Kétféleképpen is értelmezhetjük ezt a címet. Egyrészt utalhatunk vele Arjen Robben futósebességére, de mivel erről Bodnár Laci többet tudna mesélni, inkább foglalkozzunk a másikkal. Erwin Koeman már maga is vizionálta, hogy a következő MLSZ-szeánszot követően legfeljebb a Tenkes kapitánya lehet, a válogatotté nem. Ha nem is biztos, hogy ez bekövetkezik, a Németország és Hollandia elleni összesített 9-1 még a laikus szurkoló számára is világossá teszi, hogy a válogatottnál változásra van szükség. A két mérkőzés különösebb elemezgetése nélkül (nem mintha lenne mit elemezni rajtuk) nézzük mi vár futball-celebjeinkre az ősz folyamán.
Talán nem vagyok egyedül, ha úgy gondolom, hogy jelenlegi állapotában a magyar válogatott az EB selejtező sorozatra nincs felkészülve, és ha így folytatjuk nem is lesz. Változtatni kellene, és szerintem nem feltétlenül pont a Szövetségi kapitány személye a probléma. Magával a csapattal vannak bajok. Ha végig futunk a keret (lehetséges) tagjainak névsorán, akkor láthatjuk, hogy a korábbi évek gyakorlatával szemben, légiósaink már nem az AEL Limasszolból, vagy a Hapoel Tel-Avivból jönnek haza. PSV, Zenit, Anderlecht, Borussia Dortmund, AEK Athén, Hertha, Osasuna, Fulham stb. Mégis, mintha valami nem állna össze, valami probléma lenne a szerkezettel, vagy az egységgel, ezt kívülről nem látni pontosan, de véleményem szerint hasonló produkcióra lennénk képesek Capelloval vagy Benitezzel is, és Egervári Sanyi bácsi is legfeljebb egy-két Csányi portrét és egy negyedik helyet tudna produkálni a selejtezők végére. Teljesen mindegy, hogy ki ül a padon, ha bent eladjuk a labdát, vaktában passzolunk és a 20. perc környékén szublimál a középpályánk.
Juhász Roli arról panaszkodott a holland mérkőzés után, hogy nincsenek „hangadó emberek” a csapatban, márpedig a hatékony összjátékhoz valóban kellenének ilyen személyek.
A Bohócliga kínzóan hosszú távolmaradása, és a Bajzát- és Kabátmentes VB nyilvánvalóan unalmas napjai kellő időt adnak arra, hogy elemezzünk, tervezzünk! Arra buzdítanám a ’biztos olvasóközönségét, hogy segítsünk Rolandnak, találjuk meg a megfelelő tekintélyű játékosokat, a megfelelő posztokra! Alább megpróbálom felvázolni azt a csapatot, amely szerintem ütőképesebb lehetne a jelenleginél. Mivel köztudottan a 10 millió szövetségi kapitány országa vagyunk, nem kötelező egyet érteni vele, érdeklődve várom az olvasók saját elképzeléseit.
Alap feltevésem, amivel kevesen fognak vitába szállni, hogy a védekezésünk úgy rossz, ahogy van. Négy védő előtt ketten, néha hárman szűrnek a középpályán, látjuk milyen sikerrel. Szerintem ez legfeljebb arra jó, hogy teljesen kizárja egy ötletes támadásnak a lehetőségét. Csak gondoljunk bele!
Bodor Boldi becsúszva szereli Wilhelmsont, tovább teszi Dárdainak, aki kioszt egy kötényt Källströmnek, Szélesi egy bicikli csellel megindul a jobb szélen, majd tanári keresztlabdával indítja Dzsudzsákot… na igen…
Ez így legfeljebb arra, jó, hogy Huszti, Dzsudzsák, vagy akárki is játszik a széleken, fölöslegesen fusson oda vissza kilométereket és kimerüljön 60 perc alatt. A labda soha nem fog hozzájuk eljutni, mert kihozatal helyett mindig felrúgja majd valaki (többnyire Szélesi vagy Vanczák) Air-Sanyinak, aki vagy leveszi, vagy nem. Leginkább nem veszi.
