Dübörögnek az európai kupaselejtezők, ezen a héten máris az első kanyar visszavágóinak áldásait élvezhetjük. A kinti mérkőzéseken mindkét reprezentánsunk hozta a döntetlent, így optimista kedvünkben vagyunk: megérzésünk szerint egyikük biztosan továbbmegy, de a kettős triumfálást sem zárnánk ki. Akinek a kábeltévéje kellően digitalizált, az holnap már igazi focit nézhet, akinek nem, annak marad az anyázás. Örömmel várjuk mindenkinek a tippjét, aki szeretne bekerülni virtuális dicsőségtáblának álcázott panoptikumunkba.

Most őszintén. Tényleg számít az, hogy Ferenczi elhagyta a Fradit és a Vasashoz ment? Mit vesztett vele a Fradi, és mit nyert a Vasas? Tóth Norbert hiányától sem fog összeroppani az Újpest szélsőjátéka, ahogy Pápán sem kell félni egy újab Ryan Giggs kései feltűnésétől. Főleg, hogy Sarus Balázs valószínűleg távozik, akiről ugyan nem tudunk semmit, de pont az Újpest teszteli. Sírhatnak a kispestiek Abrahamért és Diegoért, de a statisztikák nem szentimentálisak, alig fél tucat gól távozik a Bozsik-stadionból. Pruknertől nem lesz jobb a Fradi, csak kicsit más, és Sisa nimbusza is megmarad a világ végéig, kapjon akár csak fél évet a kaposvári padon.

Beindult a nagy nyári játékoskeringő, és ha nem lenne világbajnokság, néhány híren biztos eltátanánk a szánkat. Szerencsére Maradona van akkora showman, hogy egyszemélyben elhomályosítja minden egyéb mellett a mi kicsiny Bohócligánkat is, miközben az igazi történések pont itt, a világfutball vérkeringésében még csak rákos testként sem jelen lévő bajnokságunkban zajlanak. Legalábbis ezt hisszük mi.

Összegyűjtöttük az elmúlt egy hónap tényeit, lehet böngészgetni, álmodozni, szörnyűlködni.

Egyet kell már csak aludnunk ahhoz, hogy ismét fény gyulladjon a világfutball egén és kupacsapataink elkápráztassák a vébé miatt elfásult szurkolókat. A zalaiak repülős túrájával szemben a győriek egy röpke buszozás után mutathatják be, miliyen magasságokba fejlesztette Pintér mester a catenacciót. A beharangozók írása során először találtuk magunkat szembe az elcsatolt területek problematikájával - Trianonnal nem szeretnénk részletesen foglalkozni, véleményünk szerint arra éppen elég más fórum létezik a cybertérben. Az elnevezéseknél mindenhol próbáltuk a magyar elnevezést használni, de a korrektség, illetve az egyszerűbb azonosíthatóság kedvéért zárójelben feltüntettük az idegen nyelvű csapatneveket is. A kupacsapataink útjába sodort ellenfeleket mantrázó sorozatunk idei második részében Nyitrán vizitálunk. 

Miközben a világ futballszerető közvéleménye a Dél-afrikai világbajnokságon legelteti tekintetét és próbál eligazodni a francia anyázások és a portugál gólzápor útvesztőjében, itthon is életjelek kezdenek szivárogni a pályák környékéről. Hétfőn Nyonban megtartották a nemzetközi kupák 2010/11-es idényének első sorsolását, ahol (a magyarfutball egyre növekvő reputációjának eklatáns példájaként) mind a négy magyar induló érdekelt volt, közülük három nem kiemeltként. Az elmúlt években divatossá vált kazah és svéd túrákat egyelőre nélkülözni kényszerülünk (a Győrnek még büntethet a sztyeppeproject, ha sikerül móresre tanítania a szomszédságot), az állandóságot egyelőre a Levadia Tallinn testesíti meg életünkben. Az észtekről tavaly már ódát énekeltünk, így velük nem untatnánk a közösséget. Újjáéledő sorozatunk idei első részében a Zetének rendelt szkipetár rettenetet, a KF Tiranát kínáljuk fogyasztásra.

Vitán felül áll, hogy az év hatodik hónapja az egyik legszebb a magyar labdarúgásban. A klubok többségénél már megkezdődött az alapozás fedőnéven ismert rekreációs tevékenység, és zajlik az átigazolási szezon is. Nagy ívű elképzelések megfogalmazásának ideje ez a magyar klubfutball felemelkedésének témakörében, melyek egészen júliusig remekül hangzanak, mikor is az esetek túlnyomó többségében a nemzetközi kupák második, talán harmadik selejtező fordulójában 120 decibeles robajjal zúzódnak porrá a pszichiátria folyosóján.  Légióskörképünk vélhetően nem készül el ezen a héten, a posztmentes hét szégyenében pedig nem szeretnénk maradni, így egy némiképp sótlan és langymeleg összefoglaló keretében naplózzuk az elmúlt napok legnagyobb visszhangot kiváltott eseményeit.

Kétféleképpen is értelmezhetjük ezt a címet. Egyrészt utalhatunk vele Arjen Robben futósebességére, de mivel erről Bodnár Laci többet tudna mesélni, inkább foglalkozzunk a másikkal. Erwin Koeman már maga is vizionálta, hogy a következő MLSZ-szeánszot követően legfeljebb a Tenkes kapitánya lehet, a válogatotté nem. Ha nem is biztos, hogy ez bekövetkezik, a Németország és Hollandia elleni összesített 9-1 még a laikus szurkoló számára is világossá teszi, hogy a válogatottnál változásra van szükség. A két mérkőzés különösebb elemezgetése nélkül (nem mintha lenne mit elemezni rajtuk) nézzük mi vár futball-celebjeinkre az ősz folyamán.

Amíg mi hatalmas erőket vetünk be, hogy végül őszintén szurkolhassunk Chilének a vébén, addig a Bohócligában misem változik, tombol az állandóság. Alaplemma: ha holtidény, akkor átszervezési ötlet, vagy mozgósított Tornyi-féle siserehad, ügyvédek.

Komolyan felmerült, hogy nem is írjunk posztot, amúgy is csak magunkat ismételnénk, hanem helyette vágjuk ide be a régebbieket, senkinek sem fog feltűnni. Végül erőt vett rajtunk az elkötelezettség, és körmölni kezdtünk.

A hét végén megrendezésre került magyar-német barátságos találkozó előtt majdnem mindegyik híradás beszámolt arról, hogy az eseményt még Spanyolországban is közvetítik. A Labdabiztos szerkesztősége – megértve az idők szavát – úgy döntött, hogy aranylábúink osztályzatok formájában történő értékelése ezúttal túl magas labda volna, így megpróbáltuk elképzelni, milyen lehetett az, mikor a Barcelona, valamelyik madridi csapat, netán a Sevilla vagy a Valencia bűvköréből kikukucskáló egyszeri spanyol futballőrült hirtelen felindulásból nagyot kortyol a magyarfutball nektárjából. Aki kíváncsi rá, mi sült ki a gondolatkísérletből és kellően erős idegzetűnek tartja magát, annak hajtás után kínáljuk fogyasztásra az agyszüleményt.