehéz. Az edzői pálya egyszerre hálás és hálátlan. Edzőnek lenni maga a felelősség. Két részes összeállításunkban azt vettük górcső alá, hogy mely szakvezetőkkel vágnak neki élvonalbeli csapataink a következő bajnokságnak. Első etap:
Budapest Honvéd, Debrecen, Diósgyőr, Fehérvár, Győr, Kaposvári Rákóczi, Kecskemét és az MTK.

Játékosok jönnek-mennek. Van, akinek távozása hírére nem borul gyászba egy-egy város vagy kerület, de van olyan is, aki űrt hagy maga mögött. Ilyen az átigazolási szezon. Ilyen az élet.
Kaposváron Bozsovics távozása meglepte a szurkolókat, Obricsé viszont megrázta. Vele ugyan is nem csak egy játékossal, hanem egy baráttal is kevesebb lesz a közösség.
Amikor a bozontos szerb bemutatkozott egy téli ligabajnoki mérkőzésen a Cseri úti műfüvön, mindenki a másik új szerzeményről, a másik Nemanjáról, Nikolicsról beszélt. Rajta ugyanis az első pillanatban látszott, hogy életveszélyes és fanatikus futballista. Mellette a fura frizurájú nyurga Obric szürkén futballozott, bár látszott rajta, hogy technikás játékos, kissé megilletődötten kereste a helyét a középpályán.  Másfél évre rá, ez a játékos erőtől és önbizalomtól sugárzó igazi karmesterként távozott. Hogy mi történt vele közben? Egyrészt Prukner László, aki a Táncsics Mihály Gimnázium és a Roxfort  Boszorkány-,és Varázslóképző Szakiskola pedagógusa és mágusa formálta a játékát, másrészt pedig tagja lett a közösségnek. Olyan közülünk való srác lett. Nehéz is így írni egy emberről. Oláh Lóri egy mondatban jellemezt: bolond! Persze nem sértő hangnemben, hanem amolyan udvari bolond módra! Ő az a játékos, aki nap, mint nap megáll az utcán beszélgetni mindenkivel, aki kíváncsi rá, miközben eltéveszthetetlen szerb akcentussal ecseteli a zuhanyhíradó legfrissebb híreit, miszerint Zahorecz a Bayern Münchenbe igazol, közben fornettivel kínálgatja beszélgetőpartnereit. Ő az, aki a meccs előtt pár órával csak azért beugrik a szurkolói kocsmába, hogy megnyugtasson mindenkit: 3-0 arányban nyer a Rákóczi, majd a meccs után ha véletlen nem jön össze, elnézést kér. Ha pedig megvan a győzelem, akkor az első kör az övé, és mehet az ünneplés, viszont sportember lévén csak vízzel koccint.  Ő az, aki túlénekli autójából Goran Bregovicsot, és szülővárosának, Zombornak minden leányzóját névről ismeri. Ő az, amikor a csapat és a szurkolók paintballozni mennek egymás ellen, előre jelzi, hogy ő csak a szurkolói csapatban hajlandó játszani. Ő az, aki napi szinten követi a divatot, és ezt a pályán is jelzi, hol rózsaszínű kesztyűvel, hol piros csuklószorítóval lép pályára. Ő az, aki leül, és megkérdezi, mikor és kik alapították a klubot, miért ez a neve, színe, jelmondata? Érdekli, hogy ki volt Rákóczi Ferenc, Hofi bácsi milyen játékos volt, és hogy szervezünk meg egy idegenbeli túrát. Ő az, aki az általa ismert magyar szavakat olyan Győzikésen ejti, hogy amikor kiejti, hogy „testvír”, dől mindenki a nevetéstől. Ő az, aki szereti a várost, a csapatot és az embereket. Amikor pedig eligazol a Crvena Zvezda csapatába, úgy teszi, hogy a klub is jól járjon, és fontosnak tartja, hogy a szurkolók tőle tudják meg először, hogy klubot vált. Azt mondja, maradna, és a szíve egy darabja marad is. A Zvezda az Zvezda, BEK győztes, még ha az utóbbi időben nehézségei is voltak. Nincs is ezen mit magyarázni.
Nemanja Obric, avagy becenevén a „Kobra”, eligazol, és űrt hagy maga után. Nem csak a középpályán, a városban is.

Egy győztes meccs után közösen indultunk ünnepelni egy belvárosi szórakozóhelyre. Ott bemutatott minket néhány Szerbiából érkezett vízilabdás barátjának. Egyikük délvidéki magyar volt, egy Nándor nevű srác. Viccesen mondta Obricsnak, hogy az ő keresztneve után nevezték el a fővárosukat Nándorfehérvárnak. Erre ő, mint nagy hazafi, és hiú ember kijelentette, hogy Szerbia fővárosa nem Nándorfehérvár hanem Nemanjabeograd.
Sokat és jól kell még futballoznia, hogy ez a két név a világ szemében is összeforrjon, egy azonban biztos: Nemanja Belgrádba ment szerencsét próbálni.
 