Ebből kiindulva a védekező játékosok számát csökkenteném, és több támadót játszatnék. Az, hogy gólt fogunk kapni az erősebb ellenfelektől olyan biztos, mint, hogy Dzsudzsák Balázs előbb-utóbb fel fog tűnni a Barátok köztben. Minek küzdjünk az elkerülhetetlen ellen, inkább próbáljunk meg többet rúgni, mint amennyit kapunk! Arról már nem is beszélve, hogy ha az ellenfél a védekezéssel van elfoglalva, akkor nyilván kevesebb energiája marad majd a támadásokra. 4-1-3-2 felállásban küldeném ki a fiúkat, mégpedig az alábbi kerettel:
Akárhogy is fáj, Gabi a Király
Nehéz kimondani, de a szürke mackóalsó Gianni Versaceja, a jelenlegi legjobb kapusunk. Fülöp Marci sokkal szimpatikusabb srác, de valljuk be, előkészített defibrillátor nélkül nem nézetnénk szívesen olyan válogatott meccsek felvételeit pészmékeres szurkolótársainkkal, ahol ő állt a kapuban. Talán ha többet játszana klubjában, lehetne második számú kapus, de nálam csak a harmadik helyet kapja meg, mert a második igen is kijár Gulácsi Péternek! A kezdő kapusom ettől függetlenül Király Gabi, de ha Babos meggondolná magát, akkor mindjárt más lenne a helyzet!
Védekezem, tehát vagyok
Egy védelem erejét ne a mennyiség, hanem a minőség határozza meg! Négy klasszikus védő éppen elég egyszerre a pályán, a titok nyitja, hogy minden posztra kellene egy jó ember. És itt jönnek Erwin bajai.
Talán ismeritek azt a puzzle jellegű játékot, ahol egy kis táblán, egy üres mező segítségével, a darabkákat tologatva kell kirakni az összekevert képet. Ez a probléma a védekezésünkkel (is), mindig hiányzik valahonnan valaki.
Nincs szűrő ember középpályán? Akkor felvisszük Juhászt. Nincs bal bekk? Oda majd átmegy Bodnár. Az ő helyére kilép Vanczák, középre beáll majd Horváth és így tovább.
Egy folyamatos, csiki-csuki körforgásban van a hátsó szekció, nincs állandóság és nincs minden posztra ember. Szerintem elsősorban a bal hátvéd kérdéskörét kellene megoldani, mert akkor Bodnár végre visszaállhatna az őt megillető jobb bekk helyére. Balbunkóra én úgy gondolom, hogy igazán lehetne küldeni Kádár Tominak egy meghívót. A Newcastle is van olyan jó csapat, mint a Roda, és egy fiatalabb játékos talán még emlékszik rá tesi óráról, hogy hogyan tanította Füredi Béla bá’ a sprintfutást a Múzeumkertben. (bocs Boldi)
Középen ennél egyszerűbb a helyzet, hiszen kevesen kérdőjeleznék meg Juhász Roland helyét a védelemben, de ha mégis akadna ilyen olvasónk, attól szívesen venném értékelő dolgozatát „Juhász Roland nem válogatott színtű védő, mert…” címmel. Juhász társa - ellenféltől függően - akár Vanczák, akár Horváth is lehet, egyelőre úgy tűnik, hogy ők tudtak legjobban együtt működni Rolanddal.
Öreg Pali, nem vén Pali
Egyetlen védekező középpályásnak valaki olyan játékost kell találni, aki kellő rutinnal tud ütközni (értsd: sárga lap nélkül - Tóth Balázs leülhetsz), ugyanakkor kellő önbizalommal és tekintéllyel tud kommunikálni a védekező és támadó csapatrészekkel (Tőzsér Dani, te is). Jelenleg erre szerintem Dárdai Pál a legalkalmasabb. Saját bevallása szerint a Hertha fizikai felmérőin rendre az elsők között szerepel, és az ő esetében a hozzáállást, lelkesedést és küzdeni akarást soha nem lehet elvitatni. Amúgy Bozsikosan szólva, alteregója lehet Vadócz Krisztián, a debreceni Varga József, de hosszabb távon én még Vass Ádámot sem írnám le teljesen.
