Már éppen kezdtünk aggódni, hogy ellaposodnak a fehérvári látványpékség történései, ami őszintén megvallva, kis csalódást okozott az erőteljes szeptemberi kezdés után. A lendületesen beharangozott sztrájk előbb csak tolódott, végül jól elsikkadt a nyavalygás közepette. Maradt a nagy büdös semmi, legalább is hírérték tekintetében.
Szerdán viszont újra ránk mosolygott az izgalom. Gál ügyvezető a sportlapban bilit borított (szerintünk főleg magára, de ez nem fontos). Eszünk ágában sincs mondatainak valóságtartalmában kételkedni, ám elhinni sem tervezzük. Inkább – mint jóféle kabarétréfát – a zsöllye kényelmes távolából élvezzük. Tivadar egy fineszes sírásó, Szieben meg hitelből garázdálkodó. A lényeget ezzel le is írtuk, a többi masszaszerű zagyvalék.
Vártuk is a csütörtököt, hisz riposztot szimatoltunk. És jött is, aminek jönnie kellett, bár a válasz szuggesztivitása azért minket is meglepett. Az interjúban Szieben doki – akinek felköhögött mondókájában úgyszintén fölösleges túlzottan elmélyülnünk – szépírókat megszégyenítve, guruló Cavintonok képével ágyaz meg a fajsúlyosabb hangzású, fényesre nyalt ülepeknek, majd a csúcsponton szemrebbenés nélkül prosztatázik egy jólesőt. Vagyis közli, hogy korábban Gál rendszeresen saját nyelvével gondoskodott az ő (azaz, Szieben) dülmirigyének gondtalan mindennapjairól…
Most, hogy barátaink ily szépen kitágították maguk számára a kommunikációs teret, egyáltalán nem tartjuk kizártnak, hogy hétvégén előkerülnek az elsődleges nemi szervek is. Kizárólag a szavak szintjén, nyilván.