Pölöskei mester, jó napot, hogy szolgál a kedves egészsége? Elálló füleit köszönti a csapat nélküli szurkolók népes tábora, reméljük hangulata továbbra is töretlen, példás hozzáállásával táplálja a kollektív tudattalant. Remélem mindenki számára tiszta, hogy a bohócliga csak azért süllyedt ilyen mélyre, mert kevés futballdiplomával rendelkezünk, és a szurkolók túl sok érzelmet vittek bele a közösbe ahelyett, hogy tudással próbálkoztak volna; és szegény Pölöskei, amikor a Közösség Legfontosabb Értékéhez kívánt wireless kapcsolódni, csak annyit tudott lehívni, hogy ha idegesen felpattansz meccs közben, akkor a játékosok azt hiszik, már nem bízhatnak benned. Vagy valami ilyesmi.
Vagy Faszrajz.
A kérdés itt nem az, hogy Pölöskei jó edző vagy szar edző vagy talán – egyébként hajlanék a talán felé, egyrészt, mert Pölöskei a Garami iskolából érkezett, másrészt, mert azzal, hogy nem hajlandó felpattanni a kispadról, egy szürke eminenciás képét ragasztja a mágnestáblára, az ilyenbe pedig intelligens ember nem rúg. A kérdés az, hogy Hemi bácsi volt az első vagy az egyetlen, aki rájött, hogy a bohócligában egyetlen embert érdemes szerződtetni, az pedig nem más, mint Sisa Tibor. Itt megint eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy meg kéne állapítanunk valakiről, hogy jó edző, szar edző vagy talán, de Sisa abban a szerencsés helyzetben van, hogy Németh Krisztiánék edzőjeként Eb-bronzot nyert, ráadásul az a felhajtás, amit a diósgyőri vezetők, játékosok és polgármesterek generáltak körülötte egyértelműen beírta a kollektív tudattalanba, hogy Sisa Tibor, Az Egyetlen. Ezt érti Hemi bácsi, és értik a Honvéd szurkolói is, akiknek Aldo Dolcetti óta nem felelt meg senki. Supkát lelki terrorban tartották, szegény ördög még a feleségét sem merte kivinni a meccsre, Pölöskei természetesen sótlan volt, ellenben Sisa…
Sisa az ország első számú edzője, a nép gyermeke, az isteni gondviselés halántékra nyomott hűsítő ujja, ilyen edző kell nekünk, ilyen edző pompás. Van Honvéd kötődése, és elég tökös lenne, hogy játszassa a Debrecenit, és akkor huhognunk se kéne. Kis-pest az é-le-tünk, bár-mer-re té-ve-dünk lálálálálálálá.
Kispest szurkolónak lenni különös életérzés. Tudja ezt Hemi bácsi is, aki hol kitiltja őket garázdaságért, hol magyarázza nekik, hogy szurkolni kéne, nem üldögélni. Erre ők azt válaszolják, hogy szolidarítunk azokkal, akik ki vannak tiltva garázdaságért. Az Ördögi kör forgatókönyvébe oltott 22-es csapdája. Hemi bácsi egyébként tavaszra feloldotta az ultrákat érintő blokádot, akik ki is látogattak a Vasas elleni idegenbeli meccsre. Probléma pusztán annyi volt, hogy a pályán volt öt színes bőrű futballista, akiket dacból kicsit meghuhogtak. Egyik sem a Vasasban. A klubot megmentő Hemingway édesanyja kimaradt a szórásból. A látható fejlődés ellenére a frontvonal továbbra is tapintható, az amerikás-magyar számára nem is ez jelenti a problémát, hanem, hogy nincs a klub háza táján olyan tábornok, akit kiküldhetne lecsillapítani az indulatokat. Ez lehetne Sisa, aki valószínűleg jó edző, viszont elsőrangú vezető. Olyan karizmával, ami túlmutat az öltöző falain, de még az ultrák bázisán és a polgármesteri hivatalon is. Ő az Egyetlen. Ha pedig nem ő, akkor Faszrajz. Ismertebb nevén Egervári Sanyi bácsi, az Edzők Királya. Most képzeljük el, amikor mögéállnak a Honvéd szurkolók.
Túlságosan vakít a fény.