Száz középpályást, ezeret
A támadó középpálya talán a legerősebb sora a csapatnak, mégis mintha - képességeihez képest - ez döcögne a legjobban. Dzsudzsák, Huszti, Hajnal, Buzsáky, Koman mind olyan játékosok, akiket játszatni volna jó, csak itt is előjön a puzzle, Erwinnek nincs klasszikus jobbszélsője. Két ballábasunk közül Balázs tűnik biztosabb befutónak a baloldalon, így Koeman Husztit pakolgatja jobbra-balra, talán csak a kapuban nem állt még Szabolcs. A döntésem fájdalmas, de logikus. Aktuális formától, és ellenféltől függően vagy az egyik, vagy a másik játszik a bal szélen, jelenleg Dzsudzsák lenne erre az esélyesebb. Középen nálam mindenképpen Buzsáky Ákos lenne a kezdő! Igaz, hogy Hajnal Tomi a Borussia Dortmundtól kapja a fizetési csekkjeit, de a skandináv csapatok ellen bebizonyosodott, hogy technika ide, Bundesliga rutin oda, szegény Tomi úgy pattan le aktuális őrzőjéről, mint bazári céllövöldében a barnára festett acélpálcáról a légpuskagolyó. Sérüléséből tartó lassú lábadozása, meg úgy általában a válogatott meccsek elalibizése okán a posztra ő csak a harmadik jelöltem, mert ha nem Buzsáky támad középen, akkor Koman Vladimir. Pont. A jobbszélső hiányát szerintem sokkal egyszerűbben meg lehet oldani, mint azt Koeman mester gondolja - Huszti pakolgatása nélkül - oda kell rakni Gosztonyi Andrást, és hagyni, hogy bizonyítson!
A Szotyi, a Rudi, a Töki, a … Sanyi
Két ék és más semmi, a szurkoló vágya csak ennyi, mondhatná Hegyi Iván. Talán még annyi, hogy ebből az egyik legyen Gera Zoli. Én sem vagyok ezzel másképp, és azt hiszem, hogy az idei Európa Liga idény be is bizonyította, hogy Zolinak a támadó harmadban, az ék mögött a helye. Kell a fiúknak Gera Zoli respektje, hogy legyen a csapatnak tartása, legyen egy „húzónév”, egy igazi 10-es, egy csapatkapitány!
Hogy a befejező csatár szerepére ki a legalkalmasabb, az talán ellenféltől és taktikától is függ, de úgy gondolom, hogy a Rudolf Gergely, Németh Krisztián, Torghelle Sanyi hármassal kellene számolni.
Előbbi kettő erőssége, hogy nem csak legelöl, hanem az árnyékék posztján is bevethetőek, jól osztogatnak, így akár Gera esetleges kiesésére is megoldást jelenthetnek, míg Sanyi erőssége, hogy… erős. Tudom, sokan nem szeretik, de gondoljunk csak bele.
Moldova, 12 C fok, szakadó eső, sár, de Némó frizurája tartós marad. Vélhetően a bokája már nem annyira. Igenis vannak olyan birkózós, zongoracipelős meccsek, ahol Sanyi 82. percben, szögletből beerőszakolt fejesei hozhatják meg a 3 pontot. Ezért, ha nem is kezdőként, de a keretben ott a helye.
Összefoglalva a csapatom a következő lenne:
Király - Kádár, Juhász, Horváth, Bodnár - Dárdai - Dzsudzsák, Buzsáky, Gosztonyi - Gera, Németh
Keretben még: Gulácsi, Fülöp, Vanczák, Szélesi, Vadócz, Koman, Hajnal, Rudolf, Torghelle
Ha Roland esetleg látná ezt az összeállítást, (és miért ne feltételezzük, hogy olvassa a Labdabiztost, mint a magyar labdarúgás egyik mérvadó szakmai fórumát) akkor láthatja, hogy így összeáll egy Juhász - Dárdai - Buzsáky - Gera tengely, akik szerintem képesek lehetnek ellátni a korábban említett húzóember funkciót.
Be kell valljam, a tegnapi holland-magyarból csak az első félidőt láttam, és az tetszett! Jó, a vébére készülő tulipántermesztő fűimádók még véletlen sem kockáztattak semmit, csak meg ne sérüljön valaki, jajj. 1-1, gondoltam ez jó, a védekezésünk nagyjából rendben, Dzsudzsák pedig bemutatkozott egy bombával az őt állítólag nem ismerő szövkapnak.
Foczini indultam, nem illett elkésni, de az nagyon gyanús volt, hogy Kőbánya-Kispest és a Nagyvárad tér között hét olvasatlan sms gyűlt fel a telefonomon. Gondoltam valami bombameglepetés van, vezetünk. Még egyszer nem történhet meg az a 94-es eset, amikor Béla (a legnagyobb király) góljával vezetünk, majd jön a preRTLklubos korszak Verebese, és az ő Heti hetese.
A lényeg, hogy kimaradtam a hatos második félidőre eső részéből, és éreztem, gond lesz ha erről(???) írni kellene akár egy sort is. Szerencsére RobinH[ood]-ban elpattant a cérna és wördöt ragadott, majd küldött. Mi meg örülünk, mint pápai klubtulajdonos a paksi távozóknak.
Köszönjük.
