Nem sokkal korábban Tóth András kapott ugyan egy "csomagot" egy összecsapás során, de szó nélkül felkelt és tovább játszott, kicsivel később viszont ő lépett oda Lukácsnak, aki nem viselte ilyen jól a szabálytalanságot, a helyszínen lévőket is meglepve keresetlen, durva szavakkal illette Tóthot. – Sámán töpreng vajon angolkisasszonyok járnak-e Vasas meccsre?
Az angyalföldiek bekkje nagy rutinja ellenére felült a provokációnak, így heves szócsata kerekedett, melynek végén a korábbi válogatott játékos lefelejte ellenfelét. A játékvezető azonnal kiállította Tóthot, a kedélyek viszont nem nyugodtak le, egy másik vecsési játékos szeretett volna elégtételt venni a piros-kékek kapitányán. Szerencsére a többi Vasas-játékos volt annyira éber, hogy társukat "elterelték" a helyszínről. – Sámán is féltette volna szegény kicsi Vecsés játékosokat Tóthtól. Forrás.
,,Bízom benne, hogy a fegyelmi bizottság figyelembe veszi, hogy Tóth András még sohasem okozott sérülést – reménykedett Mészöly Géza. – Bár magyarázkodásnak tűnhet, ezúttal sem ez volt a szándéka. Talán csak megijeszteni akarta a vecsési játékost, aki a legrosszabb pillanatban lépett közelebb, így történhetett a szerencsétlen sérülés. Tény, hogy Tóth András édesanyja beteg, s ez érzékenyen érinti játékosunkat, ám ez sem lehet mentség a tettére, a magánéleti problémák nem valók a pályára.” – Sámán tartja magát a rokonról jót vagy semmit elvhez. Forrás.
Lukács Bálint, aki annak idején a Vasasban is futballozott (igaz, Tóth András akkor nem az angyalföldiekhez tartozott), leragasztott orral értékelte a történteket. „Már a kezdés után keményen odapakolt nekem Tóth András. Elismerem, hogy visszaszóltam neki, és azt mondtam, az anyád p….ját. Nem hittem volna, hogy nekem jön, és így elborul az agya.” – Sámán szerint Lukács úr kétszer is felelőtlenül viselkedett. Először ugye káromkodott a csipkébe burkolózott, zárdában nevelkedett, rózsaolajban fürdetett francia társalkodónők jelenlétében, majd Tóth levegőbe szánt fejelő mozdulatánál felelőtlenül közelebb lépett. Forrás.
Az MLSZ fegyelmi bizottsága keddi ülésén 2009. április 30-ig eltiltotta a labdarúgó-mérkőzésektől a múlt szombati Vasas–Vecsés (2–0) edzőmeccsen ellenfelét arcon fejelő, orrcsonttörést okozó Tóth Andrást. Az angyalföldi védőt sokkolta a büntetés mértéke.
„Mélységesen sajnálom, és már ezerszer megbántam, amit tettem, Lukács Bálinttal is megbeszéltük a történteket – mondta Tóth András. – Lett volna mit mérlegelnie a bizottságnak, de nem tette. Úgy tűnik, számomra marad az edzés és a lelátó – mintha egy második alapozáson vennék részt. Megkockáztatom: ha nem halasztják el a bajnoki fordulót, az egész talán meg sem történik. Tétmérkőzésen nem futok bele ilyen akcióba, mert ott más az idegállapot, a koncentrációs szint.” – Sámán megkockáztatja, hogy Tóth az a típus, aki már gyerekkorában is sokat hivatkozott általa mentőnek vélt körülményekre. Forrás.
Tudja, hányadszor állították ki pályafutása során?
Fogalmam sincs – válaszolta Tóth András. – Utána kellene néznem, nem vezetek statisztikát. – Sámán segít: Tóth András 2005 júliusa óta 78 bajnokin lépett pályára a Vasasban, ezeken 6 piros és 21 sárga lapot kapott. Forrás.
De azt csak meg tudja mondani, hogy ebben a szezonban hányadik piros lapját kapta?
Igen… Ez volt a harmadik. Még az őszi nyitányon küldtek az öltözőbe a Bozsik-stadionban, majd itthon, a Paks ellen is piros lapot kaptam. Most pedig ez a Vecsés elleni edzőmeccs és a kiállítás.
Durva futballistának tartja magát?
Nem. Nem vagyok alattomos, és senkinek sem okoztam súlyos sérülést.
Ezt mindjárt megcáfolnám: egyszer eltörte az akkor Kispesten játszó Cipf Zoltán lábát. Erre sem emlékszik?
De, bocsánat, ebben igaza van. Az valóban szerencsétlen eset volt, de ez nem cáfolja, amit az előbb mondtam. – Sámán úgy gondolja, hogy az "eltörtem Cipf Zoltán lábát" kijelentés egyértelműen cáfolja a "senkinek sem okoztam súlyos sérülést" állítást. Emlékszem a jelenetre: Cipf Zoltánnal a meccs hevében összeütköztünk, és eltörött a szárkapocscsontja. Azaz nem felrúgtam, letapostam vagy a földbe döngöltem. És hogy nem csupán magamat védem: Arany Tamás, a meccs bírája nem állított ki, és nem dorgált meg az esetért, mert ő is látta, hogy vétlen vagyok. – Sámán emlékei szerint az eset pont egy héttel az elhíresült Véber Gyuri – Nagy Sándor affér után történt. Egy ország kérdőjelezte meg Arany hozzáértését, amiért csak sárgát adott Tóthnak.
Nem érzi, mennyit árt ezzel csapatának?
Ártok?! Úgy gondolom, inkább használok. – Sámán röhög. Hangosan. Győzni akarásom az edzéseken és a meccseken átragad a többiekre is. Az persze más kérdés, hogy ha kiállítanak, azzal valóban nem segítek. De erről nekem is megvan a véleményem.
Nocsak…
Engem egyszerűen beskatulyáztak. A bírók már úgy jönnek ki a meccsekre, hogy tudják, a Tóth durva, a Tóthra oda kell figyelni, a Tóthot meg kell büntetni, így vagy úgy. Amit másnak elnéznek, azt nálam gyakorlatilag azonnal piros lappal torolják meg. Utólag már felesleges magyarázkodni, de a Honvéd és a Paks elleni kiállításom is túlzó volt. – Sámán: Persze, Totya, hogyne.
[…] Bevallom, kedd éjjel az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom. – Sámán visz a búcsúmeccsre könnyes szemű virágot. Fizikailag bírom, azzal nincs gond, de lelkileg már nem könnyű feldolgozni, hogy a bírók szinte utaznak rám, ráadásul jó kritikát még elvétve sem kapok az újságoktól. Szegény apám mindig nézi a lapokat, kivágja a rólam szóló cikkeket, és csak csóválja a fejét, hogy miket kapok. De nem adom fel. – Sámán: kár. Még akkor sem, ha rendkívül igazságtalannak érzem a két hónapos eltiltást. Nem akarom sorolni, de voltak hasonlóan kemény esetek a közelmúltban, és aki sérülést okozott, megúszta különösebben súlyos következmény nélkül… - Sámán biztos abban, hogy Tóth már az óvodától kezdve a felsőbb vezetők spiclije volt. Középiskolában osztálybizalmiként kirúgatta a Tallér Edinát meg a Kocsis Julit, mert cigiztek a wc-ben. Interjú erdetiben.
