Bohócliga, 4. forduló
Újpesten sikeres volt a főpróba a szombati pornómeccs előtt, Mészölyék Siófokon kárpótolták magukat a múlt hét miatt, Fehérváron fekete fellegek gyülekeznek Disztl mester fölött. Rudolf gól nélkül maradt, így már a Loki sem százszázalékos. Megszületett viszont a KTE első nb1-es győzelme, ahogy kell: emberhátrányban.
Öngólok, büntetők, összeesküvés és Tóth Iván – vagyis minden, ami egy bohócliga fordulóhoz szükséges. Bónuszként Bajzát-tripla a végére.
Újpest—Haladás 1-0
Bár Szentes Lázár szerint a szurkolókat is a három pont érdekli, ez a nézőtéren nem ütközött ki, 3400-an lézengtek a Szuszában. Pedig Siófokon diadalmenet vette kezdetét Rajczi vezérletével, amit a szombathelyiek ellen folytattak is a lilák. A 9. percben megszerezték a szabálytalan gólt, és a visszamaradó pár percben már csak az eredmény tartására törekedtek. Eközben a Hali kihagyott fél tucat helyzetet, és elvesztette a derbit. Csertői kénytelen volt hát visszavenni a konspirációs fonalat Szivicstől: „mintha valakik előre eldöntötték volna, melyik csapat lesz a dobogón, melyik nem, és ennek megfelelően alakulnak a dolgok”. Várjuk a Haladás Kecskemét elleni meccsét, legkésőbb akkor csak kiderül, kik és mit kavargatnak a függönyök mögött.
Diósgyőr—MTK 2-3
Az MTK mostantól sorozatban bizonyítja majd, hogy elkezdte a bajnokságot, és érdekes módon a hazai mezőnyben még Kanta hiányát sem fogják érezni… Sőt, Urbán is nyugodtan kidőlhet, míg a kegyvesztett Bori keresheti aktuális másodosztályú csapatát, ahová majd félévre kölcsönadják. A bohócligában a szerencsével sem áll hadilábon a kék-fehér klub, így aztán aligha meglepő, hogy Miskolcon is győzött. Egyébként mindkét védelemből hiányzott egy-egy embléma (Sebők & Lambulics), akiknek a távollétében ingatagabbak is voltak a hátsó sorok. És bár Mladen barátunk nem szerepelt, azért így sem maradtunk öngól nélkül: Milicsics intézte saját kapujába a harmadik MTK-találatot.
Siófok—Vasas 0-1
A siófokiak nem szeretik, ha túl sok gól borzolja a meccseikre még kitámolygó fanatikusok idegeit, ráálltak az 1-0-ákra. Pechükre, eddig csak a zsibbadt Fehérvárnak voltak képesek ők lőni azt az egyet, ami esni szokott, a Vasas ellen már zsinórban harmadszorra kerültek a szerv rossz végére. Pedig előzőleg mindenki bizonyítani akart. Döme azt, hogy tud gólt rúgatni szegényházi csatáraival, Mészöly pedig, hogy az MTK ellen csak valami fatális véletlen okozta a négy kapottat. Ehhez képest a mérkőzést Sowunmi fejese döntötte el a 83. percben. Détári úgy érzi, azonnal el kell beszélgetnie játékosaival.
Paks—Honvéd 1-1
Gólkirály jelöltek összecsapásában reménykedtünk sokan, amiből végül két büntető kerekedett, és egy-egy újabb strigula Tököli meg Hercegfalvi neve mellé. A kispestieknek négy forduló kellett ahhoz, hogy Hemi bácsi a Honvéd nevéhez méltatlannak lássa a teljesítményüket. Supka ebből a szempontból tovább húzta, mint Pölöskei. Szerencséjükre Abraham és Benjamin végre szmogot vált: pestire cseréli a pekingit. Ismét lehet majd reménykedni. És az vajon feltűnt-e, hogy Tóth Iván kiirthatatlan a kispesti kapuból? Jöhet ide Borel, vagy Rabóczki, Iván előbb-utóbb a gólvonalon találja magát.
Fehérvár—Kecskemét 1-2
Disztl László a nyári pihi alatt párszor elismételte, hogy igazolni csak olyan légióst szabad, aki azonnali és komoly segítséget jelent. Biztos, ami biztos alapon azért szerződtettek néhány dél-szlávot, meg egy brazil állampolgárt, és a csapat elkezdte mélyrepülését. Az összefüggésekre világítson rá mindenki saját maga. A kecskemétiektől ezúttal Yannickot kellett kiszórni, Szivics edző szerencsére épp el volt tiltva, így nem tudott a pályára berohanva reklamálni. Csordást nagyfokú elégedettség töltötte el, hogy volt csapatának gólt rúgott. Ha a veterán Csaba ennek jegyében focizik tovább, akkor beremeghetnek az MTK-nál, Siófokon, Újpesten, sőt a Vasasnál is.
Zalaegerszeg—Rákóczi 1-1
Országszerte sokan várták Zahorecz újabb tizenegyesét, amellyel tartotta volna a lépést Tököliékkel, de Mészáros játékvezetőnek nem akaródzott teljesíteni a nemzet óhaját. A védő így kénytelen volt védekezni, amit állítólag meg is oldott. Társa, Petrók ugyan lőtt egy öngólt, de a mentálisan erősnek látszó kaposváriak hamar kiegyenlítettek. A csapatok pedig tovább épülhetnek, mert egyelőre egyik mester sem érzi kész gárdának a sajátját. Nem akarnánk vitázni.
Győr—REAC 4-2
Mindenki Bajzát Petije is elkezdte – a gólgyártáson túl, a kis testére erősített szimpátia patronok puffogtatását. Mielőtt idéznénk a mérkőzés utáni nyilatkozatát, szeretnénk felhívni a nem pszichológus végzettségű olvasók figyelmét, arra a népi megfigyelésre, hogy mindent fontossági sorrendben teszünk. Szóval: „Kedves Barátom, Stark Péter vasárnap ünnepelte a születésnapját, neki ajánlom az első gólomat, a másodikat a menedzseremnek, a harmadikat a családomnak és minden győri szurkolónak.” Fontossági sorrend: 1. Stark Petivel haverkodás, 2. Menedzser sürgetés, gyorsabban külföldi csapat keresés, 3. családozás + szurkolókkal jó viszony ápolás, ez a kettő megosztás.
Nyíregyháza—Debrecen 1-1
A magyar rangadók – már azok a fajták, ahova a nézők is járnak, szóval nem egy Vasas - MTK – egyre jobban emlékeztetnek egy rossz punk koncertre. Tök mindegy, hogy a művész urak mit produkcióznak a közönség úgyis saját magával van elfoglalva. Kezdődik a meccs a tarajos a tömegbe dobja az üres söröspoharat. Belekezdenek egymás gyalázásába, és ez addig tart, amíg az a hülye le nem fújja. Vannak fellángolások, amikor például a Nyíregyháza szurkerek egy „Szép volt fiúkkal” köszönik meg a Debrecen Young Boys elleni összezuhanását, az a humor csíráját sejteti. Állítólag Leandro nagy gólt rúgott.