Képzeljenek maguk elé egy ötvenes, joviális figurát, kis pocakkal, őszülő hajjal, hóna alatt dossziéval. Koptatott farmerját alulról fekete félcipő, felülről kötött pulóver határolja. Szemüveges. Különös ismertetőjegye, hogy a Honvéd hazai mérkőzésein az ő kezében összpontosul a kommunikáció. Marosi úr ugyanis profi kommunikátor. Hangosbeszélőjén át ő közli a közönséggel, ha valaki gólt szerzett, sárga lapot kapott, kvázi hangulatfelelős. Azonban, mint mindenkit ebben a szegény kicsi országban, őt is elérte ez a csúnya gazdasági válság, ezért kénytelen volt több helyen is munkát vállalni. Az egyikről biztosan tudunk: egy rádiónál helyezkedett el. A meló abszolút passzol a képességeihez: Marosi úr ugyanis a hangjából él. Nem tudom, hogy hősünk agyában végigfutott-e a lehetőség, a szerdai Honvéd-Fradi előtt, hogy egyszerre kell majd két helyen lennie, de mindenesetre megtörtént. Szegényhez pont akkor érkezett el a körkapcsolás, amikor Hercegfalvi az egyenlítő gólt szerezte. Marosi úr éppen élő adásban jelent a rádióban, amikor ez a Zoli betalál. Mi tesz ilyenkor egy igaz ember, egy futballőrült, egy kispesti csibész? Közli a rádió hallgatóival, hogy uno momento kedveseim, de nekem most be kell mondanom Hercegfalvi gólját. Tíz másodperc az egész, annyit bírjanak ki, utána folytatom. Elmegy, hangosbeszélőjén át közli a meccsre kilátogató 423 nézővel, hogy egyenlített a Kispest, majd visszatér a körkapcsoláshoz.
Azoknak, akik szerint csak szórakozunk szabadszombaton.
Délután háromkor a Honvéd televíziós meccsen fogadja hazai pályán a Haladást. Marosi úr fogja köszönteni a csapatokat.