Folytatjuk és egyúttal be is fejezzük focimenekültjeink májusi tevékenységének méltatását. A legmagasabban jegyzett bajnokságokat kiveséző első rész után most az európai középmezőny és – ritka kivételként – az alsóház egy része kerül terítékre. Ezekben az országokban a topligákhoz képest több ünnepelni való akadt: bár a bajnoki címet szűkmarkúan mérték trubadúrjaink, a kupagyőzelem lehetőségére úgy indultak be az érintett csapatok, mint a szenzoraival a kapusról kipattanó tizenegyest érzékelő Durica. Alig győztük kapkodni fejünket a ránk zúduló kupazáporban, mely után nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy ez a trófea nem csak a magyar főváros XIX. kerületében számít kedvelt csemegének. Dícsérni így is csak szőrmentén merünk, mert tudjuk, hogy kedvenceink az első jó szó után hajlamosak sit back and relax üzemmódba kapcsolni. Videó mutogatás, hónap magyarja választás.

Hát elkezdődött kérem a felkészülés a következő szezonra. Van itt minden ami kell, edző-keringő Strauss zenéjére, játékosok mesés nyugati szerződés kapujában, bombaerős keretek körvonalai, alapjaiban megrendülő klubbok, és van aki ezek közül kettes-hármas kombókat zúdít a leendő bérletesekre. Az NB1 kicsit olyan mint a digitális földfelszíni tv-adás: a hang az már megvan, de a kép néha szétesik, néha mást mutat… Mazsolázgattam a legutóbbi gyöngyszemek között:

Pintér „Grétsy” Attila lett a Győr edzője. Továbbra is elmondhatja ,hogy a szíve zöld-fehér, és mindent megtesz egykori klubjáért. A bemutatkozó beszélgetésen spirál-dauert üvöltött Bajzáth sérójába, és lehet hogy az új háré teszi, de rögtön bejelentkezett a remek csatárért több orosz és lengyel klub mellett az angol és  a német másodosztály több csapata is.

A Honvéd csapata egy hetes mecseki üdülésért és termálfürdő-belépőért cserébe megvált az ősszel még alapember Maróti Bélától. A középpályán tátongó űr kitöltésére Zsolnai és Ivancsics is visszaérkezett kölcsönből. Dobos, Filó, Simic, Rivera szintén távozik, de ők nem kellenek a Pécsnek.

A Pécs egy hetes sátras vadkempingért és a büdös-tóban fürdésért cserébe megszerezte a Honvéd nagy munkabírású védekező középpályását, Maróti Bélát. Egyhetes fiesta kezdődött, és szabadlistára tették a manchesteri matador néven elhiresült Koplárovicsot, valamint Schranczot, Kulcsárt, Herbertet, Luczeket és Szabót.

Az újpest egy zöld-fehér csapattal kötött együttműködési megállapodást, és  partner-csapattá vált mégpedig a skót Celtic Glasgow-val. A partner egyesület nem lesz skót küld edzőt is, meg játékost is. Az újpest cserébe utánpótlás szinten támogatja külföldi partnerét, és egy dokumentációt állít össze „László Csaba itthon használt stratégiái” és „Hová lőjjek büntetőt Balogh Janinak” címekkel. Simek és Kabát így is marad.

A Matthaus–láz még tart Fehérváron, bár a mestert már 8 másik klubbal is összefüggésbe hozták. A Pascal törvény kimondja hogy +23 Celsius fokon 1 Demjén  = 1 Mohl , így úgy látszik minden a csere mellett szól…és persze jön a szerb csatár, mert az kell.

Kutasi Róbert jelezte, hogy több rutinos magyar játékost próbálnak külföldről hazacsábítani, és fiatalokkal kiegészítve ütőképes csapatot alkotni az NB2-ben. Továbbá nehezményezte, hogy az újságokban folyton a REAL szerepel, holott a REAC még az abc-ben is előrébb van. A lehetséges jövő évi kezdő már körvonalazódik:  Kán Olivér – Károly Robi, Kannaváró, Kapcsos, Nesta Sanyi – Figó Lajos, Erős Karcsi, Ronáldó Krisztián – Messzi Leó,  Tot I Ferenc,Villa Dávid összeállításban is játszhatnak, és szó van még esetlegesen a Kaszijasz ikrek igazolásáról is. Edzőkérdés nincs, továbbra is fiatal kezdő edzőben gondolkodnak, de titkos tárgyalások folynak az argentín Bácsi Sanyi-ként is ismert Diego Maradonával is.

Olyan friss a hír, hogy még ropog! A háromszoros belga bajnok Cercle Brugge csapata kettő plusz két éves szerződést kötött a Kaposvári Rákóczi játékosával, Bojan „Kalasnyikov” Bozsovic-csal. A huszonnégy éves montenegrói csatár 2004-ben került Magyarországra, Békéscsabára. A viharsarkiaknál egy bajnoki találatig jutott, majd Kispestre került, ahol Aldo Dolcetti nem számolt vele, alig jutott játéklehetőséghez. Így került a lengyel Polonia Warszavához, ahol szintén nem számoltak a játékával, sőt innen nem is a legjobb baráti viszonyban vált el. 2006-ban került Kaposvárra, ahol hosszú évek óta csak ingyen igazolható játékosokat tudnak beépíteni a keretbe. Itt sem váltotta meg a világot az amúgy jó felépítésű és szimpatikus játékos, aki az utóbbi három évben rengeteg játéklehetősége ellenére főleg csak a ligacsapatban tudott eredményes lenni, a szurkolók pedig nem egy elpuskázott helyzetet kértek számon tőle, innen kapta a becenevét is a híres gépkarabély után.

Lényeg a lényeg, öt év alatt nem váltotta meg a magyar bajnokságot, mégis sikerült neki az, ami a hazánkban játszók tömegének nem: európai szinten ismert, biztos anyagi háttérrel rendelkező patinás klubhoz igazolt. Mivel lejárt a szerződése, nincs hírünk arról, hogy pénzt lát e utána a somogyi zöld-fehér gárda. A legérdekesebb mondata a belga zöld-feketék honlapján olvasható hivatalos hírnek pedig a következő: „Bozsovicsot tavaly őszi lábtörése akadályozta meg abban, hogy a Hamburg együtteséhez szerződjön”. Hmm! A Wikipédia idevágó szócikke szerint pedig már meg is kapta a 10-es számú mezt új csapatánál.

Amíg mi a Hattrick közvetítéseket bambuljuk meredt szemekkel a monitorokon (ki kupameccset, ki barátságosat), addig Black Lotus kollega úgy érezte kezébe veszi a sorsát, és cikket ír a legnagyobb örömünkre. A nyitómondatban rögtön frappáns gépelési hiba, a rovat valóban csak teszthalott állapotban van.

Rendhagyó módon, két részes összeállítással igyekszünk feltámasztani teszthalott állapotából a Hét magyarja rovatot. A részekre bontást indokolja egyrészről, hogy ezúttal egy hét helyett május hónapról próbálunk egyfajta keresztmetszetet felvázolni, másrészt – szezonvégi hangulatunkban - a rovatban általában bemutatott bajnokságok mellett Európa más tájaira is ellátogatunk, többek között az anti-válogatott néhány prominens tagjának is a körmére nézünk. Az első részben az angol, francia, német, olasz és spanyol ligákban tengődő focimenekülteket méltatjuk. Barokk körmondatok, videókkal.

Ha Európa összes bajnokságát figyelembe vesszük, meghatottan állhatunk a bonvivánjaink által feldíszített májusfa előtt: bajnoki cím, bajnoki döntő, kupagyőzelem, bentmaradás, kiesés, feljutás, góllövőlistát vezető magyar egyaránt adatott. Jóval szerényebb a felhozatal az öt legerősebbnek tartott bajnokságban, ahol a siker kategóriát (néhány nemzetközi kupás helyezés mellett) általában a mellbedobással kivívott bentmaradások jelentették. Több helyen volt megfigyelhető az egész éves produkciónak az utolsó forduló(k)ban kivitelezett gallyra vágása. Az össznépi vesszőfutást markáns nyilatkozatok tették élvezhetőbbé.

Közel a pillanat, amikor meggyanúsítanak minket a táblázatkezelős kockablogisággal, ezért előre felkészülünk különböző sablonválaszokkal. Most egyiket sem puffogtatjuk el vaktába, inkább hagyjuk ülepedni a vihar előtti csendet. Stréber idén sokadszorra is összegzett és táblát gyártott. Lehet rajta csámcsogni és várakozással tekinteni az eljövendő elé: vajh' mi lészen a következő körben. (A türelmetlenek előre is kiszámolhatják magukat, de a hivatalos az amit stréber számfejt ki.)

A 29. fordulót egyébként BOR-gulya nyerte 21 ponttal, amiből 13-at a REAC, Nyíregyháza, Siófok triász előre sanszos vereségével szerzett. Két tizenhét pontosunk Frigo és laulic. Frigo boldog, mert öt meccs is hazai lett, így darabonként a minimum két pont fix, valamint a megreformált szisztéma bajnokságot és további két pontot ért Diósgyőrben. Laulic, hiába bátrabb Frigónál és képes elképzelni akár kétgólos különbségeket is - ugyanannyi pontot ért el.

Szeretnénk továbbá megemlékezni v1ktor pályamunkájáról, aki egyetlen meccsen érte el két pontját - és ezzel eltalálta a Honvéd hazai győzelmét. Gondoljuk, mivel végig irrealitásokat tippelt, a hazai Honvéd manapság annak minősül.

Excel pedig itt.